15. fejezet
Tomi
Éjjel szinte semmit
sem aludtam, annyit elemeztem, hogy mi történt, miért így történt. Rudi persze
gyorsan elaludt, neki nem volt miért ébren lennie, ő bekerült a csapatba.
Hajnalban mégis sikerült elaludnom egy rövid időre, aztán reggel hat körül
felébredtem, hirtelen nem is tudtam, hogy mi bánt, de aztán azonnal rájöttem az
okára. Pedig milyen jó lett volna, ha csak egy rossz álom lett volna.
Bekapcsoltam a telefonomat, hogy játsszak rajta, erre jött egy SMS, amit még
Adél írt tegnap késő este: „Na, hogy sikerült, bajnok? :) Holnap menjek ki a
reptérre? Már nagyon várom, hogy találkozzunk.”
Nem akartam
válaszolni, mert nem akartam megírni, hogy nem sikerült. Persze, nem akartam őt
megvárakoztatni, de nem volt lelki erőm leírni, hogy mi történt.
Az egész nap monoton
volt, szinte észre sem vettem, hogy mi történik körülöttem. Felkeltünk,
megreggeliztünk, mentünk a reptérre, ott vártunk két órát. Majdnem mindenki
vidám volt, beszélgettek nevetgéltek, én meg letörten üldögéltem, arra gondoltam,
hogy minél hamarabb el akarok tűnni innen. Azt sem bántam volna, ha lezuhan a
gépünk, mert semmi sem tudott vigasztalni. Adéllel sem akartam találkozni, nem
akartam neki magyarázkodni. Tudom, hogy biztos vár rám, meg szeretne velem
lenni, de hátha megérti, hogy ez most elég nehéz nekem.
Délután háromra
érkeztünk meg Ferihegyre, szerencsére mindenki ment a maga dolgára, én meg
fogtam magam, kimentem a dombra, ahol még Janival és Bálinttal voltam télen,
néztem a felszálló repülőket. Most nem volt hideg, ragyogóan sütött a nap,
mégis sokkal letörtebb voltam, mint akkor télen. Bekapcsoltam a telefonomat,
mert a felszállás óta így hagytam, megnéztem, hátha írt-e azóta Adél. Nem írt,
de gondoltam, biztos nem azért, mert nem érdeklem őt, hanem gondolom sejti, hogy
hogy alakult a csapat-összeállítás. Válaszoltam neki a tegnapi SMS-re. „Nem
kell kijönnöd, már meg is érkeztünk. Egy óra múlva ott lennék nálad, ha nem
zavarok.”
Gyorsan jött is a
válasz, nyilván már nagyon várta, hogy végre írjak neki valamit, és ez egy kis
bűntudattal töltött el. Ezt írta: „Gyere nyugodtan, nem zavarsz.” Hát, nem a
legmelegebb invitálások egyike, de én sem voltam túl kedves, hogy fél napon
keresztül nem írtam neki. Lehet, hogy aggódott értem, hogy meghaltam, vagy nem
is tudom... Mégis volt valami, ami úgy éreztem, hogy egy kis vigaszt nyújthat,
és az az volt, hogy megölelhetem őt. Nem is értettem, miért nem akartam vele
találkozni... ahhoz volt kedvem, hogy vele legyek, de nem akartam mondani neki
semmit a történtekről, reméltem, hogy ezt majd megérti. És remélem, azt is
megérti, hogy nem fog kirobbanó jókedvemben találni.
Adél
Tomi nagyon furcsa
volt, főleg, hogy még reggel sem válaszolt az SMS-re, már arra is gondoltam,
hogy felhívom, de nem akartam kellemetlenkedni, mert biztos volt oka, hogy nem
írt. Aztán már tényleg kezdtem ideges lenni, amikor még délben sem írt semmit,
reméltem, hogy épségben hazaért. Eredetileg ki akartam menni a repülőtérre,
hogy minél hamarabb vele legyek, és rosszul esett, hogy semmit sem mondott
erre. Aztán délután három után végre írt, hogy már itthon van, és átjönne. Ez
eléggé meglepett, meg egy kicsit bántott is, hogy nem akarta, hogy kimenjek, de
aztán leesett, hogy biztos azért viselkedik így, mert nem került be a csapatba.
Reméltem, hogy ez nem így van, mert azt gondoltam, reggel azért nem írt, mert
ünnepeltek előző este a többiekkel, és biztos nincs ideje az indulás előtt
válaszolni.
Senki sem volt
itthon, apám és Alex leléptek egész estére, mert közös koncertjük lesz, és
előtte még találkoznak a haverokkal. Így szerencsére nem kellett megkérdeznem
apámat, hogy itt aludhat-e Tomi, nem akartam magyarázkodni. Persze remélem,
Tomi itt fog aludni... Fél négy körül lezuhanyoztam, és hajat mostam, éppen
elkészültem, amikor csöngettek. Gyorsan magamra kaptam egy fekete sortot, meg
egy szürke trikót, összefogtam a hajamat, majd ajtót nyitottam. Tomi volt az,
vállán ott lógott az utazótáskája, lehajtott fejjel állt előttem, majd rám
nézett, barna szeméből szomorúság tükröződött, pont, mint régen, amikor el volt
törve a keze. Tudtam, hogy ezt nem tudná ilyen jól megjátszani, és hogy már
biztos, hogy kimaradt a csapatból. Azért reménykedve néztem rá, hátha mégsem
igaz, de egy szót sem szólt, csak letette a táskát a küszöbre, és magához
ölelt. Ez az ölelés nem olyan volt, mint eddig, nem biztonságot adott, hanem
mintha azt éreztette volna velem, hogy most neki van rám szüksége. Átöleltem a
derekát és szorosan simultam hozzá, már olyan régóta szerettem volna közel
érezni őt magamhoz. Reméltem, valamennyire sikerül megnyugtatnom őt, de ebben a
helyzetben ez szinte lehetetlen volt. A vállára hajtottam a fejemet, mire ő
megsimogatta az arcomat, majd mélyet sóhajtott. Tudtam, hogy ez egy gondterhelt
sóhaj volt, de nem sok időt hagyott nekem ezen gondolkodni, mert megcsókolt, és
onnantól kezdve teljesen átadtam magam az érzésnek.
A nyakamat simogatta,
másik keze rögtön a fenekemre kúszott, örültem, hogy újra itt van velem, és
érezhetem őt. Megsimogattam az arcát, majd a haját, élveztem, hogy megint
érinthetem őt, és hogy ő is simogat engem. Annyira hiányzott nekem, a három hét
minden egyes percében csak azt vártam, hogy újra együtt legyünk.
Amikor elengedett,
így szólt:
- Jó újra itthon
lenni – mondta, majd sikerült egy kis mosolyt erőltetnie az arcára.
- Nekem is jó, hogy itt
vagy – mondtam, azzal két kezemmel végigsimítottam a karján.
Ezután bementünk a
szobámba, leültünk az ágyra, jó darabig csendben voltunk, majd végül ő szólalt
meg:
- Hát, nem sikerült –
mondta, kerülte a tekintetemet. - Csak tartalék lettem, de hát mit érek
azzal...
- El sem hiszem, hogy
nem sikerült – mondtam. - Mi történt?
- Nem tudom – vont
vállat. - De itt van megint valami, ami után fel kell állni a padlóról. Először
a VB döntőben a vereség, aztán a kéztörés, most meg ez. Lehet, hogy örök
szerencsétlen vagyok.
- Ez hülyeség –
mondtam. - Később majd annál szerencsésebb leszel.
Erre nem mondott
semmit, csak hosszasan fürkészett engem.
- Nem akartam
idejönni, mert tudod, baromi szarul vagyok most.
- És nem tudlak
valahogy jobb kedvre deríteni? - kérdeztem.
- Nem hiszem –
mondta.
- Ne csináljak neked
kaját? - kérdeztem.
- Hmm, már tíz órája
nem ettem... - mondta elgondolkodva, aztán rám nézett: - Jó, megennék pár
szendvicset.
Én elmosolyodtam,
majd kimentünk a konyhába, én megpróbáltam az otthon fellelhető dolgokból
valami gusztusos ételt összerakni, végül sikerült csinálnom egy kis sajtos
sonkás makarónit, mert kenyér az nem volt itthon a szendvicshez. Leültünk enni,
egy idő után Tomi megszólalt:
- Nem akartam
beszélni erről, de csomó minden van most a fejemben, és nagyon zavaros minden.
Örülök, hogy látlak, meg örülök, hogy itthon vagyok, de nagyon rossz érzés,
hogy kimaradtam a válogatottból, és
lassan már úgy érzem, nem való nekem ez az egész.
- Ne mondj már
ilyet... Aki úgy tud játszani, mint ahogy te játszottál a Veszprém ellen, az ne
is gondoljon ilyenre. Te erre születtél.
- Igen, de nagyon
idegennek érzek most mindent. Kivéve téged, persze – tette hozzá.
- Még ez a szerencse
– mondtam. - Elhiszem, hogy most ideig a kézilabdapálya közelébe sem akarsz
menni, de a nyár hamar eltelik, és biztos vagyok benne, hogy már két hét után
nagyon fog hiányozni neked a sport.
- Lehet – hagyta rám.
- Na, mesélj te is valamit, hogy eddig hogy sikerültek a vizsgáid.
- Tényleg érdekel? -
vontam fel a szemöldököm.
- Annyira nem, de
eddig csak én beszéltem – mosolygott.
- Jó fej vagy... -
mormogtam. - Sok mindent tudnék neked mesélni, de most inkább hagyjuk ezeket.
Mit szeretnél csinálni evés után?
- Nem tudom,
tévézhetünk, meg ilyesmi – felelte. - Aztán itt aludnék, ha nem gond. Tudom,
nyilván nem ilyen búval baszottnak terveztük az első együtt alvásunkat, de
sajnos így sikerült.
- Hát igen, most már
mindegy – mondtam.
Miután megettük az
ételt, Tomi bement a szobámba, én elmosogattam, majd utána fogat mostam, és én
is bementem a szobába. Tomi az ablak előtt állt velem szemben, karba tett
kézzel nézett rám kihívóan. Én rámosolyogtam, majd odamentem hozzá, megálltam
előtte. Ő magához húzott, arcát a nyakamba fúrta, mélyen belélegezte illatomat,
majd a szemembe nézett.
- Olyan szép vagy –
mosolygott rám.
- Hmm, így akarsz
elcsábítani? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, lehet... -
felelte. - De akkor is szép vagy.
- Te is az vagy –
mondtam.
- Na, ilyet még nem
mondtak nekem – vigyorgott.
- Pedig tényleg az
vagy – mondtam komolyan.
Hát igen, már régóta
csodáltam őt, hogy milyen jóképű, és hogy milyen jó teste van, és most végre ki
is mondhattam ezeket. Egy kicsit hevesebben kezdett verni a szívem, mert
sejtettem, hogy mi jön most. Alig vártam, hogy végre minden megtörténjen, mindenhol
megérinthessem őt, és ő is engem...
- Komolyan, máris
jobb kedvem lett, hogy ezt mondtad – mosolygott rám. - Erre is csak te vagy
képes. Meg kíváncsi vagyok, mire vagy még képes.
- Hát, amit kihozol
belőlem – mondtam sejtelmes mosollyal.
- Ki fogom deríteni –
mosolygott ő is, majd megcsókoltuk egymást.
Igazi vággyal teli
csók volt, hiába kezdtük lassabban, érződött, hogy mennyire kívánjuk egymást,
és hogy legszívesebben vadul egymásnak esnénk. Nyelve olyan izgatóan
játszadozott az enyémmel, hogy tudtam, ennyivel nem érjük be. Bizsergett az
ajkam, a nyelvem, aztán szép lassan szinte az egész testem. Szorosan egymáshoz
simultunk, élveztük, hogy végre átélhetjük ezt, hogy egy olyan útra lépünk,
amire eddig nem volt szabad, és legfeljebb csak elképzelni lehetett. Simogattam
a haját, nyakát, ő végigsimított a hátamon, majd benyúlt a trikóm alá, és úgy
simogatta a derekamat. Nem időzött ott sokat, elkezdte feljebb húzni rajtam a
felsőt, de hirtelen megállt és rám nézett:
- Szeretnéd? -
kérdezte, láttam rajta, hogy ő bizony nagyon szeretné.
- Ühüm – bólintottam
mosolyogva, ennél többet most nem tudtam kinyögni.
Ő is elmosolyodott,
majd a sporttáskájához lépett, és elkezdett benne kotorászni.
- Németországban
vettem egy csomó óvszert, szóval látod, gondoltam a biztonságra – magyarázta.
- Nagyszerű, de nem
kell óvszer – mondtam. - Szedem a tablettát.
- Ja, tényleg –
mondta Tomi, majd felállt, átölelte a derekamat. - Gumi nélkül amúgy is sokkal
jobb – mondta csillogó szemmel.
- Azt elhiszem –
mosolyogtam, majd hozzátettem mintegy mellékesen: - Majd belém élvezhetsz.
- Tényleg? - kérdezte
egyre növekvő lelkesedéssel. - Úgy még nem is csináltam.
- De azért menni fog,
nem? - kérdeztem kissé gúnyosan.
- Könnyebbet nem is
kérhetnél – mondta, majd megcsókolt.
Ő ott folytatta
volna, ahol abbahagytuk, de nekem eszembe jutott valami.
- Hozok be zsepit –
mondtam, azzal kimentem a szobából.
- Persze, csak
menekülsz előlem – kiáltotta utánam.
- Dehogy menekülök –
mondtam, amikor visszajöttem, és letettem a zsebkendőt a párnám alá.
- Jól van, egyéb
dolgok nem kellenek? - kérdezte. - Síkosító, meg ilyesmi?
- Az biztos nem kell
– mosolyogtam pirulva, amikor odamentem hozzá.
- Jó, akkor végre
leveszem ezt rólad... - mondta, azzal megfogta a trikóm alját, de aztán
megtorpant, így szólt. - Ja, igen, engedd ki a hajadat.
- Ahogy akarod –
mondtam, azzal kivettem a hajamból a gumit, így vörös tincseim szabadon
hullottak a vállamra. Gondolom ez nagyon tetszhetett neki, mert élvezettel túrt
bele a hajamba, és csókolt meg.
Nagyon jó volt, ahogy
simogatott, de nem folytatta sokáig, hanem végre tényleg levette rólam a
felsőt. Nem volt rajtam melltartó, ez nem lepte meg túlságosan, sőt, rögtön
megfogta mindkét mellemet, és finoman simogatni kezdte őket. Én felsóhajtottam,
olyan jó volt, ahogy nagy, erős kezével végre birtokba veszi a testem.
Lecsapott ajkaimra, nyelvét azonnal a számba dugta, én ugyanilyen szenvedéllyel
fogadtam a közeledését. Újra beletúrt a hajamba, ujjaival finoman masszírozta a
fejemet, aztán szorosan magához húzott, és a derekamat simogatta. Nagyon jó
volt ilyen közel lenni hozzá, de nemsokára elhúzódtam tőle, mert én is le
akartam venni a pólóját, hogy közvetlenül érezzem, ahogy bőrünk egymáshoz ér. Ő
hagyta, hogy megszabadítsam a pólótól, majd engem figyelt, ahogy csodálattal
nézek végig felsőtestén, és ujjaimmal végigsimítok izmos mellkasán. Hmm, sokkal
jobb teste volt, mint ahogy emlékeztem rá, vagy lehet, hogy most egyébként is
nagyobb hatással volt rám. Szép izmos válla és karja volt, a hasán nem
rajzolódtak ki pontosan a kockák, de így is nagyon vonzó volt, főleg a két
vonal a csípőjénél, ami viszont tisztán látszott.
- Na, mi van, csak
nem tetszem neked? - kérdezte, én meg feleszméltem, hogy lehet, hogy túl régóta
bámulom.
- De, eléggé –
mosolyogtam.
Ő megcsókolt, majd a nyakamat
kezdte puszilgatni, közben folyamatosan simogatta a mellemet, mellbimbómat az
ujjai közé vette, és finoman dörzsölni kezdte. Én hajába túrtam, és egyszerűen
csak élveztem, amit tesz velem, másra most nem is voltam képes. Megint
megcsókoltuk egymást, ezután megpusziltam a kulcscsontját, majd a mellkasát, és
nem tudtam kihagyni, megnyaltam a mellbimbóját, mert már annyira be voltam
indulva. Ez biztosan meglepte, mert összerezzent amikor a nyelvem hozzá ért.
- Milyen kis perverz
vagy – mosolyodott el, majd megcsókolt.
- Hát, nem is sejted,
mennyire – mosolyogtam én is.
- Szerencsére
hamarosan megtudom – mondta, majd lecsúsztatta rólam a sortot, én meg levettem
teljesen, így már csak egy szál fekete tangában álltam előtte.
Ő ezt ki is
használta, jól a fenekembe markolt, közben az arcomat puszilgatta.
- Olyan jó segged van
– mormogta.
- Ja, és most már
nyugodtan fogdoshatod – mosolyogtam, mire megint erősen belé markolt.
Megcsókoltuk egymást,
közben ujjai betévedtek a lábam közé, a bugyi anyagán keresztül kezdett el
simogatni. Ez nagyon jól esett, már egyre többet akartam, én is végigsimítottam
a nadrágján, éreztem, hogy milyen kemény a farka. Ez még nagyobb hatással volt
rám, elkezdtem kikapcsolni az övét, aztán lehúztam a cipzárját, de itt
megálltam, mert félrehúzta a bugyimat, finoman végigsimított nedves ágyékomon,
és ez egyszerűen elvonta minden figyelmemet. Amikor belém dugta egy ujját,
egymásra néztünk, és tudtuk, hogy már nincs visszaút, mindennél jobban akarjuk
egymást.
Ledöntött az ágyra,
szenvedélyesen csókolóztunk, majd türelmetlenül ment is lejjebb, csókolgatta a
mellemet, majd bekapta a mellbimbómat, és finoman szívogatta, harapdálta. Már
kezdtem nagyon élvezni ezt is, de hamar abbahagyta, amit kicsit bántam, de ami
ezután következett, az még jobb volt. Lehúzta rólam a bugyit, és nyelvével
szinte azonnal lecsapott legérzékenyebb pontomra. Meglepett ez a hevesség, de
aztán annyira belemerültem az élvezetbe, hogy szinte azt sem tudtam hol vagyok,
csak azt érzékeltem, hogy ennyire jó még soha nem volt. Hihetetlenül vágytam a
kielégülésre, és éreztem is, hogy csak idő kérdése, és ez be fog következni.
Nemsokára magamban éreztem az ujját, gyorsan mozgatni is kezdte; kis idő után
már szinte durván ujjazott, éreztem, ha most nem állítom le, akkor hamarosan
elélvezek. Még nem akartam elmenni, ki akartam élvezni ezt az észvesztő,
felfokozott állapotot, ameddig csak lehetett.
- Kérlek, hagyd abba
– mondtam olyan meggyőzően, ahogy csak tudtam.
Tomi felült,
elmosolyodott.
- Na, ilyen rossz
volt? - kérdezte.
- Dehogy... túl jó
volt – mosolyogtam, majd én is felültem, hozzá hajoltam és megcsókoltam.
Ajkain éreztem a
saját nedveimet, és ez most hihetetlen izgató hatással volt rám, tudtam, hogy
már elértem azt a pontot, amikor teljesen elveszítem a fejemet, és ezt
egyszerűen imádtam. Tomira is átragadt ez az érzés, szenvedélyesen csókolt,
harapdálta az ajkam, aztán a nyelvemet kezdte szívogatni. Ezután felállt,
levette a nadrágját, majd ismét visszaült mellém, ajkai azonnal megtalálták az
enyémet, és hevesen csókoltuk egymást. Ezúttal én döntöttem őt hanyatt, lábamat
átvetettem a derekán. Végigpusziltam a felsőtestét, nyelvemet végighúztam a
hasa alján, mire ő megremegett. Fekete alsónadrágján keresztül végigsimítottam
párszor méretes erekcióján, mire végül levettem róla az utolsó ruhadarabot. A
férfiassága tényleg akkora volt, mint amire ruhán keresztül számítani lehetett,
és nem mintha egyébként fontos lenne, de most teljesen lázba hozott, hogy ilyen
szép nagy. Először csak simogattam, közben találkozott a tekintetem Tomiéval,
izgatottan várta, hogy vajon mit teszek vele. Azt tettem, amit a legjobban
akartam, bekaptam a farkát, és lassan szívogatni kezdtem; ő meg hangosan
felnyögött. Én is hasonlóan élveztem, amit csináltam, már elég régóta szerettem
volna megtenni. Jó volt érezni az ízét, valahogy olyan bensőségesnek éreztem,
ahogy méretes erekcióján játszadozom ajkaimmal, nyelvemmel. Végigsimított az
arcomon, halk nyögéseiből ítélve tudtam, hogy élvezi, és én is nagyon élveztem.
Belülről majd' szétvetett a vágy, hogy magamban érezzem a férfiasságát, de
azért folytattam jelenlegi tevékenységemet. Kis idő után finoman felemelte a
fejemet, így abbahagytam, és felültem. Ő is felült hozzám, és vadul megcsókolt,
aztán a következő pillanatban már az ágyon fekve találtam magam, ő fölém
magasodott, a nyakamat puszilgatta, közben így szólt:
- Basszus, majdnem
elélveztem, miközben csináltad...
- Ennek csak örülni
tudok – vigyorogtam elégedetten, közben beletúrtam a hajába.
Megpuszilta az
arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Most végre jól meg
foglak dugni – mondta határozottan, mire nagyot dobbant a szívem.
- Alig várom –
mosolyogtam.
Megcsókolt, és
miközben nyelve a számban körözött, lassan belém hatolt. Eleinte fájt egy
kicsit, mert gondolom elég szűk lehettem, de aztán átalakult finom sikamlós
érzéssé, ahogy férfiassága ki-be mozgott bennem. Csípőmet vele együtt
mozgattam, felvettem a ritmusát. Lángolt az egész testem, olyan jó volt, hogy
végre bennem volt, hogy végre megtörténik...
- Oh, hát ez
eszméletlen jó – mormogta Tomi, majd újra megtalálta ajkaimat.
A hátát simogattam,
közben szüntelenül csókolóztunk, aztán egyre vadabbul kezdtünk mozogni; én
teljesen átadtam magam az érzésnek, hogy már elsőre ennyire hevesek vagyunk.
Nem bántam, hogy durván csináljuk, mert nagyon szenvedélyes volt az egész, és
egyébként is valahogy így képzeltem el, meg persze így sokkal erőteljesebben
érezhettem őt. Hamarosan kezdett nagyon jó lenni, semmi mást nem érzékeltem
már, csak forró testét rajtam, meg bennem mozgó kemény férfiasságát. Már
hangosabban nyögtem, de ő nem hagyta, hogy elélvezzek, hirtelen leszállt rólam,
és mellém feküdt oldalra.
- Gyere, fordulj
felém, csináljuk így... - mondta.
- Jókor találod ki,
már majdnem elmentem – mondtam, de szembe fordultam vele, lábamat átvetettem a
derekán.
- Tudom. Nagyon szexi
voltál, ha tudnád hányszor elképzeltem, hogy így fekszel alattam... -
vigyorgott önelégülten.
Válaszolni akartam,
de jó mélyen belém hatolt, így csak egy halk sóhajra futotta. Megfogta a
fenekemet, majd lassan mozogni kezdtünk.
- Simogasd magad –
mondta, azzal kezemet ágyékom felé húzta, én meg gondolkodás nélkül elkezdtem
magamat kényeztetni.
Ő megbabonázva
figyelt engem, közben egyre gyorsabban mozogtunk; eszméletlen volt, hogy
éreztem őt belülről, és közben meg csináltam magamnak. Tudtam, hogy nagyon
intenzív orgazmusom lesz, méghozzá hamarosan. Ujjammal szüntelenül simogattam
magamat, ő meg keményen döfködött; már remegtem, és hangosan sóhajtoztam. A
szemembe nézett, tekintete ködös volt a vágytól, akár csak az enyém. Beletúrt a
hajamba, kicsit meg is húzta, de már szinte nem is éreztem, mert teljesen
magával ragadott az élvezet, meg a tudat, hogy vele vagyok, és az ő farka van
bennem. Ahogy erre gondoltam, egyszerűen átlendültem az észveszejtő orgazmusba,
ami a testem minden egyes pontjába élesen beférkőzött és égetett fel mindent. A
könny lefolyt az arcomon, Tomi ajkait megéreztem az enyémen, majd gyors, ziháló
lélegzetét a bőrömön, tudtam, hogy ő is átélte ezt a fantasztikus érzést.
Szorosan húztam őt magamhoz, aztán szép lassan elernyedtek megfeszült izmaink,
és minden elcsendesedett.
Szótlanul néztük
egymást, tekintetünk tele volt csodálattal és elismeréssel, hogy ennyi örömöt
tudtunk adni egymásnak. Mindig is sejtettem, hogy jó lesz vele a szex, de ilyen
jóra nem számítottam, meg persze arra se nagyon, hogy ez egyáltalán valaha
bekövetkezik. Megcsókoltuk egymást, én az arcát simogattam, ő meg a hajamban
turkált.
- Szeretlek, Adél –
mondta, majd újra megcsókolt.
- Szeretlek, Tomi –
mondtam.
Ezután csókolóztunk,
és egymást simogattuk, még mindig az együtt átélt gyönyör hatása alatt voltunk,
nem akartunk szétválni, hogy megszakadjon ez a szép közös pillanat.
***
Gyorsan
lezuhanyoztam, utána magam köré tekertem egy törölközőt, majd visszamentem a
szobába. Tomi az ablakban állt, és mivel meztelen volt, ezért levettem magamról
a törölközőt, és így mentem oda hozzá. Ő átölelt engem és megcsókolt, majd
szorosan egymáshoz bújva álldogáltunk.
- El akartam szívni
egy cigit, csak nem találtam sehol – mondta Tomi.
- Igen, mert leszoktam
róla – mondta.
Elengedett, rám
nézett hitetlenkedve.
- Micsoda, tényleg
leszoktál? Miért nem mondtad azonnal?
- Nem sok alkalmam
volt rá... Te beszéltél végig, hogy kimaradtál a csapatból, aztán meg már
elfelejtettem mondani – feleltem.
- Aha... És miért
hagytad abba?
- Mert nem tesz túl
jót az egészségnek, azért – mondtam.
- Érdekes, ez eddig
nem jutott el a tudatodig – mormogta, mire én csak vállat vontam. - Akkor most
már nekem is le kell szokni véglegesen – sóhajtott.
- Miért? Miattam nem
kell – mondtam.
- Hát, gondolom, hogy
annyira nem zavarna téged, de magam miatt akarom abbahagyni, mert ha te le
tudtál szokni, akkor nekem is muszáj lesz.
- Miért, ebben is
versenyezni akarsz velem? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem, de ha te képes
vagy rá, akkor nekem is annak kell lennem. Sport mellett nem jó cigizni –
mondta, majd engem fürkészett. - Egyébként amikor megcsókoltalak, éreztem, hogy
valami megváltozott, csak nem jöttem rá, hogy mi... De már tudom, nem éreztem a
cigi ízét.
- Azért remélem nem
baj – mosolyogtam rá.
- Dehogy. Örülök
neki, hogy sikerült abbahagynod... majd erre fogok gondolni, ha rá akarok
gyújtani.
- Jól van, tényleg
jobb lesz nélküle neked is – mondtam, majd újra megöleltük egymást.
- És könnyen ment?
Hogy bírod?
- Elég nehéz volt, és
még néha most is nagyon tud hiányozni – mondtam. - De elhatároztam, hogy nem
gyújtok rá, és eddig ezt sikerült betartanom.
- Jól van, ügyes vagy
– mosolygott, majd megcsókolt.
Ezúttal hosszabban
csókoltuk egymást, a hátát simogattam, éreztem a hasamnál, hogy férfiassága
újra kezd életre kelni. Én is kívántam őt, bár még alig telt el fél óra az
előző szeretkezésünk óta, és még mindig éreztem, hogy teljesen el vagyok
zsibbadva, de persze szívesen lefeküdtem volna vele újra. Vágyakozva csókoltam
őt, élveztem, ahogy nyelve az enyémmel játszadozik, és nagyon jó volt, hogy
ezentúl ezt bármikor megtehetjük...
- Egyébként
sejtettem, hogy ilyen vagy a szexben – mormogta Tomi.
- Milyen? - kérdeztem
vissza.
- Hát hogy ennyire
szeretsz dugni. Jó volt látni, hogy szinte önkívületben voltál, miközben
egyébként meg mindig olyan józan és megfontolt vagy.
- Nem is feltétlenül
dugni szeretek, hanem az volt jó, hogy veled voltam – mondtam.
- Szóval mással nem
lettél volna ilyen? - nézett rám.
- Ha csak szexelni
akartam volna, azt mással is megtettem volna, de érdemes volt rád várni ilyen
sokáig. Nagyon felizgattál – mondtam, éreztem, hogy az arcomba szökik a vér.
- Te is engem –
mondta Tomi. - Nem szeretem, ha valaki rám mászik, meg ha a csaj jobban kíván,
mint én őt, de veled szerencsére fel sem merült, hogy nem kívánlak. Már nagyon
régen voltam ennyire beindulva, Brigivel például untatott a szex.
- Komolyan? - néztem
rá csodálkozva.
- Ja... Ő mindig
akarta, és nem volt képes elfogadni, ha visszautasítottam. De egyébként szerintem
igazad volt, azt hiszem sosem voltam belé szerelmes.
- Hát, majd ha már
engem sem fogsz kívánni, akkor legalább tudom, hogy kiszerettél belőlem –
jegyeztem meg félig-meddig komolyan.
- Téged mindig foglak
kívánni, te vagy a legjobb nő, akivel valaha voltam – mosolygott rám, azzal
megpuszilta az arcomat. - És nem csak külsőségekre értem, hanem mindennel
együtt te vagy a legjobb.
- Nekem is te vagy a
legjobb – mosolyogtam rá, majd megcsókoltuk egymást.
Mindig is azt
akartam, hogy végre kimondja, csak engem akar, én vagyok számára az egyetlen,
és ez most nagyon jól esett, még akkor is, ha csak szavak voltak. Én mindig is
tudtam, hogy nekem csak ő van, és jó volt, hogy ő is így érez velem
kapcsolatban. Hogy mi lesz ezután, az most nem érdekelt. Ahogy csókolóztunk,
éreztem, hogy már kemény a farka, és ez teljesen beindított engem is, már csak
eddig terjedt a fantáziám, nem gondoltam semmi másra.
Mielőtt még bármit
csinálhattam volna, az ágyon találtam magamat, ő rajtam feküdt, elkezdte
csókolgatni a nyakamat. Én a haját simogattam, már csak azt vártam, hogy újra
bennem legyen, nem is akartam előtte semmit. Neki megint más tervei voltak,
először csak ujjazni kezdett, aztán lejjebb ment, és nyelvével kezdett el
izgatni. Lassan csinálta, nekem meg pont ez volt nagyon jó, éreztem, hogy
hamarosan újra el tudnék menni. Nyilván tudta, hogy mennyire élvezem, ezért úgy
tűnt, nem is akarja abbahagyni, azt akarta, hogy így élvezzek el. Percek
alatt nagyon közel kerültem a csúcshoz,
Tomi meg kitartóan kényeztetett a nyelvével, közben megfogta az egyik mellemet.
Én magamhoz húztam a kezét, bekaptam a középső ujját, amin megéreztem az
ízemet, mert nyilván ez az ujja volt bennem előzőleg. Ez adta nekem az utolsó
lökést az orgazmus felé, testem megadta magát, és öntudatlanul zuhantam bele a
csodálatos, megsemmisítő érzésbe.
Tomi
Adél mellé feküdtem,
szemmel láthatóan még csak most kezdett feleszmélni a kéjmámor okozta
bágyadtságból. Mellém bújt, aztán megcsókolt, de nem késlekedett sokat,
felkelt, és a szájába vette a farkamat, így most nekem volt annyi a feladatom,
hogy feküdjek, és élvezzem, amit csinál. Úgy terveztem, miután kielégítettem
őt, hogy megint szexelünk egyet, de így is jó volt, mert jól csinálta, és jó
volt nézni, ahogy ajkai rásimulnak a farkamra. Beletúrtam a hajába, aztán
visszahajtottam a fejem a párnára, és becsukott szemmel csak az érzésre
koncentráltam. Nem volt nehéz dolga velem, már közel voltam a kielégüléshez,
mert amíg őt nyalogattam, muszáj volt magamhoz nyúlnom, annyira szexi volt az
egész. Általában más lányoknak nem szerettem ezt csinálni, nem is tudtam
pontosan megmondani, hogy miért... Egyszerűen nem vonzódtam annyira hozzájuk,
hogy a testük minden egyes részét kívánjam. De Adélnél nagyon jó volt.
Tetszett, hogy én uralom a testét, hogy remeg alattam, élvezi, amit csinálok,
hogy még többet kér belőlem, én meg gondolkodás nélkül meg is adtam neki.
Teljesen rám bízta magát, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Nem gondoltam
volna, hogy ez nekem is ilyen jó tud lenni.
Ő egyre hevesebben
csinálta, ami csak fokozta az élvezetet; átfutott az agyamon, hogy szólnom kéne
neki, mielőtt még elmegyek, ha nem akarja, hogy a szájába élvezzek. De ő nem
úgy nézett ki, mint aki nagyon óvatos lenne ezzel kapcsolatban, én meg ahogy
fantáziáltam erről, hogy a szájában fogok elmenni, éreztem, hogy már nincs
visszaút. Hatalmasat élveztem, az agyamat ellepte a lila köd, közben belém
hasított egy érzés, hogy pont ilyen volt álmomban is. Bárcsak minden álom így
válna valóra... Utána meg sem bírtam mozdulni, Adélre néztem, ő felült, kezével
megtörölte a száját, majd rám vigyorgott. Csak arra tudtam gondolni, hogy
mennyire szeretem ezt a csajt...
***
Éjszaka nem sokat
aludtunk, folyton egymás karjaiban forgolódtunk, puszilgattuk, meg ölelgettük
egymást. Este megnéztünk egy filmet, lefekvés előtt meg szexeltünk egy nagyot.
Most jó hosszan csináltuk, egészen addig, amíg ő el nem élvezett, utána nekem
már könnyen ment a dolog. Tényleg nagyon tetszett nekem, hogy ennyire élvezi
velem a szexet, és szemmel láthatóan teljesen rám van kattanva. Mindig is
gondoltam, hogy ő egyáltalán nem olyan jó kislány, amilyennek próbálta mutatni
magát, és igazából nagyon is szereti a szexet. Valahol ki kell élni a sok
elfojtott vágyat...
Azt hiszem, mindig is
rá vártam egész életemben, és úgy gondoltam, ő tökéletes lesz nekem. Ő volt a
legjobb barátom, előtte semmit nem kellett szégyellnem; aranyos, kedves lány
volt, mindennek jó volt, barátnak, feleségnek, szeretőnek, és szerintem egyszer
majd anyának is az lesz. Soha nem terveztem előre ilyen hamar senkivel, de Adél
annyival különlegesebb volt, mint eddig bárki az életemben. És a mi történetünk
különben sem most kezdődött el, csak most feküdtünk le egymással először.
Már világosodott, én
félálomban néztem őt, ahogy felém fordulva alszik, de szerintem ő is pont
annyira aludt, mint én. Megsimogattam az arcát, mire kinyitotta a szemét. Én
rámosolyogtam, ő meg a mellkasomhoz bújt, átöleltük egymást. Kis idő múlva
kibontakozott az ölelésemből, felült és rám nézett.
- Azt hiszem, már
úgysem fog menni az alvás – mondta, majd elsimította az arcába lógó
hajtincseit.
- Jó, és mit akarsz
csinálni, kimész futni? - kérdeztem vigyorogva.
- Ja, nem, csak
gondoltam, beszélgethetnénk – mondta, azzal visszafeküdt mellém.
- Minden vágyam...
Miről akarsz beszélgetni? - kérdeztem.
- Miért, nincs
kedved? - kérdezte.
- Ha már ilyen éber
vagy, szívesebben csinálnék mást, de mondd, ha nagyon fontos – mondtam, de
ezzel nem győztem meg.
- Jól van, csak azt
akartam kérdezni, hogy hogy vagy... - mormogta. - Te szexmániás.
- Hogy vagyok?
Kanosan... - vigyorogtam rá, majd megkérdeztem: - De egyébként hogy érted?
- Hogy már nem vagy-e
szomorú az olimpia miatt – mondta. - És örülök, hogy kanos vagy, majd később
még erre is rátérünk.
- Miért nem most? -
kérdeztem. - Az olimpia még mindig nagyon fáj, és szerintem ez örökre így is
marad, szóval te vagy az egyetlen örömöm az életben.
- Igen, és ezt
gondolom ki fogod használni, amíg el nem ájulok – mosolygott rám.
- Igen, vagy ameddig
én el nem ájulok – mondtam. - Kedves tőled, hogy érdeklődsz a lelkiállapotom
felől, egyébként szarul vagyok, de mivel azt érzem, hogy baromira szeretlek,
ezért valamivel jobban érzem magam.
- Ennek örülök. Úgy
gondolom, hogy megváltoztál – mondta, közben engem méregetett.
- Miben változtam
meg? - kérdeztem érdeklődve. Szerettem, ha valaki arra vette a fáradtságot,
hogy a személyiségemet elemezte.
- Hát, régebben el
sem tudtam képzelni, hogyha van valami bajod, akkor nem egyedül akarsz lenni,
hanem társaságra vágysz. Régen ilyenkor bezárkóztál a barátnőid előtt, és
otthon sírtál; például azt sem szeretted, ha Brigi felment hozzád, amikor el
volt törve a kezed.
- Kedves, hogy régen
azt láttad, hogy egy sírós majom vagyok – mormogtam.
- Ismét megragadtad a
lényeget – nézett rám szemrehányóan. - Azt akartam ezzel mondani, hogy örülök,
hogy már nem ilyen vagy. Vagy hogy velem nem vagy ilyen.
- Veled minden kicsit
másabb – mondtam. - Egyébként először tényleg nem akartam idejönni, haza
akartam menni, semmihez nem volt kedvem.
- És azért gondoltad
meg magad, mert tudtad, hogy meg fogsz dugni? - kérdezte.
- Nem, te kis buta –
morogtam. - Csak meg akartalak ölelni, meg érezni akartam a közelségedet, de ez
nem azt jelentette feltétlenül, hogy meg akarlak dugni. Az csak jött magától.
- Jó, ezzel csak azt
akartam megtudni, hogy ha később már nem leszek érdekes szexuálisan, akkor is
engem választasz-e majd a csendes magányod helyett.
- Adél, fejezd már
ezt be, hogy nem leszel nekem érdekes... - morogtam. - Mindig is az leszel, nem
érted?
Ő erre elmosolyodott.
- Jól van, hiszek neked
– mondta.
- Érdekes, miközben
szexelünk, nem gondolkodsz ilyesmiről, egyszerűen csak élvezed, és kész. Néha
az életben is ilyennek kéne lenned, nem kéne túl stresszelned a dolgokat.
- Ezt pont te mondod
nekem? Én vagyok az optimistább kettőnk közül.
- Igen, amikor engem
kell biztatni, akkor te vagy az optimistább... De magadban is bízhatnál jobban.
- Rendben, igyekszem
– mondta, majd kis hallgatás után hozzátette: - Egyébként el akarok innen
költözni, nem bírom itt tovább.
- Miért, volt valami
nagy balhé? - kérdeztem.
- Volt egy-két dolog,
nagyjából már megoldódtak, de akkor sem szeretnék tovább ebben a koszfészekben
élni, ahol én vagyok Hamupipőke, és közben azt kell hallgatnom, hogy a nők nem
jók semmire.
- Ezt megértem... -
mondtam. - És hogy tervezed? Költözzünk össze?
- Gondoltam erre is –
mondta, én meg nagyon örültem ennek a válasznak. - Egyelőre úgy gondoltam, hogy
levizsgázom, utána munkát keresek, és aztán nézhetnénk lakást. Persze csak ha
szeretnéd.
- Persze, hogy
szeretném – mondtam. - Már mondtam neked, hogy együtt fogunk élni, ezen
egyáltalán nem akartam változtatni. Csak nekem hétvégén is meccseim vannak,
szóval sajnos nem lesznek klasszikus hétvégi programjaink.
- Igen, gondoltam –
mondta. - De az egyik nap mégis csak szabad, nem?
- Hát, igen, de
sajnos nem lesz mindkét nap egész napos ágyban döglés, pedig szívesen csinálnám
– mosolyogtam.
- Elhiszem, de hosszú
távon az sem egészséges – mosolygott. - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is –
mondtam, azzal magamhoz húztam és megcsókoltam.
Ő átölelte a
derekamat, de nemsokára már rajtam ült, én meg szabadon simogathattam és
nézegethettem őt. Szép teste volt egyébként, jó lábai voltak, a mellei is
szépek voltak, a fenekéről nem is beszélve... Persze ő „egyben” volt a legjobb,
és még mindig alig tudtam elhinni, hogy ő tényleg az enyém, és ezután annyiszor
fekszünk le egymással, ahányszor csak akarunk. Emlékszem, különösen tizenhét
évesen mennyit álmodoztam róla, hogy majd megdugom őt, de akkor még gyáva
voltam bármit is lépni. Most úgy érzem, nagyon jól tettem, hogy átjöttem hozzá,
és nem otthon utáltam az egész életet. Még most is nagyon bántott, hogy
lemaradtam az olimpiáról, de már legalább annyi életcélom volt, hogy tudtam,
egész nyáron a fantasztikus barátnőmmel lehetek.
Ő a mellkasomat simogatta,
közben még mindig rajtam ült és kacér pillantásokkal méregetett, tudtam, hogy
ebből lesz valami. Elmosolyodtam, végigsimítottam a mellén, aztán a kezem
megállt a fenekénél.
- Olyan jó nő vagy –
mormogtam.
- Te is jó pasi vagy
– mosolygott.
Én felültem hozzá,
csókolóztunk, meg simogattuk egymást, ezután már nem nagyon beszélgettünk.
***
Nem tudom, meddig
aludhattam, de amikor kinyitottam a szemem, kellemes látvány tárult elém. Adél
már kikelt az ágyból, éppen felvett egy bugyit, és mivel nekem háttal állt, jól
megnézhettem őt magamnak anélkül, hogy észrevenné. Persze, már nyugodtan
nyíltan is bámulhatom őt bármikor, de mégis jó volt így, hogy nem tudja, hogy
nézem. Ő még nem vette észre, hogy ébren vagyok, a szekrényében matatott
valamit. Miközben megállapítottam, hogy milyen előnyösen feszül rá a seggére a
bugyi, kielemeztem magamban a tegnap estét, és mosolyognom kellett a
gondolatra. Végre valahára lefeküdtünk egymással, nem hittem volna, hogy
egyszer ez is megtörténik, és mit ne mondjak, elég diadalittas érzés kerített
hatalmába... Végre megkaptam azt a csajt, akiről már annyit álmodoztam.
Nem fogom őt
elengedni, ebben biztos voltam, azt akartam, mindig ő legyen az első, akit
reggelente megpillantok. Már pont eleget szédítettem másokat, pont itt az ideje
észhez térni, és megállapodni – véglegesen. És ezt csak Adél tudja elérni
nálam, mert ő egyszerűen fantasztikus volt. Ha ő nem lenne, ugyanúgy csinálnék
mindent, mint azelőtt, és szarnék minden nő fejére, csak használnám őket, mint
régen. Na, nem mondom, hogy már magam vagyok a megtestesült önzetlenség, és
Adél miatt feladom önmagam. Ha belegondolunk, most is önző vagyok, hiszen csak
magamnak akartam őt, és örökre, úgyhogy azt hiszem, ennyire önző még sosem
voltam. Remélem, minden jól megy majd közöttünk, és biztos voltam benne, hogy a
végsőkig is elmennék érte; szükségem volt rá, és ami kell nekem, arról nem
mondok le könnyen. Nem hiszem, hogy az előző estével bolondított ennyire
magába, ehhez kellettek a mögöttünk álló évek is, azt viszont tudtam, hogy soha
nem éreztem még csak hasonlót sem senki iránt.
Ekkor Adél becsukta a
szekrényét, majd felém fordult, én még mindig csak mosolyogtam, majd felültem
az ágyban. Ő is elmosolyodott, és szerencsére nem bajlódott azzal, hogy magára
vegyen egy felsőt, hanem rögtön idejött hozzám, és megcsókolt. Átöleltem a
derekát, a másik kezemmel a hajába túrtam, ő meg már nyelvével meg is találta
az enyémet. Éreztem rajta, hogy mosott fogat, vagy nem tudom, mit csinált, de
mentolos íze volt a csókjának, és ez kellemes meglepetés volt.
Amikor elengedtem őt,
csak mosolyogtunk egymásra, az arcát simogattam, ő csukott szemmel simult hozzá
a tenyeremnek.
- Cica... - mormogtam
mosolyogva.
Ő rám nézett, majd
ismét megcsókolt.
- Ennyire élvezted az
éjszaka történeteket? - kérdeztem.
- Igen – felelte. -
Remélem, te is.
- Persze, ez nem
kérdés – mondtam. - Jó így látni téged.
- Ezt hogy érted? -
kérdezte mosolyogva, de biztosan tudta a választ.
- Hogy boldogan
csillog a szemed egy ilyen eseménydús este után – mondtam.
- Már nagyon régen
volt ilyen – mondta. - Sőt, ilyen jó még nem is volt.
- Ezt örömmel hallom
– mosolyogtam elégedetten. - Te is nagyon jó vagy.
Tovább
csókolóztunk, ő átkarolta a nyakamat, és szorosan bújt hozzám. Tudtam, hogy már
minden végérvényesen megváltozott közöttünk, és én még sosem örültem ennyire
semmilyen változásnak. Jó volt látni, hogy milyen felszabadult tud lenni velem,
mindig is éreztem, hogy ilyen jók lennénk együtt. Ő végre rám bízta magát, és
én ezzel soha nem is akarok majd visszaélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése