2016. március 28., hétfő

15. fejezet

15. fejezet


Tomi

Éjjel szinte semmit sem aludtam, annyit elemeztem, hogy mi történt, miért így történt. Rudi persze gyorsan elaludt, neki nem volt miért ébren lennie, ő bekerült a csapatba. Hajnalban mégis sikerült elaludnom egy rövid időre, aztán reggel hat körül felébredtem, hirtelen nem is tudtam, hogy mi bánt, de aztán azonnal rájöttem az okára. Pedig milyen jó lett volna, ha csak egy rossz álom lett volna. Bekapcsoltam a telefonomat, hogy játsszak rajta, erre jött egy SMS, amit még Adél írt tegnap késő este: „Na, hogy sikerült, bajnok? :) Holnap menjek ki a reptérre? Már nagyon várom, hogy találkozzunk.”
Nem akartam válaszolni, mert nem akartam megírni, hogy nem sikerült. Persze, nem akartam őt megvárakoztatni, de nem volt lelki erőm leírni, hogy mi történt.
Az egész nap monoton volt, szinte észre sem vettem, hogy mi történik körülöttem. Felkeltünk, megreggeliztünk, mentünk a reptérre, ott vártunk két órát. Majdnem mindenki vidám volt, beszélgettek nevetgéltek, én meg letörten üldögéltem, arra gondoltam, hogy minél hamarabb el akarok tűnni innen. Azt sem bántam volna, ha lezuhan a gépünk, mert semmi sem tudott vigasztalni. Adéllel sem akartam találkozni, nem akartam neki magyarázkodni. Tudom, hogy biztos vár rám, meg szeretne velem lenni, de hátha megérti, hogy ez most elég nehéz nekem.
Délután háromra érkeztünk meg Ferihegyre, szerencsére mindenki ment a maga dolgára, én meg fogtam magam, kimentem a dombra, ahol még Janival és Bálinttal voltam télen, néztem a felszálló repülőket. Most nem volt hideg, ragyogóan sütött a nap, mégis sokkal letörtebb voltam, mint akkor télen. Bekapcsoltam a telefonomat, mert a felszállás óta így hagytam, megnéztem, hátha írt-e azóta Adél. Nem írt, de gondoltam, biztos nem azért, mert nem érdeklem őt, hanem gondolom sejti, hogy hogy alakult a csapat-összeállítás. Válaszoltam neki a tegnapi SMS-re. „Nem kell kijönnöd, már meg is érkeztünk. Egy óra múlva ott lennék nálad, ha nem zavarok.”
Gyorsan jött is a válasz, nyilván már nagyon várta, hogy végre írjak neki valamit, és ez egy kis bűntudattal töltött el. Ezt írta: „Gyere nyugodtan, nem zavarsz.” Hát, nem a legmelegebb invitálások egyike, de én sem voltam túl kedves, hogy fél napon keresztül nem írtam neki. Lehet, hogy aggódott értem, hogy meghaltam, vagy nem is tudom... Mégis volt valami, ami úgy éreztem, hogy egy kis vigaszt nyújthat, és az az volt, hogy megölelhetem őt. Nem is értettem, miért nem akartam vele találkozni... ahhoz volt kedvem, hogy vele legyek, de nem akartam mondani neki semmit a történtekről, reméltem, hogy ezt majd megérti. És remélem, azt is megérti, hogy nem fog kirobbanó jókedvemben találni.


Adél

Tomi nagyon furcsa volt, főleg, hogy még reggel sem válaszolt az SMS-re, már arra is gondoltam, hogy felhívom, de nem akartam kellemetlenkedni, mert biztos volt oka, hogy nem írt. Aztán már tényleg kezdtem ideges lenni, amikor még délben sem írt semmit, reméltem, hogy épségben hazaért. Eredetileg ki akartam menni a repülőtérre, hogy minél hamarabb vele legyek, és rosszul esett, hogy semmit sem mondott erre. Aztán délután három után végre írt, hogy már itthon van, és átjönne. Ez eléggé meglepett, meg egy kicsit bántott is, hogy nem akarta, hogy kimenjek, de aztán leesett, hogy biztos azért viselkedik így, mert nem került be a csapatba. Reméltem, hogy ez nem így van, mert azt gondoltam, reggel azért nem írt, mert ünnepeltek előző este a többiekkel, és biztos nincs ideje az indulás előtt válaszolni.
Senki sem volt itthon, apám és Alex leléptek egész estére, mert közös koncertjük lesz, és előtte még találkoznak a haverokkal. Így szerencsére nem kellett megkérdeznem apámat, hogy itt aludhat-e Tomi, nem akartam magyarázkodni. Persze remélem, Tomi itt fog aludni... Fél négy körül lezuhanyoztam, és hajat mostam, éppen elkészültem, amikor csöngettek. Gyorsan magamra kaptam egy fekete sortot, meg egy szürke trikót, összefogtam a hajamat, majd ajtót nyitottam. Tomi volt az, vállán ott lógott az utazótáskája, lehajtott fejjel állt előttem, majd rám nézett, barna szeméből szomorúság tükröződött, pont, mint régen, amikor el volt törve a keze. Tudtam, hogy ezt nem tudná ilyen jól megjátszani, és hogy már biztos, hogy kimaradt a csapatból. Azért reménykedve néztem rá, hátha mégsem igaz, de egy szót sem szólt, csak letette a táskát a küszöbre, és magához ölelt. Ez az ölelés nem olyan volt, mint eddig, nem biztonságot adott, hanem mintha azt éreztette volna velem, hogy most neki van rám szüksége. Átöleltem a derekát és szorosan simultam hozzá, már olyan régóta szerettem volna közel érezni őt magamhoz. Reméltem, valamennyire sikerül megnyugtatnom őt, de ebben a helyzetben ez szinte lehetetlen volt. A vállára hajtottam a fejemet, mire ő megsimogatta az arcomat, majd mélyet sóhajtott. Tudtam, hogy ez egy gondterhelt sóhaj volt, de nem sok időt hagyott nekem ezen gondolkodni, mert megcsókolt, és onnantól kezdve teljesen átadtam magam az érzésnek.
A nyakamat simogatta, másik keze rögtön a fenekemre kúszott, örültem, hogy újra itt van velem, és érezhetem őt. Megsimogattam az arcát, majd a haját, élveztem, hogy megint érinthetem őt, és hogy ő is simogat engem. Annyira hiányzott nekem, a három hét minden egyes percében csak azt vártam, hogy újra együtt legyünk.
Amikor elengedett, így szólt:
- Jó újra itthon lenni – mondta, majd sikerült egy kis mosolyt erőltetnie az arcára.
- Nekem is jó, hogy itt vagy – mondtam, azzal két kezemmel végigsimítottam a karján.
Ezután bementünk a szobámba, leültünk az ágyra, jó darabig csendben voltunk, majd végül ő szólalt meg:
- Hát, nem sikerült – mondta, kerülte a tekintetemet. - Csak tartalék lettem, de hát mit érek azzal...
- El sem hiszem, hogy nem sikerült – mondtam. - Mi történt?
- Nem tudom – vont vállat. - De itt van megint valami, ami után fel kell állni a padlóról. Először a VB döntőben a vereség, aztán a kéztörés, most meg ez. Lehet, hogy örök szerencsétlen vagyok.
- Ez hülyeség – mondtam. - Később majd annál szerencsésebb leszel.
Erre nem mondott semmit, csak hosszasan fürkészett engem.
- Nem akartam idejönni, mert tudod, baromi szarul vagyok most.
- És nem tudlak valahogy jobb kedvre deríteni? - kérdeztem.
- Nem hiszem – mondta.
- Ne csináljak neked kaját? - kérdeztem.
- Hmm, már tíz órája nem ettem... - mondta elgondolkodva, aztán rám nézett: - Jó, megennék pár szendvicset.
Én elmosolyodtam, majd kimentünk a konyhába, én megpróbáltam az otthon fellelhető dolgokból valami gusztusos ételt összerakni, végül sikerült csinálnom egy kis sajtos sonkás makarónit, mert kenyér az nem volt itthon a szendvicshez. Leültünk enni, egy idő után Tomi megszólalt:
- Nem akartam beszélni erről, de csomó minden van most a fejemben, és nagyon zavaros minden. Örülök, hogy látlak, meg örülök, hogy itthon vagyok, de nagyon rossz érzés, hogy kimaradtam a  válogatottból, és lassan már úgy érzem, nem való nekem ez az egész.
- Ne mondj már ilyet... Aki úgy tud játszani, mint ahogy te játszottál a Veszprém ellen, az ne is gondoljon ilyenre. Te erre születtél.
- Igen, de nagyon idegennek érzek most mindent. Kivéve téged, persze – tette hozzá.
- Még ez a szerencse – mondtam. - Elhiszem, hogy most ideig a kézilabdapálya közelébe sem akarsz menni, de a nyár hamar eltelik, és biztos vagyok benne, hogy már két hét után nagyon fog hiányozni neked a sport.
- Lehet – hagyta rám. - Na, mesélj te is valamit, hogy eddig hogy sikerültek a vizsgáid.
- Tényleg érdekel? - vontam fel a szemöldököm.
- Annyira nem, de eddig csak én beszéltem – mosolygott.
- Jó fej vagy... - mormogtam. - Sok mindent tudnék neked mesélni, de most inkább hagyjuk ezeket. Mit szeretnél csinálni evés után?
- Nem tudom, tévézhetünk, meg ilyesmi – felelte. - Aztán itt aludnék, ha nem gond. Tudom, nyilván nem ilyen búval baszottnak terveztük az első együtt alvásunkat, de sajnos így sikerült.
- Hát igen, most már mindegy – mondtam.
Miután megettük az ételt, Tomi bement a szobámba, én elmosogattam, majd utána fogat mostam, és én is bementem a szobába. Tomi az ablak előtt állt velem szemben, karba tett kézzel nézett rám kihívóan. Én rámosolyogtam, majd odamentem hozzá, megálltam előtte. Ő magához húzott, arcát a nyakamba fúrta, mélyen belélegezte illatomat, majd a szemembe nézett.
- Olyan szép vagy – mosolygott rám.
- Hmm, így akarsz elcsábítani? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen, lehet... - felelte. - De akkor is szép vagy.
- Te is az vagy – mondtam.
- Na, ilyet még nem mondtak nekem – vigyorgott.
- Pedig tényleg az vagy – mondtam komolyan.
Hát igen, már régóta csodáltam őt, hogy milyen jóképű, és hogy milyen jó teste van, és most végre ki is mondhattam ezeket. Egy kicsit hevesebben kezdett verni a szívem, mert sejtettem, hogy mi jön most. Alig vártam, hogy végre minden megtörténjen, mindenhol megérinthessem őt, és ő is engem...
- Komolyan, máris jobb kedvem lett, hogy ezt mondtad – mosolygott rám. - Erre is csak te vagy képes. Meg kíváncsi vagyok, mire vagy még képes.
- Hát, amit kihozol belőlem – mondtam sejtelmes mosollyal.
- Ki fogom deríteni – mosolygott ő is, majd megcsókoltuk egymást.
Igazi vággyal teli csók volt, hiába kezdtük lassabban, érződött, hogy mennyire kívánjuk egymást, és hogy legszívesebben vadul egymásnak esnénk. Nyelve olyan izgatóan játszadozott az enyémmel, hogy tudtam, ennyivel nem érjük be. Bizsergett az ajkam, a nyelvem, aztán szép lassan szinte az egész testem. Szorosan egymáshoz simultunk, élveztük, hogy végre átélhetjük ezt, hogy egy olyan útra lépünk, amire eddig nem volt szabad, és legfeljebb csak elképzelni lehetett. Simogattam a haját, nyakát, ő végigsimított a hátamon, majd benyúlt a trikóm alá, és úgy simogatta a derekamat. Nem időzött ott sokat, elkezdte feljebb húzni rajtam a felsőt, de hirtelen megállt és rám nézett:
- Szeretnéd? - kérdezte, láttam rajta, hogy ő bizony nagyon szeretné.
- Ühüm – bólintottam mosolyogva, ennél többet most nem tudtam kinyögni.
Ő is elmosolyodott, majd a sporttáskájához lépett, és elkezdett benne kotorászni.
- Németországban vettem egy csomó óvszert, szóval látod, gondoltam a biztonságra – magyarázta.
- Nagyszerű, de nem kell óvszer – mondtam. - Szedem a tablettát.
- Ja, tényleg – mondta Tomi, majd felállt, átölelte a derekamat. - Gumi nélkül amúgy is sokkal jobb – mondta csillogó szemmel.
- Azt elhiszem – mosolyogtam, majd hozzátettem mintegy mellékesen: - Majd belém élvezhetsz.
- Tényleg? - kérdezte egyre növekvő lelkesedéssel. - Úgy még nem is csináltam.
- De azért menni fog, nem? - kérdeztem kissé gúnyosan.
- Könnyebbet nem is kérhetnél – mondta, majd megcsókolt.
Ő ott folytatta volna, ahol abbahagytuk, de nekem eszembe jutott valami.
- Hozok be zsepit – mondtam, azzal kimentem a szobából.
- Persze, csak menekülsz előlem – kiáltotta utánam.
- Dehogy menekülök – mondtam, amikor visszajöttem, és letettem a zsebkendőt a párnám alá.
- Jól van, egyéb dolgok nem kellenek? - kérdezte. - Síkosító, meg ilyesmi?
- Az biztos nem kell – mosolyogtam pirulva, amikor odamentem hozzá.
- Jó, akkor végre leveszem ezt rólad... - mondta, azzal megfogta a trikóm alját, de aztán megtorpant, így szólt. - Ja, igen, engedd ki a hajadat.
- Ahogy akarod – mondtam, azzal kivettem a hajamból a gumit, így vörös tincseim szabadon hullottak a vállamra. Gondolom ez nagyon tetszhetett neki, mert élvezettel túrt bele a hajamba, és csókolt meg.
Nagyon jó volt, ahogy simogatott, de nem folytatta sokáig, hanem végre tényleg levette rólam a felsőt. Nem volt rajtam melltartó, ez nem lepte meg túlságosan, sőt, rögtön megfogta mindkét mellemet, és finoman simogatni kezdte őket. Én felsóhajtottam, olyan jó volt, ahogy nagy, erős kezével végre birtokba veszi a testem. Lecsapott ajkaimra, nyelvét azonnal a számba dugta, én ugyanilyen szenvedéllyel fogadtam a közeledését. Újra beletúrt a hajamba, ujjaival finoman masszírozta a fejemet, aztán szorosan magához húzott, és a derekamat simogatta. Nagyon jó volt ilyen közel lenni hozzá, de nemsokára elhúzódtam tőle, mert én is le akartam venni a pólóját, hogy közvetlenül érezzem, ahogy bőrünk egymáshoz ér. Ő hagyta, hogy megszabadítsam a pólótól, majd engem figyelt, ahogy csodálattal nézek végig felsőtestén, és ujjaimmal végigsimítok izmos mellkasán. Hmm, sokkal jobb teste volt, mint ahogy emlékeztem rá, vagy lehet, hogy most egyébként is nagyobb hatással volt rám. Szép izmos válla és karja volt, a hasán nem rajzolódtak ki pontosan a kockák, de így is nagyon vonzó volt, főleg a két vonal a csípőjénél, ami viszont tisztán látszott.
- Na, mi van, csak nem tetszem neked? - kérdezte, én meg feleszméltem, hogy lehet, hogy túl régóta bámulom.
- De, eléggé – mosolyogtam.
Ő megcsókolt, majd a nyakamat kezdte puszilgatni, közben folyamatosan simogatta a mellemet, mellbimbómat az ujjai közé vette, és finoman dörzsölni kezdte. Én hajába túrtam, és egyszerűen csak élveztem, amit tesz velem, másra most nem is voltam képes. Megint megcsókoltuk egymást, ezután megpusziltam a kulcscsontját, majd a mellkasát, és nem tudtam kihagyni, megnyaltam a mellbimbóját, mert már annyira be voltam indulva. Ez biztosan meglepte, mert összerezzent amikor a nyelvem hozzá ért.
- Milyen kis perverz vagy – mosolyodott el, majd megcsókolt.
- Hát, nem is sejted, mennyire – mosolyogtam én is.
- Szerencsére hamarosan megtudom – mondta, majd lecsúsztatta rólam a sortot, én meg levettem teljesen, így már csak egy szál fekete tangában álltam előtte.
Ő ezt ki is használta, jól a fenekembe markolt, közben az arcomat puszilgatta.
- Olyan jó segged van – mormogta.
- Ja, és most már nyugodtan fogdoshatod – mosolyogtam, mire megint erősen belé markolt.
Megcsókoltuk egymást, közben ujjai betévedtek a lábam közé, a bugyi anyagán keresztül kezdett el simogatni. Ez nagyon jól esett, már egyre többet akartam, én is végigsimítottam a nadrágján, éreztem, hogy milyen kemény a farka. Ez még nagyobb hatással volt rám, elkezdtem kikapcsolni az övét, aztán lehúztam a cipzárját, de itt megálltam, mert félrehúzta a bugyimat, finoman végigsimított nedves ágyékomon, és ez egyszerűen elvonta minden figyelmemet. Amikor belém dugta egy ujját, egymásra néztünk, és tudtuk, hogy már nincs visszaút, mindennél jobban akarjuk egymást.
Ledöntött az ágyra, szenvedélyesen csókolóztunk, majd türelmetlenül ment is lejjebb, csókolgatta a mellemet, majd bekapta a mellbimbómat, és finoman szívogatta, harapdálta. Már kezdtem nagyon élvezni ezt is, de hamar abbahagyta, amit kicsit bántam, de ami ezután következett, az még jobb volt. Lehúzta rólam a bugyit, és nyelvével szinte azonnal lecsapott legérzékenyebb pontomra. Meglepett ez a hevesség, de aztán annyira belemerültem az élvezetbe, hogy szinte azt sem tudtam hol vagyok, csak azt érzékeltem, hogy ennyire jó még soha nem volt. Hihetetlenül vágytam a kielégülésre, és éreztem is, hogy csak idő kérdése, és ez be fog következni. Nemsokára magamban éreztem az ujját, gyorsan mozgatni is kezdte; kis idő után már szinte durván ujjazott, éreztem, ha most nem állítom le, akkor hamarosan elélvezek. Még nem akartam elmenni, ki akartam élvezni ezt az észvesztő, felfokozott állapotot, ameddig csak lehetett.
- Kérlek, hagyd abba – mondtam olyan meggyőzően, ahogy csak tudtam.
Tomi felült, elmosolyodott.
- Na, ilyen rossz volt? - kérdezte.
- Dehogy... túl jó volt – mosolyogtam, majd én is felültem, hozzá hajoltam és megcsókoltam.
Ajkain éreztem a saját nedveimet, és ez most hihetetlen izgató hatással volt rám, tudtam, hogy már elértem azt a pontot, amikor teljesen elveszítem a fejemet, és ezt egyszerűen imádtam. Tomira is átragadt ez az érzés, szenvedélyesen csókolt, harapdálta az ajkam, aztán a nyelvemet kezdte szívogatni. Ezután felállt, levette a nadrágját, majd ismét visszaült mellém, ajkai azonnal megtalálták az enyémet, és hevesen csókoltuk egymást. Ezúttal én döntöttem őt hanyatt, lábamat átvetettem a derekán. Végigpusziltam a felsőtestét, nyelvemet végighúztam a hasa alján, mire ő megremegett. Fekete alsónadrágján keresztül végigsimítottam párszor méretes erekcióján, mire végül levettem róla az utolsó ruhadarabot. A férfiassága tényleg akkora volt, mint amire ruhán keresztül számítani lehetett, és nem mintha egyébként fontos lenne, de most teljesen lázba hozott, hogy ilyen szép nagy. Először csak simogattam, közben találkozott a tekintetem Tomiéval, izgatottan várta, hogy vajon mit teszek vele. Azt tettem, amit a legjobban akartam, bekaptam a farkát, és lassan szívogatni kezdtem; ő meg hangosan felnyögött. Én is hasonlóan élveztem, amit csináltam, már elég régóta szerettem volna megtenni. Jó volt érezni az ízét, valahogy olyan bensőségesnek éreztem, ahogy méretes erekcióján játszadozom ajkaimmal, nyelvemmel. Végigsimított az arcomon, halk nyögéseiből ítélve tudtam, hogy élvezi, és én is nagyon élveztem. Belülről majd' szétvetett a vágy, hogy magamban érezzem a férfiasságát, de azért folytattam jelenlegi tevékenységemet. Kis idő után finoman felemelte a fejemet, így abbahagytam, és felültem. Ő is felült hozzám, és vadul megcsókolt, aztán a következő pillanatban már az ágyon fekve találtam magam, ő fölém magasodott, a nyakamat puszilgatta, közben így szólt:
- Basszus, majdnem elélveztem, miközben csináltad...
- Ennek csak örülni tudok – vigyorogtam elégedetten, közben beletúrtam a hajába.
Megpuszilta az arcomat, majd mélyen a szemembe nézett.
- Most végre jól meg foglak dugni – mondta határozottan, mire nagyot dobbant a szívem.
- Alig várom – mosolyogtam.
Megcsókolt, és miközben nyelve a számban körözött, lassan belém hatolt. Eleinte fájt egy kicsit, mert gondolom elég szűk lehettem, de aztán átalakult finom sikamlós érzéssé, ahogy férfiassága ki-be mozgott bennem. Csípőmet vele együtt mozgattam, felvettem a ritmusát. Lángolt az egész testem, olyan jó volt, hogy végre bennem volt, hogy végre megtörténik...
- Oh, hát ez eszméletlen jó – mormogta Tomi, majd újra megtalálta ajkaimat.
A hátát simogattam, közben szüntelenül csókolóztunk, aztán egyre vadabbul kezdtünk mozogni; én teljesen átadtam magam az érzésnek, hogy már elsőre ennyire hevesek vagyunk. Nem bántam, hogy durván csináljuk, mert nagyon szenvedélyes volt az egész, és egyébként is valahogy így képzeltem el, meg persze így sokkal erőteljesebben érezhettem őt. Hamarosan kezdett nagyon jó lenni, semmi mást nem érzékeltem már, csak forró testét rajtam, meg bennem mozgó kemény férfiasságát. Már hangosabban nyögtem, de ő nem hagyta, hogy elélvezzek, hirtelen leszállt rólam, és mellém feküdt oldalra.
- Gyere, fordulj felém, csináljuk így... - mondta.
- Jókor találod ki, már majdnem elmentem – mondtam, de szembe fordultam vele, lábamat átvetettem a derekán.
- Tudom. Nagyon szexi voltál, ha tudnád hányszor elképzeltem, hogy így fekszel alattam... - vigyorgott önelégülten.
Válaszolni akartam, de jó mélyen belém hatolt, így csak egy halk sóhajra futotta. Megfogta a fenekemet, majd lassan mozogni kezdtünk.
- Simogasd magad – mondta, azzal kezemet ágyékom felé húzta, én meg gondolkodás nélkül elkezdtem magamat kényeztetni.
Ő megbabonázva figyelt engem, közben egyre gyorsabban mozogtunk; eszméletlen volt, hogy éreztem őt belülről, és közben meg csináltam magamnak. Tudtam, hogy nagyon intenzív orgazmusom lesz, méghozzá hamarosan. Ujjammal szüntelenül simogattam magamat, ő meg keményen döfködött; már remegtem, és hangosan sóhajtoztam. A szemembe nézett, tekintete ködös volt a vágytól, akár csak az enyém. Beletúrt a hajamba, kicsit meg is húzta, de már szinte nem is éreztem, mert teljesen magával ragadott az élvezet, meg a tudat, hogy vele vagyok, és az ő farka van bennem. Ahogy erre gondoltam, egyszerűen átlendültem az észveszejtő orgazmusba, ami a testem minden egyes pontjába élesen beférkőzött és égetett fel mindent. A könny lefolyt az arcomon, Tomi ajkait megéreztem az enyémen, majd gyors, ziháló lélegzetét a bőrömön, tudtam, hogy ő is átélte ezt a fantasztikus érzést. Szorosan húztam őt magamhoz, aztán szép lassan elernyedtek megfeszült izmaink, és minden elcsendesedett.
Szótlanul néztük egymást, tekintetünk tele volt csodálattal és elismeréssel, hogy ennyi örömöt tudtunk adni egymásnak. Mindig is sejtettem, hogy jó lesz vele a szex, de ilyen jóra nem számítottam, meg persze arra se nagyon, hogy ez egyáltalán valaha bekövetkezik. Megcsókoltuk egymást, én az arcát simogattam, ő meg a hajamban turkált.
- Szeretlek, Adél – mondta, majd újra megcsókolt.
- Szeretlek, Tomi – mondtam.
Ezután csókolóztunk, és egymást simogattuk, még mindig az együtt átélt gyönyör hatása alatt voltunk, nem akartunk szétválni, hogy megszakadjon ez a szép közös pillanat.

***

Gyorsan lezuhanyoztam, utána magam köré tekertem egy törölközőt, majd visszamentem a szobába. Tomi az ablakban állt, és mivel meztelen volt, ezért levettem magamról a törölközőt, és így mentem oda hozzá. Ő átölelt engem és megcsókolt, majd szorosan egymáshoz bújva álldogáltunk.
- El akartam szívni egy cigit, csak nem találtam sehol – mondta Tomi.
- Igen, mert leszoktam róla – mondta.
Elengedett, rám nézett hitetlenkedve.
- Micsoda, tényleg leszoktál? Miért nem mondtad azonnal?
- Nem sok alkalmam volt rá... Te beszéltél végig, hogy kimaradtál a csapatból, aztán meg már elfelejtettem mondani – feleltem.
- Aha... És miért hagytad abba?
- Mert nem tesz túl jót az egészségnek, azért – mondtam.
- Érdekes, ez eddig nem jutott el a tudatodig – mormogta, mire én csak vállat vontam. - Akkor most már nekem is le kell szokni véglegesen – sóhajtott.
- Miért? Miattam nem kell – mondtam.
- Hát, gondolom, hogy annyira nem zavarna téged, de magam miatt akarom abbahagyni, mert ha te le tudtál szokni, akkor nekem is muszáj lesz.
- Miért, ebben is versenyezni akarsz velem? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem, de ha te képes vagy rá, akkor nekem is annak kell lennem. Sport mellett nem jó cigizni – mondta, majd engem fürkészett. - Egyébként amikor megcsókoltalak, éreztem, hogy valami megváltozott, csak nem jöttem rá, hogy mi... De már tudom, nem éreztem a cigi ízét.
- Azért remélem nem baj – mosolyogtam rá.
- Dehogy. Örülök neki, hogy sikerült abbahagynod... majd erre fogok gondolni, ha rá akarok gyújtani.
- Jól van, tényleg jobb lesz nélküle neked is – mondtam, majd újra megöleltük egymást.
- És könnyen ment? Hogy bírod?
- Elég nehéz volt, és még néha most is nagyon tud hiányozni – mondtam. - De elhatároztam, hogy nem gyújtok rá, és eddig ezt sikerült betartanom.
- Jól van, ügyes vagy – mosolygott, majd megcsókolt.
Ezúttal hosszabban csókoltuk egymást, a hátát simogattam, éreztem a hasamnál, hogy férfiassága újra kezd életre kelni. Én is kívántam őt, bár még alig telt el fél óra az előző szeretkezésünk óta, és még mindig éreztem, hogy teljesen el vagyok zsibbadva, de persze szívesen lefeküdtem volna vele újra. Vágyakozva csókoltam őt, élveztem, ahogy nyelve az enyémmel játszadozik, és nagyon jó volt, hogy ezentúl ezt bármikor megtehetjük...
- Egyébként sejtettem, hogy ilyen vagy a szexben – mormogta Tomi.
- Milyen? - kérdeztem vissza.
- Hát hogy ennyire szeretsz dugni. Jó volt látni, hogy szinte önkívületben voltál, miközben egyébként meg mindig olyan józan és megfontolt vagy.
- Nem is feltétlenül dugni szeretek, hanem az volt jó, hogy veled voltam – mondtam.
- Szóval mással nem lettél volna ilyen? - nézett rám.
- Ha csak szexelni akartam volna, azt mással is megtettem volna, de érdemes volt rád várni ilyen sokáig. Nagyon felizgattál – mondtam, éreztem, hogy az arcomba szökik a vér.
- Te is engem – mondta Tomi. - Nem szeretem, ha valaki rám mászik, meg ha a csaj jobban kíván, mint én őt, de veled szerencsére fel sem merült, hogy nem kívánlak. Már nagyon régen voltam ennyire beindulva, Brigivel például untatott a szex.
- Komolyan? - néztem rá csodálkozva.
- Ja... Ő mindig akarta, és nem volt képes elfogadni, ha visszautasítottam. De egyébként szerintem igazad volt, azt hiszem sosem voltam belé szerelmes.
- Hát, majd ha már engem sem fogsz kívánni, akkor legalább tudom, hogy kiszerettél belőlem – jegyeztem meg félig-meddig komolyan.
- Téged mindig foglak kívánni, te vagy a legjobb nő, akivel valaha voltam – mosolygott rám, azzal megpuszilta az arcomat. - És nem csak külsőségekre értem, hanem mindennel együtt te vagy a legjobb.
- Nekem is te vagy a legjobb – mosolyogtam rá, majd megcsókoltuk egymást.
Mindig is azt akartam, hogy végre kimondja, csak engem akar, én vagyok számára az egyetlen, és ez most nagyon jól esett, még akkor is, ha csak szavak voltak. Én mindig is tudtam, hogy nekem csak ő van, és jó volt, hogy ő is így érez velem kapcsolatban. Hogy mi lesz ezután, az most nem érdekelt. Ahogy csókolóztunk, éreztem, hogy már kemény a farka, és ez teljesen beindított engem is, már csak eddig terjedt a fantáziám, nem gondoltam semmi másra.
Mielőtt még bármit csinálhattam volna, az ágyon találtam magamat, ő rajtam feküdt, elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én a haját simogattam, már csak azt vártam, hogy újra bennem legyen, nem is akartam előtte semmit. Neki megint más tervei voltak, először csak ujjazni kezdett, aztán lejjebb ment, és nyelvével kezdett el izgatni. Lassan csinálta, nekem meg pont ez volt nagyon jó, éreztem, hogy hamarosan újra el tudnék menni. Nyilván tudta, hogy mennyire élvezem, ezért úgy tűnt, nem is akarja abbahagyni, azt akarta, hogy így élvezzek el. Percek alatt  nagyon közel kerültem a csúcshoz, Tomi meg kitartóan kényeztetett a nyelvével, közben megfogta az egyik mellemet. Én magamhoz húztam a kezét, bekaptam a középső ujját, amin megéreztem az ízemet, mert nyilván ez az ujja volt bennem előzőleg. Ez adta nekem az utolsó lökést az orgazmus felé, testem megadta magát, és öntudatlanul zuhantam bele a csodálatos, megsemmisítő érzésbe.


Tomi

Adél mellé feküdtem, szemmel láthatóan még csak most kezdett feleszmélni a kéjmámor okozta bágyadtságból. Mellém bújt, aztán megcsókolt, de nem késlekedett sokat, felkelt, és a szájába vette a farkamat, így most nekem volt annyi a feladatom, hogy feküdjek, és élvezzem, amit csinál. Úgy terveztem, miután kielégítettem őt, hogy megint szexelünk egyet, de így is jó volt, mert jól csinálta, és jó volt nézni, ahogy ajkai rásimulnak a farkamra. Beletúrtam a hajába, aztán visszahajtottam a fejem a párnára, és becsukott szemmel csak az érzésre koncentráltam. Nem volt nehéz dolga velem, már közel voltam a kielégüléshez, mert amíg őt nyalogattam, muszáj volt magamhoz nyúlnom, annyira szexi volt az egész. Általában más lányoknak nem szerettem ezt csinálni, nem is tudtam pontosan megmondani, hogy miért... Egyszerűen nem vonzódtam annyira hozzájuk, hogy a testük minden egyes részét kívánjam. De Adélnél nagyon jó volt. Tetszett, hogy én uralom a testét, hogy remeg alattam, élvezi, amit csinálok, hogy még többet kér belőlem, én meg gondolkodás nélkül meg is adtam neki. Teljesen rám bízta magát, és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Nem gondoltam volna, hogy ez nekem is ilyen jó tud lenni.
Ő egyre hevesebben csinálta, ami csak fokozta az élvezetet; átfutott az agyamon, hogy szólnom kéne neki, mielőtt még elmegyek, ha nem akarja, hogy a szájába élvezzek. De ő nem úgy nézett ki, mint aki nagyon óvatos lenne ezzel kapcsolatban, én meg ahogy fantáziáltam erről, hogy a szájában fogok elmenni, éreztem, hogy már nincs visszaút. Hatalmasat élveztem, az agyamat ellepte a lila köd, közben belém hasított egy érzés, hogy pont ilyen volt álmomban is. Bárcsak minden álom így válna valóra... Utána meg sem bírtam mozdulni, Adélre néztem, ő felült, kezével megtörölte a száját, majd rám vigyorgott. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem ezt a csajt...

***

Éjszaka nem sokat aludtunk, folyton egymás karjaiban forgolódtunk, puszilgattuk, meg ölelgettük egymást. Este megnéztünk egy filmet, lefekvés előtt meg szexeltünk egy nagyot. Most jó hosszan csináltuk, egészen addig, amíg ő el nem élvezett, utána nekem már könnyen ment a dolog. Tényleg nagyon tetszett nekem, hogy ennyire élvezi velem a szexet, és szemmel láthatóan teljesen rám van kattanva. Mindig is gondoltam, hogy ő egyáltalán nem olyan jó kislány, amilyennek próbálta mutatni magát, és igazából nagyon is szereti a szexet. Valahol ki kell élni a sok elfojtott vágyat...
Azt hiszem, mindig is rá vártam egész életemben, és úgy gondoltam, ő tökéletes lesz nekem. Ő volt a legjobb barátom, előtte semmit nem kellett szégyellnem; aranyos, kedves lány volt, mindennek jó volt, barátnak, feleségnek, szeretőnek, és szerintem egyszer majd anyának is az lesz. Soha nem terveztem előre ilyen hamar senkivel, de Adél annyival különlegesebb volt, mint eddig bárki az életemben. És a mi történetünk különben sem most kezdődött el, csak most feküdtünk le egymással először.
Már világosodott, én félálomban néztem őt, ahogy felém fordulva alszik, de szerintem ő is pont annyira aludt, mint én. Megsimogattam az arcát, mire kinyitotta a szemét. Én rámosolyogtam, ő meg a mellkasomhoz bújt, átöleltük egymást. Kis idő múlva kibontakozott az ölelésemből, felült és rám nézett.
- Azt hiszem, már úgysem fog menni az alvás – mondta, majd elsimította az arcába lógó hajtincseit.
- Jó, és mit akarsz csinálni, kimész futni? - kérdeztem vigyorogva.
- Ja, nem, csak gondoltam, beszélgethetnénk – mondta, azzal visszafeküdt mellém.
- Minden vágyam... Miről akarsz beszélgetni? - kérdeztem.
- Miért, nincs kedved? - kérdezte.
- Ha már ilyen éber vagy, szívesebben csinálnék mást, de mondd, ha nagyon fontos – mondtam, de ezzel nem győztem meg.
- Jól van, csak azt akartam kérdezni, hogy hogy vagy... - mormogta. - Te szexmániás.
- Hogy vagyok? Kanosan... - vigyorogtam rá, majd megkérdeztem: - De egyébként hogy érted?
- Hogy már nem vagy-e szomorú az olimpia miatt – mondta. - És örülök, hogy kanos vagy, majd később még erre is rátérünk.
- Miért nem most? - kérdeztem. - Az olimpia még mindig nagyon fáj, és szerintem ez örökre így is marad, szóval te vagy az egyetlen örömöm az életben.
- Igen, és ezt gondolom ki fogod használni, amíg el nem ájulok – mosolygott rám.
- Igen, vagy ameddig én el nem ájulok – mondtam. - Kedves tőled, hogy érdeklődsz a lelkiállapotom felől, egyébként szarul vagyok, de mivel azt érzem, hogy baromira szeretlek, ezért valamivel jobban érzem magam.
- Ennek örülök. Úgy gondolom, hogy megváltoztál – mondta, közben engem méregetett.
- Miben változtam meg? - kérdeztem érdeklődve. Szerettem, ha valaki arra vette a fáradtságot, hogy a személyiségemet elemezte.
- Hát, régebben el sem tudtam képzelni, hogyha van valami bajod, akkor nem egyedül akarsz lenni, hanem társaságra vágysz. Régen ilyenkor bezárkóztál a barátnőid előtt, és otthon sírtál; például azt sem szeretted, ha Brigi felment hozzád, amikor el volt törve a kezed.
- Kedves, hogy régen azt láttad, hogy egy sírós majom vagyok – mormogtam.
- Ismét megragadtad a lényeget – nézett rám szemrehányóan. - Azt akartam ezzel mondani, hogy örülök, hogy már nem ilyen vagy. Vagy hogy velem nem vagy ilyen.
- Veled minden kicsit másabb – mondtam. - Egyébként először tényleg nem akartam idejönni, haza akartam menni, semmihez nem volt kedvem.
- És azért gondoltad meg magad, mert tudtad, hogy meg fogsz dugni? - kérdezte.
- Nem, te kis buta – morogtam. - Csak meg akartalak ölelni, meg érezni akartam a közelségedet, de ez nem azt jelentette feltétlenül, hogy meg akarlak dugni. Az csak jött magától.
- Jó, ezzel csak azt akartam megtudni, hogy ha később már nem leszek érdekes szexuálisan, akkor is engem választasz-e majd a csendes magányod helyett.
- Adél, fejezd már ezt be, hogy nem leszel nekem érdekes... - morogtam. - Mindig is az leszel, nem érted?
Ő erre elmosolyodott.
- Jól van, hiszek neked – mondta.
- Érdekes, miközben szexelünk, nem gondolkodsz ilyesmiről, egyszerűen csak élvezed, és kész. Néha az életben is ilyennek kéne lenned, nem kéne túl stresszelned a dolgokat.
- Ezt pont te mondod nekem? Én vagyok az optimistább kettőnk közül.
- Igen, amikor engem kell biztatni, akkor te vagy az optimistább... De magadban is bízhatnál jobban.
- Rendben, igyekszem – mondta, majd kis hallgatás után hozzátette: - Egyébként el akarok innen költözni, nem bírom itt tovább.
- Miért, volt valami nagy balhé? - kérdeztem.
- Volt egy-két dolog, nagyjából már megoldódtak, de akkor sem szeretnék tovább ebben a koszfészekben élni, ahol én vagyok Hamupipőke, és közben azt kell hallgatnom, hogy a nők nem jók semmire.
- Ezt megértem... - mondtam. - És hogy tervezed? Költözzünk össze?
- Gondoltam erre is – mondta, én meg nagyon örültem ennek a válasznak. - Egyelőre úgy gondoltam, hogy levizsgázom, utána munkát keresek, és aztán nézhetnénk lakást. Persze csak ha szeretnéd.
- Persze, hogy szeretném – mondtam. - Már mondtam neked, hogy együtt fogunk élni, ezen egyáltalán nem akartam változtatni. Csak nekem hétvégén is meccseim vannak, szóval sajnos nem lesznek klasszikus hétvégi programjaink.
- Igen, gondoltam – mondta. - De az egyik nap mégis csak szabad, nem?
- Hát, igen, de sajnos nem lesz mindkét nap egész napos ágyban döglés, pedig szívesen csinálnám – mosolyogtam.
- Elhiszem, de hosszú távon az sem egészséges – mosolygott. - Szerintem jól megleszünk.
- Szerintem is – mondtam, azzal magamhoz húztam és megcsókoltam.
Ő átölelte a derekamat, de nemsokára már rajtam ült, én meg szabadon simogathattam és nézegethettem őt. Szép teste volt egyébként, jó lábai voltak, a mellei is szépek voltak, a fenekéről nem is beszélve... Persze ő „egyben” volt a legjobb, és még mindig alig tudtam elhinni, hogy ő tényleg az enyém, és ezután annyiszor fekszünk le egymással, ahányszor csak akarunk. Emlékszem, különösen tizenhét évesen mennyit álmodoztam róla, hogy majd megdugom őt, de akkor még gyáva voltam bármit is lépni. Most úgy érzem, nagyon jól tettem, hogy átjöttem hozzá, és nem otthon utáltam az egész életet. Még most is nagyon bántott, hogy lemaradtam az olimpiáról, de már legalább annyi életcélom volt, hogy tudtam, egész nyáron a fantasztikus barátnőmmel lehetek.
Ő a mellkasomat simogatta, közben még mindig rajtam ült és kacér pillantásokkal méregetett, tudtam, hogy ebből lesz valami. Elmosolyodtam, végigsimítottam a mellén, aztán a kezem megállt a fenekénél.
- Olyan jó nő vagy – mormogtam.
- Te is jó pasi vagy – mosolygott.
Én felültem hozzá, csókolóztunk, meg simogattuk egymást, ezután már nem nagyon beszélgettünk.

***

Nem tudom, meddig aludhattam, de amikor kinyitottam a szemem, kellemes látvány tárult elém. Adél már kikelt az ágyból, éppen felvett egy bugyit, és mivel nekem háttal állt, jól megnézhettem őt magamnak anélkül, hogy észrevenné. Persze, már nyugodtan nyíltan is bámulhatom őt bármikor, de mégis jó volt így, hogy nem tudja, hogy nézem. Ő még nem vette észre, hogy ébren vagyok, a szekrényében matatott valamit. Miközben megállapítottam, hogy milyen előnyösen feszül rá a seggére a bugyi, kielemeztem magamban a tegnap estét, és mosolyognom kellett a gondolatra. Végre valahára lefeküdtünk egymással, nem hittem volna, hogy egyszer ez is megtörténik, és mit ne mondjak, elég diadalittas érzés kerített hatalmába... Végre megkaptam azt a csajt, akiről már annyit álmodoztam.
Nem fogom őt elengedni, ebben biztos voltam, azt akartam, mindig ő legyen az első, akit reggelente megpillantok. Már pont eleget szédítettem másokat, pont itt az ideje észhez térni, és megállapodni – véglegesen. És ezt csak Adél tudja elérni nálam, mert ő egyszerűen fantasztikus volt. Ha ő nem lenne, ugyanúgy csinálnék mindent, mint azelőtt, és szarnék minden nő fejére, csak használnám őket, mint régen. Na, nem mondom, hogy már magam vagyok a megtestesült önzetlenség, és Adél miatt feladom önmagam. Ha belegondolunk, most is önző vagyok, hiszen csak magamnak akartam őt, és örökre, úgyhogy azt hiszem, ennyire önző még sosem voltam. Remélem, minden jól megy majd közöttünk, és biztos voltam benne, hogy a végsőkig is elmennék érte; szükségem volt rá, és ami kell nekem, arról nem mondok le könnyen. Nem hiszem, hogy az előző estével bolondított ennyire magába, ehhez kellettek a mögöttünk álló évek is, azt viszont tudtam, hogy soha nem éreztem még csak hasonlót sem senki iránt.
Ekkor Adél becsukta a szekrényét, majd felém fordult, én még mindig csak mosolyogtam, majd felültem az ágyban. Ő is elmosolyodott, és szerencsére nem bajlódott azzal, hogy magára vegyen egy felsőt, hanem rögtön idejött hozzám, és megcsókolt. Átöleltem a derekát, a másik kezemmel a hajába túrtam, ő meg már nyelvével meg is találta az enyémet. Éreztem rajta, hogy mosott fogat, vagy nem tudom, mit csinált, de mentolos íze volt a csókjának, és ez kellemes meglepetés volt.
Amikor elengedtem őt, csak mosolyogtunk egymásra, az arcát simogattam, ő csukott szemmel simult hozzá a tenyeremnek.
- Cica... - mormogtam mosolyogva.
Ő rám nézett, majd ismét megcsókolt.
- Ennyire élvezted az éjszaka történeteket? - kérdeztem.
- Igen – felelte. - Remélem, te is.
- Persze, ez nem kérdés – mondtam. - Jó így látni téged.
- Ezt hogy érted? - kérdezte mosolyogva, de biztosan tudta a választ.
- Hogy boldogan csillog a szemed egy ilyen eseménydús este után – mondtam.
- Már nagyon régen volt ilyen – mondta. - Sőt, ilyen jó még nem is volt.
- Ezt örömmel hallom – mosolyogtam elégedetten. - Te is nagyon jó vagy.
Tovább csókolóztunk, ő átkarolta a nyakamat, és szorosan bújt hozzám. Tudtam, hogy már minden végérvényesen megváltozott közöttünk, és én még sosem örültem ennyire semmilyen változásnak. Jó volt látni, hogy milyen felszabadult tud lenni velem, mindig is éreztem, hogy ilyen jók lennénk együtt. Ő végre rám bízta magát, és én ezzel soha nem is akarok majd visszaélni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése