Nemsokára megérkezett Anett, beszállt
mellém a kocsiba.
- Na itt is vagyok, ne haragudj, még fogat
is mostam.
- Semmi gond, bébi – mondtam.
- Nem gondoltad meg magad, ugye? – nézett
rám mosolyogva.
- Dehogy gondoltam… - mondtam, majd
megcsókoltam, aztán beindítottam a kocsit és indultunk is.
Útközben mindenféle jelentéktelen dologról
beszélgettünk, például, hogy mit fogunk csinálni hétvégén, aztán nemsokára meg
is érkeztünk az újpesti hivatalhoz, ahol lebonyolítjuk a polgári esküvőt az
anyakönyvvezető és a két tanú előtt.
Kiszálltunk, majd megálltunk az épület
előtt, Bencéék még nem érkeztek meg.
- Tényleg nem bánod, hogy nem egy flancos
fehér ruhában jöttél? – néztem végig Anetten mosolyogva.
Egy egyszerű, viszont nagyon szexi
sötétlila ruha volt rajta, amit együtt vásároltunk a Duna Plázában.
Természetesen én döntöttem a lila mellett, de hozzátartozott a dologhoz az is,
hogy tényleg ez volt a legjobb ruha azok közül amiket felpróbált; és nekem nem
lett volna türelmem még tíz boltot végigjárni, úgyhogy meggyőztem, hogy maradjunk
ennél.
- Dehogy bánom, sőt, én sosem szerettem
volna „rendes” ruhában esküdni. Szerintem jó lesz így – mosolygott rám, aztán
megcsókolt.
Átöleltem a derekát, aztán beletúrtam a
hajába és egészen belefeledkeztünk a smárolásba, amiből végül Bence zökkentett
ki minket.
- Azért estére is maradjon a lendületből! –
kiáltotta vidáman.
Mi felé fordultunk, ő ide is ért hozzánk;
meglepetten néztünk végig egymás szerelésén. Ő szépen kifényezett fekete
cipőben, fekete öltönygatyában, fehér ingben, fekete nyakkendőben és öltönyben jött;
szemmel láthatóan nagyon komolyan vette ezt az egészet. Ő is csodálkozva
bámulta az én öltözékemet, rajtam sportcipő, egy egyszerű farmer, fekete ing feltűnt
ujjakkal és piros nyakkendő volt, tehát eléggé lazára vettem a figurát.
- Na, baszd meg, te csak a tanú leszel, nem
a vőlegény – röhögtem a képébe.
- Hát én nem lennék rá büszke, hogy Air
Jordan cipőben esküdöm… Most komolyan, hát ennyire nem tiszteled meg az
asszonyt? – háborgott Bence, majd Anettre pillantott. – Oh, basszus, hát te is miben
vagy, Újpesti szurkolólány lettél?
- Na, őt hagyd, szerintem nagyon szexi ez a
ruha – mondtam, Anett meg csak vigyorgott Bence kijelentésére.
- Oké, buliba biztos nagyon jó. Mindegy, ez
a ti napotok, de igazán megtisztelhettétek volna egymást valami rendes ruhával
– mormogta, mint egy öregember.
-
Jól van, lazíts már, papa – vigyorogtam, majd kezet fogtam vele üdvözlésképpen.
- Haha – mondta Bence komoly képpel. – Nem
volt vicces lakkcipőben végigjönni a 14-essel - majd adtak egymásnak két puszit
Anettel.
- Mondtam, hogy nem kell kiöltözni –
vigyorogtam.
- Hát képzeld mi lett volna, ha tényleg
kiöltözöm – mondta, majd elővett az öltönye zsebéből egy doboz cigit és
öngyújtót. – Kit várunk még?
- Anett barátnőjét, azt a nagymellű csajt –
mondtam, mire Anett így szólt:
- Ja, és mellesleg Nikinek hívják.
- Igen, „mell”esleg – vigyorogtunk
Bencével.
Nemsokára feltűnt a színen Anett barátnője,
Niki, ő is nagyon kitett magáért, fekete-fehér egyrészes ruhában jött, szépen
ki volt sminkelve és a haját is jól megcsinálta. Láttam, hogy Bencének megakadt
a szeme rajta, bemutatkoztak egymásnak, aztán Niki üdvözölt minket is Anettel.
- Na, végre valaki rendes ruhában jött, nem
mi házasodunk véletlenül? – kérdezte Bence.
- Hagyd őket, hagy legyenek amiben akarnak
– mosolygott Niki.
- Na, ez az, fogd be – vigyorogtam Bencére.
Megvártuk amíg az én morgolódó barátom
elszív egy cigit, majd mindannyian bementünk az épületbe.
***
Este egy újpesti étterembe, vagyis inkább
kocsmába mentünk, ahonnan kocsi helyett gyalog is haza tudunk sétálni Anettel,
mert hát inni akartunk mindketten a nagy nap alkalmából. Előtte letettük a
kocsit a ház előtt, aztán eljöttünk erre a nagyszerű helyre, ahol lehetett
üldögélni, beszélgetni, enni, inni, biliárdozni, és még meccset is nézni, éppen
spanyol bajnokit adtak. Mi söröztünk főleg, megettünk pár nagy pizzát, a
biliárdot is kipróbáltuk, meg csocsóztunk is, például fiúk a lányok ellen
felállást; elég csúnyán elvertük a csajokat. Viccesek voltunk egyébként, hogy
viszonylag elegáns ruhában voltunk egy ilyen helyen; de azért Bence szerencsére
levette az öltönyt meg a nyakkendőt és feltűrte az inget; meg én is
megszabadultam a nyakkendőtől, szóval annyira nem voltunk kirívóak.
Éjfél körülre már volt bennünk elég
alkohol, röhögtünk, és hülyeségeket beszéltünk. Éppen az asztalnál ültünk,
mellettem Anett, velem szemben pedig Bence tette Nikinek a szépet.
- Na figyelj csak, jössz erre az egri
összejövetelre is, igaz?
- Persze, hogy jövök… - mondta Niki, majd
beleivott a koktéljába.
- Na, hát akkor jöhetnél velem, hárman
vagyunk egyelőre a kocsiban két haverommal, úgyhogy egy hely még kiadó. Én
fogok vezetni – mondta Bence olyan magabiztosan, ahogy csak tudta.
- Megyek szívesen, de remélem akkor nem
ilyen állapotban leszel – mosolygott Niki.
- Nem, majd csak este… amúgy nagyon jól
vezetek, majd meglátod – vigyorgott az idióta haverom, már régen láttam így,
hogy ennyire felkeltette volna egy nő az érdeklődését.
Anett közben átölelte a derekamat, én meg
megcsókoltam, megint túlságosan belemélyedtünk a dologba, Bence ismét ránk
szólt:
- Csak nem itt akarjátok lezavarni a
nászéjszakát, szerelmesek?
- De, hát erre gondoltunk – vigyorogtam.
Nem is volt rossz gondolat; ha nem lett
volna itt senki, már biztos felraktam volna Anettet az asztalra, aztán adtam
volna neki, amíg nem sikít az élvezettől. Na, de majd otthon… Elgondoltam, hogy
félig-meddig megszabadítom ettől a ruhától, és majd miket fogok vele csinálni,
de Bence kizökkentett az álmodozásomból:
- Nem megyünk ki egy cigire?
- De, menjünk – mondtam.
A csajok elmentek még koktélért, mi meg Bencével
kimentünk az utcára. Hirtelen megcsapott a nagy meleg, meg is szédültem egy
kicsit, de aztán gyorsan helyrejöttem. A külvárosi utca csendes volt, egy lélek
sem járt most errefelé; csak a kocsmából kiszűrődő zene és harsány
beszélgetések volt az egyetlen zajforrás a környéken. Bencével rágyújtottunk;
viccelődve megjegyeztem:
- Látom ráindultál a csajszira.
- Hát persze. Már elég rég csajoztam, kb.
három hónapja.
- Miért, mit csináltál eddig?
- Melóztam, sokat túlóráztam, mert
gyűjtöttem az X-Box One-ra. Aztán amikor meglett, akkor játszottam.
- Pedig csajozni jobb, mint X-Boxozni; és
akkor már inkább Playstation, mint X-Box.
- Jó, hát akinek a csaja Playstation 4-et
vesz karácsonyra, az inkább kussoljon.
- Nem csak nekem vette, hanem magának is –
mondtam, azzal kifújtam a füstöt.
- Na igen, biztosan ő játszik a Need for
Speed-del meg a Fifával.
- Hülye vagy, hát simán játszik ezekkel…
- Néha még meg is ver, igaz? – vigyorgott.
- Na, ezt nem mondtam. De térjünk vissza az
eredeti témára; tetszik neked a csaj?
- Ja, hát megtetszett. Persze nem zúgtam
bele úgy, mint te Anettbe, de van benne valami, na.
- Miért, lehet ha jobban megismered, akkor
belezúgnál, ezt nem tudhatod.
- Hát, nem hiszem, én még nem tartok itt,
hogy tartósan meg bírnék maradni valaki mellett. Csodálkozom is, hogy te így
belevágtál ebbe az egészbe huszonkét évesen.
- Most miért számít az hány éves vagyok? Ha
harminc évesen találkozom vele, akkor akkor veszem el.
- Ennyire biztos vagy benne, hogy neked
mindig is ő fog kelleni?
- Persze. Ha ismernél, tudnád, hogy hűséges
típus vagyok – mondtam gúnyosan.
- Az vagy, én ezt tudom, legalábbis ami a
barátokat meg Újpestet illeti. Na de a nők esetében nem mondanék semmit sem
biztosra.
- Tudom, persze, hogy van ebben kockázat,
mert ez nem csak rajtam múlik; de azt akarom, hogy működjön, és jó legyen. És
nem akarok akkor sem kiszállni, ha éppen semmi sem működik jól.
- Hát, ha ezt az első három hónap alatt
mondod, akkor erre biztos azt mondanám, hogy csak a szexszel fogott meg téged,
de hát már jó két éve ismeritek egymást, ennyi idő alatt csak a szex kevés,
hogy összetartson titeket. Szóval én elhiszem, hogy komolyan gondolod ezt, csak
számomra nehéz elképzelnem, hogy én így viszonyuljak egy csajhoz.
- Ja, azelőtt ezt én sem gondoltam volna,
de hátha majd veled is megtörténik egyszer – mondtam.
- Hát igen, addig meg ott az X-Box, meg a jó
kis kalandozások.
- Most hogy említetted, rájöttem, hogy
mennyire nem hiányzik ez nekem.
- Micsoda, hogy váltogasd a csajokat?
- Aha – mondtam. – Eszembe jutott, hogy
régen milyen igénytelen nőket fektettem meg részegen, már mindegy is volt néha,
hogy hogy néztek ki, csak legyenek benne a dologban. Persze, volt sok jó csaj
is, hiszen sosem kellett sorba állnom értük, de egyik sem ér Anett közelébe.
- Hát ezt te tudod, nekem most minden
esetre megfelel ez az állapot.
- Ja, hát sokáig nekem is jó volt ez, de
már biztosan nem kezdeném elölről.
- Sose mondd, hogy soha… lehet pár év múlva
elváltok és majd megint beleveted magad az éjszakába, megint versenyzünk, hogy
az adott hónapban ki döntött meg több csajt.
- Nem így képzelem el a dolgokat öt év
múlva, úgyhogy ne legyen igazad.
- Hát jó. Egyébként ha fogalmazhatok így,
akkor megértem, hogy miért Anettet választottad, ő jó „alapanyag” egy
házassághoz.
- Na, miért gondolod ezt?
- Mert nem olyan csajnak tűnik, aki át akar
baszni, meg aki kihasznál, látom, hogy szeret téged. Nem tudom, ez mennyire
lesz elég, de kezdésnek jó.
Én elmosolyodtam, majd így szóltam:
- Ha nekem azt mondta volna valaki három
éve, hogy most itt fogok tartani, akkor biztos nem hittem volna el.
- Csak Anett miatt?
- Nem csak miatta, de nyilván sokat jelent
nekem, hogy jól alakultak vele a dolgok, hogy együtt vagyunk és velem is akar
maradni. De ott van még meló is, meg az érettségi. Végre jó pénzt keresek, arra
is van esélyem, hogy én vezessem majd a műhelyt, vagy pedig lesz saját
vállalkozásom… Lett kocsim is végre, meg kibékültem apámmal, ezért annak a
félelmemnek is búcsút mondhatok, hogy a gyerekeim majd nem fogják ismerni a
nagyapjukat.
- Hát igen, végre kihoztad magadból azt,
ami mindig is benned volt, csak a Miksa-féle züllés eddig visszahúzott.
- Azt is meg kellett élni, különben most
nem lennék itt.
- Így is fogalmazhatunk, de lehet, hogy már
sokkal előrébb lennél.
- De nekem most minden jó így, nem is
érdekel, hogy milyen jobb sors várhatott volna rám ennél. Csak maradjon is
minden így.
- Hát, az pedig nem marad – nevetett fel
Bence. – Amikor a gyereked majd az öledbe hány, akkor nem fogod azt érezni,
hogy milyen fasza az élet.
- Ugyan már… - röhögtem én is.
Ekkor megjelent Anett, megkérdezte
mosolyogva:
- Na, maradt még nekem cigi?
- Épp most dobtuk el az előbb – mondtam,
aztán rögtön át is öleltem a derekát, Bence meg inkább visszament a kocsmába,
gondolom örült, hogy kettesben lehet Nikivel.
Anettel egymásra néztünk, aztán szinte
azonnal szenvedélyes smárolásba kezdtünk; a hátát és a fenekét simogattam, ő
meg átölelte a nyakam és beletúrt a hajamba.
- Hmm, na, mi van bébi, szeretnél hazamenni?
– vigyorogtam.
- Neeem, még maradhatunk.
A mosolyán és a csillogó tekintetén láttam,
hogy elérte nála a hatást az elfogyasztott piamennyiség, de nem bántam
egyáltalán, mert tök aranyos volt, meg hát én is sokat ittam.
- Biztos maradjunk? Pedig jó terveim vannak
otthonra is – mosolyogtam, aztán belemarkoltam a fenekébe.
- Mint mindig – vigyorgott, aztán
megcsókolt.
Hamar megtalálta a nyelvemet, aztán újra
belefeledkeztünk egymásba; már elképzeltem, hogy hogy folytatnánk, éppen ezért
rövid időn belül haza akartam menni. De ő hirtelen megszakította a csókot,
egyszerűen csak átölelt, és megpuszilta a nyakamat. Sajnáltam, hogy
abbahagytuk, de jó volt ölelgetni is őt, simogattam a hátát és a haját, éreztem
a finom illatát…
- Azért szépen összehoztuk ezt, nem? –
kérdezte.
- Hogy érted? – néztem rá.
- Hát ezt, hogy összeházasodtunk.
A tekintete már komolyabb volt, mintha
hirtelen kijózanodott volna.
- Amikor megismertél, nem gondoltad volna,
hogy hozzám fogsz jönni, ugye? – vigyorogtam.
- Hát nem, és annyira jó, hogy így lett
végül – mosolygott. – Sok mindenben megváltoztam, mióta megismertelek.
- Például? – kérdeztem.
- Hát, például megtanítottál arra, hogy ne
féljek a nehézségektől, és tudjam élvezni az életet. Mielőtt megismertelek, azt
hittem, jó életem van; és végül is az volt, csak baromi unalmas volt. Szóval
hiába volt pénzem, bele voltam szürkülve a hétköznapokba, és nem voltam nyitott
szinte semmire.
- Érdekes, a szexben szinte mindenre
nyitott vagy – vigyorogtam.
- Igen, ha van kivel – mosolygott ő is. –
De ismét sikerült megértened a mondandóm lényegét – tette hozzá.
- Jól van, jól van… értem, hogy mit
mondasz. Gondolom azt nem kell részleteznem, hogy te mennyire húztál ki a
szarból engem, meg azt se, hogy mennyire örülök, hogy végig mellettem álltál az
érettségi alatt. Pedig ritka, hogy az emberek a legjobbat hozzák ki egymásból;
általában ha jön egy kis nézeteltérés, a párok elmenekülnek egymás mellől,
nálunk viszont minden a lehető legjobban történt.
- Igen, ez tényleg ritka, de azért nekünk
is megvoltak a magunk hullámvölgyei.
- Persze, de látod, itt vagyunk, együtt
vagyunk, összeházasodtunk. A hibákból tudtunk tanulni, és egyáltalán nem
szokványos, hogy a legrosszabb helyzetekből sikerül a legjobbat kihozni,
úgyhogy ez egy nagyon értékes dolog, ami köztünk van – mondtam.
- Szerintem is. Mások ezt már régen
feladták volna, vagy tönkretették volna egymást. Ezért nem működött nekem soha
senkivel, mert nem tudtuk elfogadni azt, hogy különbözünk, és nem építettük
egymást, hanem folyton romboltuk a kritikákkal. Pedig a veled való
kapcsolatomban volt a legnagyobb különbség közöttünk minden téren, de mégis ezt
sikerült összehozni a legjobban.
- Ja… Sosem akarom majd azt érezni, hogy
tönkretesszük egymást, szóval vigyázok majd rád, bébi.
- Jól van, én is rád, bébi – mosolygott,
majd átölelte a vállam és megcsókolt.
Én beletúrtam a hajába, aztán a fenekét
kezdtem el simogatni. Általában jól esik mélyreható beszélgetéseket folytatni
vele, de most inkább csak addig terjedtek a gondolataim, hogy hogy fogom megszabadítani
otthon ettől a ruhától.
- Nem megyünk lassan haza? – kérdeztem.
- De, de azért még maradjunk egy kicsit… -
mosolygott Anett.
- Jó, persze… Már ha Bence és Niki el nem
vonultak azóta a mosdóba – vigyorogtam.
- Na, ha nem találjuk meg őket, akkor menjünk
haza – mondta.
Ebben a pillanatban Niki és Bence kijöttek
a kocsmából, Bence ideadta nekünk a bent hagyott cuccainkat, nekem a
nyakkendőmet, Anettnak meg a táskáját, majd elkezdte lökni a hülyeségeit:
- Na figyi, mi lépünk, megmutatom Nikinek
Újpest főterét, azt mondta, még sosem járt ott, tehát ideje megismernie, jöttök
ti is?
- Éjjel egykor? Ilyenkor már a szobádat
szokás megismertetni – nevettem.
- Azért ott még nem tartunk – mosolygott Niki.
- Pedig a szobám is szép – tette hozzá
Bence vigyorogva.
- Nem is szép… - mondta Anett. – Voltam
fent náluk, amikor Norbi még ott lakott, hát az a lakás minden volt, csak nem
szép.
- Anett drága, amíg nem próbáltad az
ágyamat, addig ne mondj véleményt – mondta Bence.
- Jól van, ezt a lehetőséget meghagyom
másnak.
- Na figyeljetek már, ha most lelépünk, ki
rendezi a számlát bent? – mutattam a kocsma felé.
- Ne izgulj, már kifizettem – legyintett
Bence. – Ja igen, jöttök fejenként ötezer forinttal.
- Uh, jó sok pénzt elittunk most is -
mondtam.
- Ezért egész jó ár egy esküvői vacsorára –
mondta Bence, aztán elindultak, ők mentek elöl Nikivel, én megfogtam Anett
kezét, aztán mentünk utánuk.
- Hát remélem jól éreztétek magatokat ebben
az ötcsillagos étteremben – mondta Anett.
- Szerintem jó volt, én is ilyen esküvőt
szeretnék – mondta Niki.
- Na hallod Bence, akkor jövőre ugyanitt –
ugrattam a haveromat.
- Hát persze – mormogta Bence.
- És mindez ma hajnalban, Újpest főterén
kezdődik el – folytattam a faszságaimat.
- Ti nem jöttök? – fordult hátra Bence.
- Dehogy megyünk, van ennél jobb dolgunk is
– mondtam, majd Anettra néztem: - Vagy te szeretnél menni?
- Nem ragaszkodom hozzá – mosolygott,
láttam rajta, hogy ő is inkább a lepedőgyűrésre szavaz, mint a főtéren való
lézengésre.
- Pedig azt hittem jöttök. Vehetnénk egy jó
Sopronit az éjjel-nappaliban, meg pizza szeletet az aluljáróban, és kint
lehetnénk, amíg meg nem jelennek a reggeli napfény első sugarai – lökte Bence a
hülyeségeit.
- Milyen költői vagy – nevettem. – De kösz,
most ezt kihagyjuk.
- Na jó, hát nem tudjátok, mit veszítetek –
monda Bence.
Amikor elváltunk a házunk közelében, a
nagyszerű barátom még beszólt egyet, hogy így aztán hamar olyanok leszünk mint
egy öreg házaspár. Mondtam, hogy dehogy, aztán el is köszöntünk egymástól, ők
mentek a főtérre, mi meg Anettel haza. Otthon találtunk sokkal jobb
elfoglaltságot a Bencéékkel töltött időnél, már tényleg csak kettesben akartunk
lenni, csak egymásra figyelni; és nem olyan dolgokat csináltunk, ami az öreg
házaspárokra jellemző.
Hajnalban felébredtem, kellett egy kis idő,
amíg rájöttem, hol vagyok, de amikor kitisztult a kép, éreztem, hogy minden
rendben. A Nap felkelőben volt, a halvány sugarak bevilágítottak a nyitott
ablakon; kintről kellemes hűvös levegő áramlott be a meleg szobába. Anettel
szorosan egymás mellett feküdtünk egy vékony takaró alatt; amikor mocorogni
kezdtem, felém fordult, és egy pillanatra rám nézett, de aztán aludt tovább. Én
elsimítottam a szeméből egy hajtincset, majd végigsimítottam a karján, aztán
csak bámultam ki a fejemből; jó volt élvezni ezt a csendet és meghittséget.
A kellemes érzések határtalanul áradtak
szét a lelkemben, ezen a hajnalon elhittem, hogy csak jó dolgok fognak velem
történni és boldog életem lesz.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése