A nyár gyorsan eltelt, sok mindent nem érzékeltem belőle,
mert a nagy kánikulát a túlságosan lehűtött irodában vészeltem át, szóval
nyugodtan fogalmazhatok úgy is, hogy elment mellettem a nyár. Hétvégenként
Norbival néha kimentünk a strandra, de mindig nagy tömeg volt, ezért egy idő
után oda sem volt kedvünk menni. Kirándulni sem akartunk, mert mire
kiverekedtük magunkat a városból, elment az életkedvünk is. Valamiért ő is
nagyon fáradt volt, meg én is, ebben a melegben kevésbé bírtuk a munkás hétköznapokat.
Júliusban voltunk öt napot a Balatonon, még fáradtabban értünk
haza, mint ahogy lementünk, és másnap rögtön mehettünk is dolgozni. Összességében
nem volt rossz, mert végig szép idő volt és nagyon jól éreztük magunkat; csak azt
sajnáltuk, hogy nem volt otthon még pár napunk pihenni.
Időközben Norbi betöltötte a huszonhármat, én meg a
huszonnyolcat. Szülinapjára vettem neki még pár újpestes cuccot, ami még nem
volt neki, például bögrét, meg egy játékot a Playstationhöz, ő meg vett nekem
új fürdőruhát és napszemüveget, amit természetesen együtt választottunk ki a
plázában, szerintem ő el is unta az életét közben.
A gyerek egyelőre még nem jött össze, de nem is
csodálkoztam, hogy három hónap alatt nem sikerült, inkább az lett volna a furcsa,
ha megint egyből összejött volna. Egyébként nagyon jó volt így a szex, hogy nem
kellett megszakítani és gumit sem kellett használni, hanem mehetett minden
természetes módon.
Augusztus végén elutaztunk Krakkóba, amit én már nagyon
vártam. Egyrészt, mert már majdnem megőrültem a munkahelyemen, olyan rohadt
unalmas és fárasztó volt, másrészt nagyon szerettem volna újra látni a várost.
Tizenhat évesen, tízedikben voltunk ott osztálykiránduláson, a sulis évem alatt
egyértelműen ez volt a legjobb kirándulás. Megfogadtam, hogy egyszer
visszatérek oda, lehetőleg az aktuális barátommal. Persze még csak eszembe sem
jutott bármelyik exemnek megemlíteni ezt a lehetőséget, de tudtam, hogy Norbi
fogékony volt az ilyesmire és hogy a város bizonyos részei fognak neki tetszeni.
Krakkóban nagyon sok történelmi emlék volt, ami nagyon érdekelt, de már csak
miatta sem akartam az idő nagy részét múzeumba járkálással tölteni. Nagyjából
megterveztem, hogy mit nézzünk meg feltétlenül az öt nap alatt, Norbi meg rám
hagyta, hogy neki mindegy, és tudta, hogy nem fogom őt reggeltől estig cseszegetni,
hogy ide-oda menjünk. Nem akartam rohangálni és kapkodni, éppen eleget
rohantunk már hétköznap, szóval nem érdekelt, ha valamit nem sikerül majd
megnézni.
Egy szombat reggel indultunk, szerencsére a meleg idő még
éppen elviselhető volt. Szlovákián, a Tátrán keresztül mentünk egy kanyargós
hegyi úton, mindenfelé hegyeket, erdőket lehetett látni. Félúton megálltunk egy
nagyobb városban, Besztercebányán pihenni, na meg enni természetesen. Kerestünk
egy viszonylag olcsó vendéglőt, ahova be tudtunk ülni ebédelni.
– Tizenkét éve jártam ott utoljára, még kimondani is durva… így
repülnek el az évek, pedig olyan, mintha tegnap történt volna – mondtam.
– Igen, tényleg olyan?
– Na jó, nem egészen, de az egy nagyon jó kirándulás volt,
elég jól emlékszem az egészre.
– Például mire? Végigpróbáltad az összes piát meg az összes
faszit? – vigyorgott, de én nem jöttem zavarba.
– Ha tudnád, mik történtek…
– Hmm, mégis mit csináltál te tizenhat évesen, ha tizenhét
évesen szexeltél először?
– Jaj, semmi olyat, de majd elmesélem este valami pia
mellett, most nem untatlak ezzel.
– Na, azt nagyon jól teszed, ezek szerint már ismersz –
vigyorgott rám ismét, majd így szólt: – De majd tényleg jól esne valami pia; mi
is van a lengyeleknél, vodka?
– Igen, például a Zubrowka, annak az üvegében van egy
fűszál.
– Nagyon menő – mosolygott gúnyosan.
– Mindent ki fogsz figurázni az egész út alatt? – kérdeztem.
– Dehogy, csak vicces, hogy ilyen átéléssel mesélsz ezekről
a dolgokról.
– Bocs, engem még érdekel valami. Lehetnék simán fásult és
depressziós, hogy ki se akarjak mozdulni, úgyhogy örülj, hogy nem ez van.
– Örülök is. Sőt, annak is, hogy még ugyanúgy van kedved
velem szexelni, mint mielőtt összeházasodtunk.
– Na látod, tudod te a dolgok pozitív oldalát is nézni.
Megnéztük még Besztercebánya főterét, a város a hegyoldalra
épült, ezért a tér lejtett egy kicsit. Láttuk a völgyben elterülő lakóházakat,
meg volt egy szép templom, szökőkút és műemlék, szóval tipikus dolgok, amik egy
főtéren általában megtalálhatóak.
Ezután folytattuk az utat, két óra múlva elértük a lengyel
határt, akkor már egyértelműen látszott, hogy egy másik országban voltunk,
egészen más volt az építészeti stílus, mint Szlovákiában, ami alig különbözött
az otthonitól. Amikor már Krakkó közelében jártunk, arról ment a vita, hogy
merre kell menni a szállás felé, tehát már megint összevesztünk az útvonalon…
Végül aztán könnyen megtaláltuk a szállodát, úgyhogy kár volt ezen veszekedni.
Amennyire tudtam, megfigyeltem a várost, nem sokat változott mióta utoljára itt
jártam, de egyelőre nem tudtam nagyon belemélyedni.
Amikor délután négy körül végre elfoglaltuk a szobánkat,
Norbi kijelentette, hogy ő fürdeni meg aludni akar, aztán menjünk ki a városba
kajálni és piálni, és akkor ennyi pont elég is volt aznapra. Ennél többet ma
már én sem akartam csinálni, így is fárasztó volt a hat órás utazás. Előbb én
zuhanyoztam, aztán amíg Norbi volt a fürdőszobában elkezdtem kipakolni pár
fontosabb dolgot a táskákból, de nem akartam túlzásba vinni, mert nem volt sok
hely. A szoba egyébként elég barátságosnak tűnt így elsőre, tartozott hozzá
erkély is, a két ablakon át sok fény szűrődött be, az ágynemű piros, a fal
sárga volt. Elég jó benyomást keltett ahhoz képest, hogy tényleg nem volt
valami tágas, és a berendezés csak egy ágyból, szekrényből és hűtőből állt.
Kimentem az erkélyre, de nem volt sok látnivaló, mert a
hotel belső kertjére lehetett csak rálátni. Úgy éreztem, hogy nincs is kedvem
aludni, nem voltam annyira fáradt, inkább kimentem volna a városba nézelődni.
Sokkal jobban érdekelt, hogy mennyit változtak a dolgok ahhoz képest, mint
ahogy az emlékeimben élt; de tudtam, hogy hagynom kéne Norbit pihenni, nem
akartam már rögtön az elején az agyára menni.
Amikor visszamentem a szobába ő akkor jött ki a
fürdőszobából. Még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy biztosan szeretne-e
aludni, már kényelmesen el is helyezkedett az ágyon és magára húzta a takarót.
Így nem volt más választásom, én is lefeküdtem, aztán hozzábújtam, hogy valami
jó is legyen a dologban. A nagy összebújásnak az lett a vége, hogy
szeretkeztünk, utána már nekem sem volt gondom az elalvással.
***
Akkor ébredeztünk csak, amikor a nap már lemenő félben volt,
meg is néztem a telefonomat, este háromnegyed nyolc volt. Kikeltem az ágyból,
és elkezdtem keresgélni a ruháimat, Norbi csak addig jutott el, hogy felüljön,
közben álmodozó tekintettel bámult engem, ahogy éppen felvettem a bugyimat.
– Olyan jó volt veled, kicsim… – mormogta.
– Nekem is veled, szívem – mosolyogtam rá, közben felvettem
egy pólót is. – Este megismételjük, ha visszaértünk.
– Az biztos. Akkor most ugye kajálni megyünk? Már kezdek
éhes lenni – közben ő is kiszállt az ágyból és elkezdett öltözködni.
– Igen, de előtte gondoltam nézzük meg a piacteret, arrafelé
úgyis sok az étterem.
– Jó, de ne vigyük túlzásba.
– Meglátod, élvezni fogod – mondtam biztatóan.
– Annyira biztosan nem, mint egy jó szexet.
– Azt azonnal gondoltam… – mondtam, majd odamentem hozzá, és
megcsókoltam.
Ő megsimogatta az arcomat, aztán ölelgettük egymást egy
darabig, néha megpusziltam az arcát meg a nyakát, élveztem, hogy ilyen közel voltam
hozzá.
Amikor aztán sikerült egymást elengedni és felöltözni, Norbi
felkapta a kocsi kulcsot, de rászóltam:
– Ha kocsival mennénk, akkor nem tudnál inni…
– Akkor te nem iszol és te vezetsz hazafelé – vigyorgott.
– Na persze… Szépen villamossal fogunk utazni, mint az
itteni földi halandók.
– Ne már, én nem akarok BKV-zni – nyávogott, de azért
letette a kulcsot és végre elindultunk.
– BKV, persze, neked Pest a világ közepe.
– Jól van, basszus, akkor úgy mondom, hogy te is megértsd:
nem szeretek tömegközlekedéssel utazni.
– Oké, de ez már tizenkét éve is modernebb volt, mint a BKV
a mostani állapotában.
Ezen még elvitatkoztunk egy kicsit a villamosmegálló felé
sétálva, aztán Norbi még abba is belekötött, hogy miért hoztam magammal azt a
turista térképet, amit a hotelben kaptunk, ahelyett, hogy a telefonomból nézném
ki az útvonalat. Ez is jó alapot adott a vitára, de aztán megláttam egy
jegypénztárt és a veszekedést megszakítva így szóltam:
– Na inkább kérj két jegyet, addig is gyakorlod az angolt.
– Mégis milyen jegyet kérjek?
– Nem tudom, amilyen van…
Ezen is elvitázgattunk, aztán megegyeztünk, hogy majd a
villamoson veszünk jegyet. Így is lett, mert nemsokára jött is a villamos;
útközben inkább nem szóltunk egymáshoz, jót úgysem tudtunk volna mondani
egymásnak. Inkább bámultam ki az ablakon, egyelőre még semmit sem ismertem fel,
mert amikor legutóbb itt jártam, teljesen máshol volt a szállásunk.
Szerencsére könnyen megtaláltuk a főteret, mondtam is
Norbinak, hogy milyen hasznos ez a térkép, ő meg erre csak hallgatott. A nap
már teljesen lement, de az esti szürkületben is nagyon szép volt a piac
épülete, az óratorony, meg a kéttornyú templom. Nem néztük körül alaposan, mert
elsősorban éttermet kerestünk. A templomnál balra mentünk, az utca végében volt
a McDonalds, de ennél azért színvonalasabb kaját akartunk enni. Balra fordulva
megláttam azt a kocsmát, ahol életem első vodka-kóláját ittam, meg ahol
mellesleg először csókolóztam…
Végül aztán találtunk egy jó árban lévő éttermet, ami nem
volt tele sznob kajákkal. Norbi nem nagyon merte kipróbálni a helyi ételeket, ő
gyros tálat kért, én meg egy lengyel levest, meg valami kimondhatatlan nevű
másodikat. Ő már előre gúnyolódott, hogy biztosan jól meg fogom ezzel szívni,
de én nem foglalkoztam vele.
Jó volt újra itt lenni, de furcsa volt, hogy minden helyre
ennyire élénken emlékeztem. Eleinte nagyon jó élmény volt mindent újra látni,
de ez a lelkesedés hamar alábbhagyott, mert nem volt akkora újdonság. Persze,
így sokkal jobb volt itt lenni, hogy azt csinálunk, amit akarunk, és azt eszünk
és vásárolunk, ami szeretnénk, és nem egy sulis csoporthoz meg a tanárokhoz
kellett igazodni. Mondjuk az a kirándulás nekem örök élmény marad, és nem is
azért akartam ide jönni, hogy újra visszatérjenek azok az emlékek.
Fruzsival az volt utolsó külföldi kirándulásom, pedig terveztünk
még párat… Olyan osztálytársaimmal is sokat beszélgettem az ittlét alatt,
akikkel a suliban szinte szóba sem álltunk egymással. Jókat hülyültünk, aztán
otthon persze minden ugyanúgy folytatódott tovább, de legalább tudtam, hogy
Fruzsival soha nem változik meg köztünk semmi…
Végül nem szívtam meg a lengyel ételekkel, még Norbi is
megkóstolta, és neki is tetszett. Ezután még sétáltunk egy kicsit a városban és
beültünk az első szimpatikus kocsmába. Sokan voltak, de nem volt nagy a
hangzavar, leültünk egymás mellé egy kanapéra egy eldugott sarokba, aztán
rendeltünk is mindenféle italt, koktélokat, vodka kólát meg Zubrowkát. Hamar oldott
hangulatba kerültünk, néha egészen megfeledkeztünk magunkról, hangosan
nevettünk mindenfélén, meg hosszan smároltunk, közben elég feltűnően simogattunk
egymást, persze szerintem senki nem foglalkozott velünk…
Amikor éppen nem voltunk egymásra tapadva, megkérdezte:
– Na és bébi, mik voltak itt azok a nagyon izgalmas
kalandjaid az osztálykiránduláson?
– Hát mondtam, hogy nem valami érdekes, te szerintem sokkal
durvábbakat mesélhetnél nekem.
– Azért mondd el… – kérte.
Egyébként arról a történetről volt szó, amikor először
smároltam, igazából tök ciki volt az egész, de gondoltam, elmesélem neki. Második
nap elmentünk kocsmázni a tanárok nélkül, valamiért elengedtek minket, jött
szinte az egész osztály. Azt már nem tudom, hogyan szereztünk alkoholt tizenhat
éves létünkre, de mi lányok ki voltunk sminkelve, a fiúk meg amúgy is
idősebbnek néztek ki, szóval nem volt nehéz ügy. A fél osztály gyakorlott
alkoholivó volt, én meg aznap este próbáltam először a vodka-kólát, azelőtt
csak sört ittam maximum. Persze egynek még alig volt hatása, ha jól emlékszem
megittam hármat is. Fruzsit sem kellett félteni, ő a vodka-narancsra volt
ráállva, a pultnál beszélgettünk ketten mindenféle hülyeségről, például arról,
hogy engem zavar, hogy még soha nem smároltam. Ő győzködött, hogy ez egyáltalán
nem ciki, de én csak annyit mondtam, hogy könnyű neki, ő már túl van rajta. Végül
megunta a nyafogásomat, és megkérdezte:
– És az osztályból kivel smárolnál szívesen?
– Hát… Ricsivel – nyögtem ki végül.
Ricsi szőke hajú, helyes srác volt, nem tartozott a menő
fiúk közé, akikkel minden lány járni akart, inkább az osztály egyik mókamestere
volt. Nekem mondjuk eléggé bejött, de nem vallottam volna be neki, akkoriban
nagyon félős voltam.
– Oké, akkor idehívom neked, hogy dugja a nyelvét a szádba… –
mondta Fruzsi, azzal indult is volna azonnal, de én tiltakoztam.
– Te hülye vagy, ne égess már le engem.
– Nem égetlek, de nem fogom hallgatni, ahogy sajnáltatod
magad.
– De ha nem akarja? Az tök ciki lesz… – mondtam.
– Miért ne akarná? Nem vagy ronda – azzal elindult a
többiekhez, hamarosan vissza is tért Ricsivel.
A srác értetlenül, de kíváncsian nézett, hogy vajon mit
akarhat tőle Fruzsi, de azonnal meg is tudta:
– Na, arról lenne szó, hogy légyszi smárold már le Anettet.
Ricsit ez nem is lepte meg annyira, de engem annál inkább,
hogy Fruzsi tényleg megkérte… A fiú nem akadékoskodott, hogy mégis miért
kellene engem lesmárolnia, de azért nem is ugrott ki a bőréből örömében,
egyszerűen csak idelépett hozzám és megcsókolt. Tök furcsa érzés volt elsőre,
de azért jó volt, és nem is volt olyan nagy dolog, mint amennyire tartottam
tőle… Utána a srác ránk nézett vigyorogva.
– Na, akkor most ti ketten.
Erre Fruzsi egy-két csúnya szó kíséretében elhajtotta őt, aztán
meg egész este magát fényezte, hogy milyen jófej volt, hogy még ezt is
elintézte nekem. Nem is zavart a dicsekvése, mert örültem a fejemnek, hogy
végre megtörtént; mondjuk azért éreztem, hogy talán nem így kellett volna, de
ennyi ital után ez volt a legkevesebb.
– Na, ennyi a nagy történet – mondtam Norbinak, miután
elmeséltem.
– Jó, de ebben mi a ciki? – kérdezte.
– Miért, szerinted nem ciki, hogy tizenhat éves létemre a
legjobb barátnőmnek kellett összehoznia az első csókomat, ráadásul így, hogy a
sráccal nem is volt semmi közünk egymáshoz?
– Hát de te akartad… Ha tudnád, én hány lánnyal smároltam
úgy, hogy nem volt közünk egymáshoz.
– Jó, te még szexeltél is velük úgy.
– Nem is eggyel. De azért durva belegondolni, hogy azok a
csajok tizenöt-tizenhat éves korukra már mindenen túl voltak, én azért nagyon
nem akarom, hogy az én lányom is ilyen ribanc legyen. Később úgy is be tudja
hozni a lemaradást, te vagy erre az élő példa – vigyorgott rám.
– Igen, és úgy tényleg jobb szexelni, hogy szerelmes vagy.
– Ja, én ezt veled tapasztaltam meg először – mosolygott,
majd megfogta az arcomat és hosszan megcsókolt.
– Hmm, miért, az előző barátnődbe nem voltál szerelmes? –
kérdeztem.
– De, csak nem úgy. Akkor tizenhét voltam, inkább
fellángolás volt, mint szerelem. Szerelem az csak nálad volt – mosolygott, én
megsimogattam az arcát és megkérdeztem:
– És nem hiányoznak az egyéjszakás kalandok?
– Nem… de miért hiányoznának, hát tök jó veled minden.
– Jó, de mégis csak ez volt neked a normális sok időn
keresztül, szóval remélem, komolyan mondod.
– Figyelj, ennyi pia után persze, hogy komolyan mondom.
Amúgy tényleg nagyon jó ez a Zubrowka, vagy mi a halál…
– Látod, én mondtam. És te hány évesen smároltál először?
– Nem is tudom… – gondolkodott. – Tudom, hogy általános
iskolában volt, és szintén osztálykiránduláson, de hogy hányadikban… talán
hetedikben. Felelsz vagy mersz-et játszottunk, szóval nekem is közönség előtt
történt meg a dolog.
– És legalább jó csaj volt?
– Igen, különben nem vállaltam volna be. De esküszöm, már
arra sem emlékszem, hogy hogy nézett ki – mondta, majd beleivott az italába, és
visszatért az előző témához: – Szóval amikor megkért titeket a csávó, akkor ti nem
smároltatok Fruzsival?
– Jaj, nem, dehogy is.
– De ha akarod, Nikivel nyugodtan csinálhatod, biztosan
szépek lennétek együtt – vigyorgott.
– Tényleg? Na és mi a következő ötleted, vegyünk be egy
lányt harmadiknak?
– Gondoltam már rá. De amúgy nem annyira izgat ez a hármas
szex dolog, egyszer lett volna lehetőségem két lánnyal csinálni, de olyan részeg
voltam, hogy bealudtam. Egyébként meg néha te még egyedül is sok vagy nekem.
– Na persze…
– Hát tényleg. Én már kinőttem abból a korszakomból, hogy
arról álmodozzak, hogy egyszerre négy nőt dugok meg, és hogy minden este mással
legyek.
– Pedig még most sem vagy öreg, huszonhárom évesen a pasik
még bőven ebben a korszakukban vannak.
– Persze, tudom, hogy az az elvárás, hogyha fiatal vagy,
akkor dugj meg minden szembejövő csajt, és eszedbe ne jusson megállapodni, de
nekem baromira arra volt szükségem, hogy végre megállapodjak. Csak a sok fasz
nem tudja elképzelni, hogy az is lehet jó dolog, ha kapcsolatban van az ember.
– Jól van, hazudj még ilyeneket, olyan jó hallgatni –
mosolyogtam, azzal megcsókoltam.
– Olyan kis hülye vagy… – mormogta, azzal beletúrt a hajamba,
és újra belefeledkeztünk a csókolózásba.
***
Másnap reggel jó kis fejfájással keltem, eleinte azt sem
tudtam, hol vagyok, csak ébredés után pár másodperccel esett le, hogy egyébként
nem is otthon voltunk, hanem Krakkóban, a szállodaszobában. Szépen lassan
beugrott, hogy mit csináltunk tegnap este, vagyis inkább hajnalban, mert azt hiszem
már elkezdett feljönni a Nap, amikor visszaértünk ide.
Jó sokat ittunk abban a kocsmában, aztán az a nagyszerű
ötletem támadt, hogy menjünk még sétálni. Megnéztük még egyszer a főteret, azt
hiszem ott is ettünk meg ittunk valamit. Nem tudtam, merrefelé vannak az
éjszakai járatok, ha voltak egyáltalán, ezért gyalog jöttünk vissza ide. De
hogy itt mit csináltunk, arra már egyáltalán nem emlékeztem. Tudtam, hogy
szexelni akartunk, mert hazafelé mondogattuk, hogy majd milyen jót fogunk
dugni, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy meg is tettük. Sőt,
szerintem ahogy hazaértünk, azonnal bealudtunk, de elég durva volt, hogy ennyire
nem emlékeztem…
Norbi még aludt, én kimásztam az ágyból és mentem a
fürdőszobába arcot mosni. Ettől persze nem enyhült a fejfájásom, úgyhogy
tudtam, hogy szükségem lesz valami gyógyszerre. Amikor visszamentem a szobába,
Norbi már ébren ült az ágyban és a szemét dörzsölgette.
– Jó reggelt – mosolyogtam rá, majd elkezdtem keresgélni a
cuccaim között.
– Szia, bébi – mormogta.
– Te is kérsz Cataflamot? – kérdeztem.
– Dehogy kérek… Te miért veszel, fáj a fejed?
– Igen, nagyon, miért, te jól vagy?
– Ja, nincs semmi bajom. Nem kéne ilyeneket éhgyomorra
szedned, mert egyszer ki fog lyukadni a gyomrod.
– Igen, persze, havi egy szemtől – mormogtam, majd ki is
vettem a gyógyszeres dobozt a táskámból.
Bevettem egyet, majd nekiálltam kávét főzni, mert Norbi
kedvéért a kávéfőzőt is el kellett hozni otthonról, de most végül is jól jött,
nem lett volna kedvem ilyen nyűgös állapotomban lemenni kávéért. Mondta, hogy
csináljak neki is, aztán kiment ő is a fürdőszobába.
– És egyébként szexeltünk éjjel? – kérdeztem meg, amikor
visszajött.
– Nem tudom… – mondta elgondolkodva.
– Te sem emlékszel?
– Arra még emlékszem, hogy az ágyon fetrengtünk, éppen
eszedbe jutott valami hülye történet és azon röhögtünk percekig. Utána már nem
tudom, mi történt, bármi lehetett – mondta.
– Ez nekem teljesen kimaradt… biztos nem voltam valami
beszámítható állapotban, ha történeteket meséltem, ahelyett, hogy veled foglalkoztam
volna.
– Az lehet, de ott és akkor kurva vicces volt. De most már örök
rejtély marad, hogy mit csináltunk. Lehet, hogy pont tegnap volt a valaha volt
legjobb orgazmusod, és még csak nem is emlékszel rá. Hát igen, szar ügy… –
húzta az agyam.
– Na persze – nevettem fel. – Szerintem arra nem voltál
képes, hogy levedd rólam a felsőt.
– Oh, tényleg, akkor mivel magyarázod, hogy meztelenül
aludtunk?
– Mindig meztelenül alszunk, ez nem magyaráz meg semmit.
Amúgy szerintem biztosan nem dugtunk, csak emlékeznék rá…
– Hát amúgy meg is lennék sértődve, ha nem emlékeznél erre a
nagyszerű élményre.
– Ennyi erővel én is megsértődhetnék rád – mormogtam.
Inkább elővettem a turista térképet és megnéztem, a
szálláshoz képest merre van a királyi palota, amit ma terveztem megnézni.
– Van egy jó hírem, még otthon szerencsére tudtam jegyet
szerezni a várba, úgyhogy ma megnézhetjük belülről – mondtam.
– Hú, basszus, micsoda szerencse, úgy aggódtam, hogy nem
tudsz.
– Öröm veled itt lenni…
– Nem úgy volt, hogy fáj a fejed? Máris mennél ki a várhoz?
– Nemsokára hat a gyógyszer és semmi bajom nem lesz, szóval
ez nem akadályoz meg abban, hogy kimenjek.
– Hát jó. Amúgy engem is érdekel, ha már ennyit utaztunk.
Melletted világot látott ember lesz belőlem – vigyorgott.
– Örülök, hogy valamit hozzá tudok adni az életedhez. Te is
olyan sok szép dolgot mutattál nekem, például a Szusza Ferenc Stadiont, meg
Újpest legjobb kocsmáit.
– Meg a lakótelepet, ahol felnőttem – tette hozzá. – Nekem
fontosak ezek a dolgok.
– Én ezt nagyon jól tudom, nem is azért mondtam.
– Tudom, hogy nem azért mondtad – simogatta meg az arcom. –
Na, el kéne szívni egy cigit, meg reggelizni, aztán elmehetünk a váradba.
– Jól van – mosolyogtam, örültem, hogy nem akadékoskodott.
***
Gyorsan eltelt a három nap, az első két nap alatt
végigjártuk Krakkó összes látványosságát, láttuk a Wawel dombon a királyi
palotát és a katedrálist, aztán elmentünk a zsidó negyedbe. Jobban bejártuk a
főteret, bementünk az ott található templomba, meg körülnéztünk a piacon is, vettünk
ott pár hasznos dolgot. Például egy Polska feliratú baseball sapkát Norbinak,
meg csokikat és tejkaramellát otthonra. Norbi vett nekem egy dögcédulát „Lew”
felirattal, ami lengyelül oroszlánt jelentett, mivel én ebben a csillagjegyben
születtem. Igazán kedves és nagyon praktikus ajándék volt, minden nap rajtam
volt, csak estére vettem le. Ha már megvette nekem, akkor lássa, hogy hordom…
mondta is, hogy majd melóba is vegyem fel, ezt már nem ígértem meg neki. Jó sok
feltűnő cucc volt amúgy a piacon, alig győztem Norbit lebeszélni, hogy ne
vegyen már meg minden hülyeséget. Egy másik ajándékboltban még muszáj volt
venni „I love KR” feliratú pólót, neki feketét, nekem fehéret, hogy legyen
valami emlékünk a városról. Aztán vettünk két üveg Zubrowkát otthonra, meg pár
doboz lengyel cigit, amiben semmi különleges nem volt, de Norbi szerint nagyon
jópofa volt, hogy lengyelül voltak ráírva a dolgok. Én nem ellenkeztem, mert ha
ő eljött velem megnézni második nap egy múzeumot, akkor hagytam, hagy vásárolja
meg ezeket a rendkívül fontos holmikat, legalább mindketten megtaláltuk itt a
nekünk tetsző dolgokat… Jó kajákat ettünk, de Norbi továbbra sem mert olyanokat
kipróbálni, aminek a nevében hatnál több mássalhangzó volt. Minden este ittunk,
de már nem rúgtunk be, nem akartunk úgy járni, mint első este, az fontosabb
volt, hogy este hazaérve még legyen kedvünk szeretkezni. Elég jókat szexeltünk
egyébként, kicsit feldobta a dolgot, hogy nem otthon voltunk, hanem idegen
helyen.
Utolsó napon megnéztünk egy közeli, kiejthetetlen nevű várost,
Rzeszów-ot, csak másfél órára volt Krakkótól. Reggel indultunk, tizenegy körül
meg is érkeztünk, mindent meg tudtunk nézni, ami fontos volt, meg még kajáltunk
is közben. Amikor kezdett lemenni a nap, addigra vissza is értünk Krakkóba, ettünk
valahol, aztán meg sétálgattunk az esti fényekben, lementünk a vár elé a
folyópartra. Már hűvös volt a levegő, ezért elkértem Norbi pulcsiját, amit a
hátizsákjában hordozott ilyen esetekre, most nagyon jól jött nekem.
Álltunk csendben egy-egy cigit szívva, néztem a túlparton
kivilágított várat, sajnáltam, hogy ez az utolsó napunk itt. Tipikus nyár végi
hangulat volt, amikor már hidegek voltak az esték és ott volt a levegő
illataiban az elmúlás, a közeledő ősz. Az egész ittlét alatt nagyon jól éreztem
magam, de mondjuk ebbe egy furcsa érzés is vegyült. Valami olyasmi, hogy
tudtam, hogy most kellene kiélvezni a pillanatot, mert lehet, hogy most vagyok
itt utoljára. Persze, tudtam, hogyha nagyon akarom, bármikor visszajöhetek ide,
de azért a gyakorlatban ez nem így működött, sok volt a hat óra idefelé, és
nehéz megszervezni, hogy mindketten ugyanakkor menjünk szabadságra. A
szabadnapok is végesek voltak, egy évben maximum kétszer fért bele egy hosszabb
pihenés. Nyilván a pénz sem volt végtelen, és még más helyekre is el akartam
utazni. Szóval végig eléggé bennem volt ez az érzés, hogy ez egy egyszeri és
megismételhetetlen alkalom, és minden percet ki kell élvezni, és pont ezért nem
mindig sikerült. A régi kirándulás eszembe jutott néha; ha egy olyan helyre
értünk, ahol már akkor is jártam, akkor beugrott pár emlék, de nem
hasonlítottam össze a mostanival. Norbihoz
fordultam és megkérdeztem tőle:
– Nem furcsa, hogy ezentúl mindig ez lesz? Csak pár nap
szabadság évente, az életed nagy részét munkával töltöd, és az ehhez hasonló jó
dolgokra alig lesz idő.
– Ja, én is ezen gondolkodtam, hogy milyen szar, hogy már
csak három nap, és mehetek vissza dolgozni.
– Hát igen, és igazából legjobb esetben van az, hogy ez még
így lesz jó sok éven keresztül, mert ennél azért sokkal rosszabb is lehet az
élet. De ne így legyen, persze.
– Jaj, ne kezdd már ezeket a negatív témákat, bébi –
mormogta. – Mondjuk, én se vagyok most olyan boldog, hogy újra dolgozni kell, nagyon
jó volt veled ez a pár nap – azzal megsimogatta az arcomat.
– Aranyos vagy, nekem is nagyon jó volt – azzal adtam egy
puszit a szájára.
– Jól van. És amúgy tudom, hogy nehéz így, hogy állandóan
hajtás van, és szinte soha nem lehet megállni… de milyen jó lesz majd, ha
lesznek gyerekeink, és velük is megoszthatjuk az életünk jó részeit.
– Néha eszembe jut, hogy majd milyen sok minden múlik
rajtunk, a mi felelősségünk, hogy milyen lesz a gyereknek az élete – mondtam.
– De ez tök jó dolog. Ők is láthatják azokat a jó dolgokat,
amit mi. Majd megtanítom őket focizni, visszük őket meccsre, a Balatonra…
Ilyenkor mindig eszembe jutott az elveszített magzat, hogy
vele is ugyanilyen terveink voltak.
– Te szoktál gondolni rá? – csúszott ki a számon.
– Mire? – kérdezte értetlenül.
– A gyerekünkre, akit elveszítettünk – mondtam. – Amikor
sorolod a nagy terveidet, nem jut eszedbe, hogy vele is ezeket szerettük volna?
– Nem. Mármint szoktam néha gondolni rá, de amikor a jövőre
gondolok, akkor nem jut eszembe így konkrétan.
– Irigyellek – sóhajtottam. – Néha belegondolok, hogy milyen
felelőtlenség, hogy az emberek évekre előre megtervezik a jövőjüket, miközben
az élet egy tollvonással áthúzhatja az egészet.
– Jó, de én nem tudom ezt máshogy csinálni, minthogy
tervezgetek. Engem ez visz előre.
– Tudom, és nincs nekem ezzel semmi bajom. Csak Fruzsi után,
meg a gyerekünk után én már képtelen vagyok nyugodtan hátradőlni és elhinni,
hogy milyen szép dolgokat tartogat a jövő.
Ő az arcomat fürkészte, mintha meg akarná fejteni, hogy
pontosan mit érzek ilyenkor. Végül én szólaltam meg:
– Ne haragudj, tudom, hogy én nem vagyok a legjobb társ az
álmodozásban.
– Nem, te ne haragudj, hogy mindig elfelejtem, hogy te
láttál és átéltél olyan dolgokat, amiket én nem. Tudom, hogy közös volt a
gyerekünk, de neked lényegesebb több jutott a szar élményekből.
– Próbálok nem gondolni rá, tényleg… Csak akkor jönnek elő
ezek a dolgok, ha boldogan a jövőbe kellene tekinteni; nekem ez sajnos nem
megy.
– Nem is szoktál arra gondolni, hogy majd lesznek
gyerekeink?
– Ha gondolok is rá, mindig lecseszem magam, hogy miért jut
eszembe ilyen, mert egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Nem akarom rád is
átragasztani ezt a gondolkodásmódot, egyszerűen csak elmondom, hogy mit érzek.
Én szeretlek úgy, ahogy vagy, nem akarok neked rosszat, nem akarom, hogy
miattam ne álmodozz. És amúgy jó érzés, hogy velem akarod ezeket a dolgokat.
– Hát jól van, kicsim… És szerinted ez már soha nem múlik
el?
– Nem tudom, mi tudná kiváltani az ellenkezőjét… talán ha lenne
gyerekünk, akkor lehet, hogy újra tudnék én is boldogan tervezgetni.
Ő átölelt, és megpuszilta az arcom, én is átöleltem a
derekát, szorosan simultam a karjaiba. Jól elvoltunk így egy darabig, jól esett
ennyire közel lenni hozzá. Közben azon gondolkodtam, hogy a tizenhat éves énem
vajon mit szólt volna, ha előre látta volna, hogy mi lesz velem. Akkoriban
nagyon hittem benne, hogy minden jól alakul, Fruzsival rengeteg tervünk volt a
felnőtt korunkra. Sokat beszélgettünk arról, hogy hova szeretnénk elutazni,
hova akarunk menni fesztiválozni, meg amúgy sokat álmodoztunk arról, hogyha
majd felnőttek leszünk hogyan akarjuk élni az életünket. Ha akkor láttam volna,
hogy ehhez képest most mennyire más leszek, nem is hittem volna el. Nem hittem
volna, hogy az élet képest ilyenre, hogy elvegye tőlem a legjobb barátnőmet;
azt az embert, akit a családomon kívül legjobban szerettem és aki mindenben
mellettem állt, akire mindig számíthattam, és akinek bármit elmondhattam, sosem
nézett hülyének. Azt sem gondoltam volna, hogy a férjemmel várva várt első
gyerekünk nem születhet meg. Tizenhat évesen el sem tudtam képzelni, hogy
ennyire kegyetlen lehet az élet; otthagy tizennyolc évesen barátok nélkül egyedül
a nagyvilágban, aztán otthagy huszonhét évesen kétségek között őrlődni, hogy
vajon nem járok-e megint úgy, mint elsőre. Még jó, hogy a tinédzser éveimben nem
tudtam előre, mi fog történni, hanem még maradt pár évem a boldog
tudatlanságban.
Nem mondom, hogy csak rossz dolgok történtek velem, mert
például arra sem számítottam, hogy valakivel majd ennyire szeretjük egymást,
mint Norbival, és hogy ennyire jó lesz a kapcsolatunk. Mondhatnám, hogy ennyi
rossz dolog után ez járt nekem, de tudtam, hogy ez nem így működik, hiszen a
nagy boldogság közepette sem volt rest az élet jelezni a gyerekünk
elvesztésével, hogy továbbra is bármit megtehet velem, nem sok beleszólásom van
a dolgokba.
– És akkor mi tartja benned a lelket? – kérdezte Norbi
halkan még mindig engem ölelve.
– Hogy érted? – néztem fel rá.
– Nekem fontos, hogy el tudjam hinni, hogy minden rendben
lesz velünk, de ha te nem tudsz biztos lenni ebben, akkor mi adja neked a
boldogságot?
– Hát, azt hiszem a jelen, hogy vagyunk egymásnak.
– Végül is igazad van bébi… tényleg nem az számít, hogy mi
volt és mi lesz, hanem hogy most mi van.
Hazafelé már vidámabb témákról beszélgettünk, mondta, hogy
jól érezte itt magát, és kár, hogy haza kell menni. A szobában még ittunk jó
kis lengyel kólát a Polska feliratú poharakból, amit Norbi Rzeszówban vett,
mert ezt egyszerűen nem lehetett otthagyni… Utána mondtam, hogy menjen
nyugodtan előbb ő zuhanyozni, mert én majd hajat is mosok, és az több idő. Most
lett volna kedvem egy közös zuhanyzáshoz, de olyan kicsi volt a hely, hogy
egyikünknek biztos nem jutott volna víz.
Amíg ő zuhanyzott, én egy könyvet olvastam, de nem nagyon
tudtam koncentrálni, már alig vártam, hogy én is letudjam a fürdést, és szeretkezzünk.
Tegnap este és hajnalban is csináltuk, de megint annyira kívántam, mintha egy
hete nem lettünk volna együtt. Ha kipihent voltam, akkor így ment ez…
– Na menj, és siess vissza – mondta Norbi, amikor kijött a
fürdőszobából.
– Látom egyre jár az agyunk – vigyorogtam.
– Hát ezért vettelek feleségül, mert közöttünk fantasztikus
az összhang – mondta, közben lefeküdt, és magára húzta a takarót.
– Csak nehogy elaludj, mire visszajövök.
– Akkor majd felébresztesz, nem nagy dolog… De tényleg ne
szarakodj sokat.
– Jól van, már itt sem vagyok… – mondtam, közben kivettem a
táskámból a fürdéshez szükséges dolgaimat, és bevonultam a fürdőszobába.
Tényleg próbáltam gyorsan letudni az egészet, de a
hajszárítással és fésülködéssel együtt szerintem simán bent töltöttem vagy fél
órát. Felvettem még egy áttetsző piros melltartót és bugyit; mivel Norbi
szerette rajtam az ilyen cuccokat. Lehet, hogy hamar megszabadít tőle, de nem
rögtön meztelenül akartam bemenni hozzá. Még megigazítottam a hajam a tükörben,
hajmosás után most is szépen csillogott és világosabbnak tűnt. Még jól állt, de
egy óra múlva ez már úgysem lesz elmondható, szóval inkább mentem is ki.
– Na végre… – mondta Norbi, amikor beléptem a szobába.
Az éjjeliszekrényre tette a telefonját, ami eddig a kezében
volt, majd végignézett rajtam. Sok lehetőséget nem adtam neki, hogy
megcsodáljon, mert kihasználva a helyzetet, hogy hanyatt feküdt, rögtön
rámásztam, a lábamat átvetettem a derekán és megcsókoltam. Lassan fedeztük fel
egymás ajkait, közben simogattam az arcát és a haját, ő meg a hátamat simogatta
és beletúrt a hajamba. Végignyalt a felsőajkamon, a nyelvét finoman a számba
dugta, és érzéki smárolásba kezdtünk. Úgy éreztem, nem tudok betelni vele, rajta
is éreztem, hogy ugyanaz az izgalom kerítette hatalmába, mint engem.
Szenvedélyesen csókolt, végigsimított a hátamon, majd jól megmarkolta a
fenekemet, aztán a lábamat… Tudtam, hogy szívesen átvenné az irányítást, de
előbb én szerettem volna vele foglalkozni. Megszakítva a csókot
megszabadítottam őt a takarótól, és mivel nem volt rajta semmi, ezért már csak
a bugyim anyaga választott el minket egymástól. Nagy volt a kísértés, de nem
akartam azonnal a lényegre térni.
Végigcsókoltam a nyakán, éreztem a bőrének és a tusfürdő
elegyének finom illatát; most is, mint mindig nagyon vadító volt. Újra
megcsókoltam, végigsimítottam az arcán, majd a hajában kezdtem turkálni.
– Látom, nagyon nem bírsz magaddal – mosolygott rám, kék
szeme sötéten csillogott a vágytól. – Most biztosan nem engeded, hogy én legyek
felül.
– Még nem, de később úgyis azt csinálhatsz velem, amit
akarsz – mondtam, majd hosszan megcsókoltam, tovább simogattam a haját.
– Meg is fogom tenni… – mormogta.
Ezután végigpusziltam a mellkasán, közben a vállát
simogattam, majd végigsimítottam a hasán, meg az oldalán is. Valahogy úgy
éreztem, nem tudok belőle eleget kapni, hiába sokadszorra történt meg, élveztem,
ahogy az ajkaimmal újra érintem a bőre egész felületét. Alig vártam, hogy a férfiasságához
érjek, de egyelőre csak a hasa alját csókolgattam, tovább feszítve ezzel a
vágyat mindkettőnkben. Ameddig lehetett, húztam az időt, de aztán amikor végre
odaértem, nem fogtam vissza magam, beleadtam az összes szenvedélyt és vágyat,
amit iránta éreztem. Mindig nagyon jó volt játszadozni a nagy, kemény farkán; tudtam,
hogy ő is nagyon élvezi, mélyebb sóhajok közepette végigsimított az arcomon,
aztán belemarkolt a hajamba. Eleinte azt akartam, hogy így élvezzen el, de
ahogy egyre jobban belelendültem a dologba, már másra sem vágytam, minthogy jól
megdugjon. Mielőtt még abbahagytam volna, a hajamnál fogva ő húzott fel
magához, aztán szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Végigsimított a fenekemen,
aztán elkezdte lecsúsztatni rólam a bugyit, én meg levettem magamról. Belém
dugta egy ujját, majd kívülről kezdett simogatni, fel is nyögtem, annyira jó
volt…
– Hmm, már ennyitől ilyen nedves vagy – mormogta.
– Hát nagy szerencséd van velem – mondtam, majd újra
megcsókoltam.
Érzékien nyelveztünk, közben továbbra is simogatott, már
tényleg nagyon vágytam rá, hogy bennem legyen, de neki más tervei voltak:
– Gyere, ülj a számra – nézett rám vágyakozva.
– De nekem most a farkad kell… – mondtam, azzal meg is fogtam,
és mire tiltakozhatott volna, már egy kicsit bennem volt és ilyenkor meg már
nyilván nem lök le magáról.
Fölé hajoltam, felsóhajtottam az élvezettől, ahogy egyre
mélyebben éreztem magamban, ő megsimogatta az arcomat, aztán végigsimított az
ajkaimon.
– És most örülsz? – kérdezte, közben lassan mozogni
kezdtünk.
– Persze… – mormogtam.
A számba dugta az ujját, amivel előzőleg ujjazott, én
lenyalogattam róla a nedveimet, ez annyira beindított, hogy hevesebben kezdtem mozogni.
Ő megmarkolta a mellemet, aztán kikapcsolta a melltartómat és levette rólam,
így már közvetlenül tudott simogatni. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam, rögtön
megtalált a nyelvével, majd mindkét kezével megragadta a csípőmet, és
erőteljesebben kezdett dugni. Imádtam, hogy ilyen intenzíven érezzük egymást, vadul
csókolt, egyik kezével a derekamat ölelte a másikkal meg a hajamban turkált. Amikor
már túl gyakran nyögtem bele a csókjainkba, fölé támaszkodtam és csak élveztem,
hogy mennyire jó volt, ahogy mozgott bennem. Ő megfogta a nyakamat és
megszorította amennyire még nem fájt, majd elkezdte nyalogatni a mellbimbómat.
Ekkor kezdtem nagyon élvezni, már csak az ágyékomban növekvő forróságra bírtam
koncentrálni, de biztos voltam benne, hogy nem hagy ilyen egyszerűen elélvezni,
és azt se hagyja sokáig, hogy én legyek felül.
Ez így is lett, egy kis idő múlva oldalra fordított és leszállt
rólam, elkezdett valamit keresgélni a takarók között.
– Oh, jaj, mit csinálsz? – kérdeztem.
– Amit te velem tegnap… – vigyorgott rám, majd meg is
találta, amit keresett.
A fürdőköpenyem öve volt az, amivel tegnap kikötöztem őt az
ágyhoz. Nem gyakran engedte nekem az ilyesmit, de tegnap hagyta, hogy kiéljem
magam rajta. Azt csináltam, hogy kikötöztem őt, és mindig addig szoptam, amíg
majdnem elélvezett. Egy idő után már nem esett neki olyan jól, hogy így
szórakoztam vele, de már csak azért sem szólt rám, nehogy úgy érezhessem, hogy
uralkodom fölötte. Aztán amikor eloldoztam, jól megdugott, annyira fel voltam
izgulva, hogy sikerült vele együtt elmennem.
Most nem nagyon lelkesedtem érte, hogy nekem is át kell
élnem azt, amit én tettem vele, mert én már eleve elég közel jártam az
orgazmushoz, nem akartam, hogy sokáig elhúzza. A szemembe nézett, biztos látta
rajtam, hogy nem vagyok annyira oda az ötletért, mert így szólt:
– Ne aggódj, bébi, jó lesz… – mosolygott.
Nem hittem neki, de közben alig vártam, hogy kezdje. Először
a két kezemet kötötte össze a fejem fölött, majd az ágyhoz erősítette a kötelet.
Fölém hajolt, megsimogatta az arcomat és megcsókolt. Gyengéden kezdtük,
élveztem, hogy újra felfedezhetem a nyelvét, ajkait, aztán persze hamar
elragadott minket a szenvedély, vágyakozva csókoltam, nagyon vártam, hogy
megtudjam, mit tervez velem. Azt hittem, hogy lassan végigmegy az egész
testemen és a végtelenségig fokozza bennem a vágyat, de most ehhez neki sem
volt türelme. Lejjebb ment, elhelyezkedett a lábam között, és rögtön elkezdett
kényeztetni a nyelvével. Halkan felnyögtem, igazán nem számítottam rá, de
tudtam, hogy azért nem bírt várni, mert ő is eszméletlenül vágyott rám. Isteni
érzés volt, imádtam, hogy ennyire szenvedélyesen csinálta; tudtam, hogy magának
is örömet okozott ezzel. Hevesen vert a szívem, csak élveztem, hogy mennyire jó
volt. Nagyon hamar éreztem, hogy el tudnék menni, reméltem, hogy nem akar
sokáig ebben az állapotban tartani. Mondjuk a tegnapi után sok jóra nem
számíthattam…
Természetesen megint tudta, hogy mikor kell abbahagyni,
felült, és simogatta a mellem, meg a lábaimat, pedig legszívesebben könyörögtem
volna, hogy folytassa, de egyelőre nem tettem. Amikor egy kicsit megnyugodtam,
kezdte elölről, én meg újra átadtam magam a fantasztikus érzésnek, pedig
tudtam, hogy most sem hagy majd elélvezni. Megint az utolsó pillanatban
szakította meg, ezúttal fölém hajolt és megcsókolt, én nem bírtam tovább, így
szóltam:
– Basszus, folytasd, kérlek…
Ő erre csak elvigyorodott.
– Nem hittem, hogy csak eddig tudod visszafogni magadat.
– Tudom, szánalmas vagyok… – ironizáltam. – De folytasd,
tényleg. Vagy dugj meg, az is jó.
– Olyan édes vagy – méregetett mosolyogva.
– Miért? – kérdeztem.
– Csak nagyon jó látni, hogy ennyire akarsz engem – azzal
megpuszilta az arcom.
– Hát azt el sem tudom mondani, hogy mennyire…
Egyelőre még nem csinált semmit, csak végigsimított a lábam
között, majd rákente az ujját az ajkamra, ettől újra azt éreztem, hogy meghalok
a vágyakozástól.
– Érzed, milyen nedves vagy?
Szemében játékos fény csillant, de én nem akartam tovább
játszani… persze tudom, tegnap én is így néztem rá, amikor ő „szenvedett”.
– Igen, érzem… – mondtam. – Éppen ezért folytasd.
Ő hozzám hajolt, megcsókolt és megkérdezte:
– Na, szeretnél még valaha kikötözni engem?
– Hát az biztos, hogy legközelebb kétszer is meggondolom… – hagytam
rá, de tudtam, hogy ezt még egyszer úgyis visszaadom neki.
Nyilván nem hitte el, de már nem feszegette tovább a dolgot,
visszatért a korábbi tevékenységéhez, ugyanolyan szenvedéllyel nyalt, mint mielőtt
abbahagyta. Megmarkolta a combomat, a másik kezével meg a mellemet; én meg csak
élveztem, hogy mennyire jól csinálta. Nagyon hamar megint úgy éreztem, hogy már
nem bírom tovább, a testem ívben megfeszült, hangosan nyögtem, már semmi sem
létezett, csak az élvezett, amit adott nekem.
– Annyira jó vagy… – ziháltam.
Ő erre lelassított, már csak egy ponton nyalogatott nagyon
lassan, de ennyi is elég volt; sőt, így még jobb is volt… Az orgazmus mindent
elsöprően futott végig az egész testemen, eszméletlen érzés volt már
sokadszorra, de ebből soha nem volt elég…
Amikor feleszméltem, már eloldozott az ágytól, de a két
kezem továbbra is összekötve maradt. Hasra fordított, végigsimított a hátamon
és a fenekemen, majd elhelyezkedett mögöttem. Oldalra fordítottam a fejem, ő
elsimította a hajam, és megpuszilta az arcom, aztán a nyakamat kezdte
szívogatni, harapdálni. Még egy kicsit el voltam zsibbadva, de nagyon izgató
volt a gondolat, hogy így összekötözött kézzel jól meg fog dugni hátulról. Éreztem
rajta, hogy nagyon ki volt már éhezve, egy mozdulattal jó mélyen bennem volt,
élvezettel nyögtem fel, még nagyon érzékeny voltam az előbb átélt gyönyör miatt,
ezért különösen jó volt magamban érezni őt. Lassan kezdtünk mozogni, de tudtam,
hogy alig bírta visszafogni magát, és csak miattam finomkodott, ezért így
szóltam:
– Dugj meg, amennyire csak tudsz.
Ő válaszképpen újra megharapta a nyakam, majd erőteljesebben
kezdte belém tolni a farkát, mindig jó mélyre hatolva. Vele együtt mozgattam a
csípőmet; és annak ellenére, vagy pont amiatt, hogy ez már elég durva volt,
elkezdtem újra felizgulni, és nagyon élvezni. Nagyon izgató volt a tudat, hogy
azt tesz velem, amit akar, és ennyire vágyik rám, hogy ilyen féktelenül érezni
akar. Belül újra elöntött a forróság, tudtam, hogyha még bírni fogja egy
darabig, akkor megint el tudok majd élvezni. Nyilván sejtette, hogy milyen jó
volt, de egy idő után kicsit lelassított, és megkérdezte:
– Na, még mindig kell?
– Ez nem kérdés… – feleltem, azzal nekinyomtam a fenekemet.
Neki úgy látszik ennyi bőven elég volt, újra jó keményen
kezdett dugni, a hajamba markolt és meghúzta, a nyakamat szívogatta. Már
kezdett nagyon jó lenni, teljesen elvesztem az érzésben, hogy az övé vagyok; nagyon
bensőséges élmény volt, hogy ki vagyok neki szolgáltatva és bármit megtehet
velem.
– Imádom a farkad… – mondtam önfeledten.
Még mielőtt elélvezhettem volna, leszállt rólam, és
elkezdett kioldozni. Ezt nem nagyon értettem, mert azt hittem így fejezzük be,
de amikor már szabad volt a kezem és a hátamra fordított, megindokolta a
dolgot.
– Majd nézz rám végig, amikor elélvezel – hajolt fölém.
– Milyen romantikus vagy – mosolyodtam el.
– Nem, csak szeretek ilyenkor elmélyülni a szép zöld
szemedben.
– Ja, ez tényleg nem romantikus… – mondtam, mire ő
megcsókolt.
– Jól van, ne dumálj annyit – mormogta, majd nyakába tette
mindkét lábamat, egy lökéssel újra bennem volt, és mozogni kezdett.
Én nem tudtam megmozdulni, így megint teljesen rá voltam
utalva. Keményen dugott, mindig jó mélyen hatolt belém, teljesen hatalmába
kerített az élvezet. A mellemet markolászta, majd lehajolt, és szenvedélyesen
megcsókolt, én is ugyanilyen hevesen viszonoztam. Nagyon jó volt így smárolni
vele, hogy közben mozgott bennem a farka, egyre fokozódott is a jóleső érzés.
Egyik kezemmel beletúrtam a hajába, jól bele is markoltam, a másikkal meg a
nyakát, majd a hátát karmolásztam. Továbbra is a mellemet simogatta, majd megfogta
a nyakam.
– Olyan jó kefélni téged… – mondta elragadtatva, aztán még
hevesebben kezdett mozogni.
Ez már fájt egy kicsit, de csak az érdekelt, hogy minél
jobban érezzem őt, már semmi mást nem érzékeltem, csak a közeledő élvezetet. Tudtam,
hogy ő is nagyon közel jár, éreztem a bőrömön a szapora légzését, hogy remeg fölöttem…
A vége felé szinte önkívületben voltunk, a testem megadta magát; még nagyobb
erővel tört rám az orgazmus, mint először. Megszorította a nyakam, ezzel
emlékeztetve, hogy nézzek rá, én így tettem, tekintetem mélyen az övébe fúrtam,
közben élveztem a testemben tomboló gyönyört. „Tessék, nézd, hogy mit teszel
velem.” Neki pont ez hiányzott, ő is átadta magát a megsemmisítő érzésnek, hihetetlen
jó volt ezt újra egyszerre átélni…
***
Ezután pár perccel kiálltunk az erkélyre elszívni közösen egy
cigit; Norbi felvett egy alsónadrágot, én meg az ő egyik pólóját, ami a fenekem
aljáig ért. A szálloda belső udvara sötét és kihalt volt, egyik szobából sem
szűrődött ki fény, mi is lekapcsoltuk bent a villanyt és csak bámultunk bele az
éjszakába.
– Amúgy lehet itt cigizni? – kérdezte, amikor már elszívtuk
a felét.
– Nem hiszem, de szerintem senki sem figyeli.
Ő átölelt hátulról és megpuszilta az arcom, én megsimogattam
a karját.
– Ha már senki sem figyel minket, simán lehetne itt kint
dugni is – mondta, mire én felnevettem.
– Hát ahhoz már innunk kéne valamennyit.
– Pedig nem is lenne feltűnő – magyarázta. – Te
nekitámaszkodsz a korlátnak, én félig lehúzom a gatyát, te meg egy kicsit
felhúzod ezt a pólót, és mehet is… Ha valaki megkérdezi mit csinálunk, csak
nézelődünk.
– Persze… De amúgy gondoltam rá, hogy ma este még csinálhatnánk.
– Igen? – mormogta.
Szembefordultam vele, átöleltem a vállát és megcsókoltam.
– Igen… Olyan jó volt, amikor hátulról dugtál, meg akarom
ismételni – mosolyogtam rá.
– Elképesztő, hogy milyen telhetetlen vagy, így is 2:1 van a
te javadra – mondta, de tudtam, hogy csak teszi az agyát.
– 2:1? Ez nem focimeccs, basszus. Ha megdugsz még egyszer,
akkor utána nem leszek hálátlan, és pont egálban leszünk, na? – vigyorogtam rá.
– Hát azzal azt hiszem, teljesen kivégeznél… – mosolyodott
el.
– Jól van, örülök, hogy benne vagy.
Ő erre csak szorosan magához ölelt, a fejem fölött kifújta a
füstöt, majd átadta nekem a cigit.
– Persze, megszoktam már, hogy kihasználsz – mondta.
– Mindjárt megsajnállak… A téli estéken még vissza fogod ezt
sírni, amikor hulla fáradtan fekszünk egymás mellett és arra sem lesz erőnk,
hogy felemeljük a kezünket – mondtam, közben én is beleszívtam a cigibe és
kifújtam a füstjét.
– Na, tudod, hogy imádlak – azzal megfogta az arcom, és
megcsókolt.
– Én is imádlak.
– És kurva jó volt veled, mint mindig – tette hozzá. – Főleg
az, hogy én határozhattam meg, mikor élvezhetsz el… baromi izgató volt.
– Igen, észrevettem, hogy ezt nagyon szereted…
Elszívtuk a cigit, aztán csak ölelgettük és simogattuk
egymást, élveztük, hogy csönd és béke volt. Arra gondoltam, milyen jó, hogy
otthon még van pár napunk kettesben mielőtt vissza kéne mennünk dolgozni,
ráadásul még a ma éjszaka is előttünk volt. Jó lett volna mindig azt érezni,
hogy minden annyira a helyén van, mint akkor volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése