21. fejezet
Adél
Délután öt körül
érkeztünk meg Ferihegyre Annával. Amikor felkaptuk a csomagjainkat,
elköszöntünk egymástól és kiléptem az épületből, ott meglepetésemre Alexet
pillantottam meg. Még délelőtt küldött egy SMS-t, megkérdezte, mikor érek ide.
Én válaszoltam, hogy kb. ötre, mire csak annyit írt, hogy „Oké.”, és ennyi.
Azon gondolkodtam, biztos kiadta kurváknak a szobámat, és ötig el akarja őket
onnan tüntetni, de nem foglalkoztam az üzenetével. Ezek szerint azért írt
nekem, mert ki akart jönni elém, ezt sosem feltételeztem volna róla.
- Szia, hugi –
mosolygott rám Alex, én meg csak felvontam a szemöldökömet erre a hangra.
- Mi van,
elveszítettél egy fogadást? - kérdeztem kissé bizalmatlanul.
- Nem, csak megszállt
a szentlélek, és arra gondoltam, kijövök ide, ha úgyis most jössz – mondta.
- Ez rendes tőled –
mondtam, majd megöleltem őt.
Ezzel ő nem tudott
mit kezdeni, de nem foglalkoztam vele, nemsokára elengedtem, és elindultunk a
vonat felé.
- Na, milyen volt ez
a pár napos szextúra? - kérdezte tőlem Alex vigyorogva már a vonaton.
Nekem furcsa volt,
hogy ennyire közvetlen velem, de hát mégis csak a testvérem, most végre úgy is
viselkedik, mintha tényleg testvérek lennénk.
- Köszönöm a kedves
kérdésedet – mormogtam. - Jól éreztem magam, meg nagyon jó volt mind a két
meccs. Ti néztétek apával?
- Apa nézte, én csak
ma reggel tudtam meg, hogy nyertek Tomiék – mondta. - Még mindig azt hiszed,
hogy meg tudod őt tartani?
- Na, visszatért a
régi Alex, már kezdtem aggódni. Ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy most
kint Tomi megkérte a kezem, és én igent mondtam.
- Oh, tényleg? -
mosolygott Alex, mint aki meg sem lepődik, és csak gyerekes játszadozásnak
fogná fel a kapcsolatunkat. - De ugye tudod, hogy még simán elválhattok?
- Anya is ezt mondta
– mondtam. - A mi családunkban miért mindenki ilyen degenerált?
- Jól van, gratulálok
hozzá, tudom, hogy neked ez lesz a legjobb. Látom, hogy mennyire bele vagy
zúgva Tomiba, felőlem aztán csináljatok, amit akartok, én csak azt mondom, hogy
szerintem naiv ábránd, ha azt hiszed, könnyű lesz őt magad mellett tartanod.
- Szeret engem –
mondtam. - Tudom, számodra hihetetlen, hogy én is szerethető emberi lény
vagyok, de látod, hogy van, aki képes engem is szeretni.
- Adél, ezt már
egyszer megbeszéltük – morogta Alex. - Te lány vagy, hiszel a szerelem
összetartó erejében, de a pasik máshogy működnek.
Erről Iván jutott
eszembe, ő különítette el a lányokat és a pasikat ennyire, és ő nézte le
ennyire a szerelmet. Biztos jól kijönnének egymással Alexszel, de szerintem egy
idő után össze is vesznének, hogy ki az idegesítőbb tudálékos seggfej.
- Saját tapasztalat
alapján azt mondom, hogy egyelőre jól működik minden – mondtam. - Normális
esetben biztos nem lennék két hónap után ennyire magabiztos, de Tomival mindketten
azt érezzük, hogy összetartozunk.
- Aha, értem – mondta
Alex. - És nem lehet, hogy mindketten csak menekültök?
- Ez nem lehet, hanem
biztos. De miért baj ez? - kérdeztem.
- Azért, mert
menekülni bárkihez lehet. Most éppen te voltál ott neki, de lehet, hogy egy
hónap múlva talál jobbat – mondta.
- Igen, értem amit
mondasz... – mondtam. - De velünk nem ez van, mindketten önmagáért szeretjük a
másikat.
- Tényleg? - kérdezte
gúnyosan Alex. - Na, akkor elárulom neked, hogy szerintem nem illetek össze. Én
melléd nem ilyen csávót képzelek el, mint Tomi.
- Miért, mi baj van
vele? - kérdeztem, de nem akartam hallani, viszont egy kicsit mégis csak
érdekelt a válasz, persze tudtam, hogy negatív lesz.
- Mi a baj vele? -
kérdezett vissza Alex. - Az, hogy szerintem egy kissé puhapöcs, és akkor még
szépen fogalmaztam.
- Nahát, akkor jó
véleménnyel vagy róla – mondtam, és meg is lepett, hogy tényleg ezt gondolja
Tomiról.
- Lesz még vele bajod
később, az tuti – mondta Alex. - Most még lehet, hogy szép minden, de később Tomi
bele fog kényelmesedni ebbe az egészbe, és már nem fog veled jól bánni.
Szerintem ő tipikusan olyan ember, aki szereti, ha ki van nyalva a segge, de
ezt már nem szereti viszonozni, hiszen az sértené a büszkeségét.
- Igen, régen ő ilyen
volt, de én úgy látom, hogy tényleg hálás nekem azért, amit érte tettem. Eleve
az is furcsa volt nekem, hogy egyáltalán észrevette, hogy tettem érte valamit,
és nem csak azt hitte, hogy minden a segge alá került, meg természetes, hogy
ott voltam neki – mondtam.
- Szerintem hamar meg
fog téged szokni – mondta a bátyám. - Azt, hogy hogyan tartsd fenn az
érdeklődését, rád van bízva, te azért jobban ismered nálam.
- Jól van,
mindenesetre kösz a biztatást, hogy nem illünk össze – mondtam.
- Szívesen – mondta.
- Figyelj, tényleg nem illetek össze, de attól még összeházasodhattok, csak meg
kell tanulni kezelni a kis veszekedéseiteket. Mert azok biztos, hogy lesznek,
pláne nálad, aki előszeretettel kiabál velem, meg apával.
- Jó, ebbe most ne
menjünk bele – mondtam.
- Oké, szerintem se –
mondta Alex. - Szóval csak óvatosan Tomival, ne szállj el a boldogságtól, mert
lesz még egy-két váratlan húzása.
- Egyelőre az összes
váratlan húzása csak pozitív volt – mondtam. - Tudom, milyen volt régen, csak
az volt a furcsa, hogy én már akkor is szerelmes voltam belé.
- Na látod... Régen
ott használt volna ki, ahol csak tudott volna.
- Ez nem igaz –
mondtam hirtelen, mert eszembe jutott valami. - Amikor hülye volt, én
visszautasítottam őt.
- Igen? - kérdezte.
- Hát igen, én
bevallottam neki márciusban, hogy szeretem őt, ő meg felajánlotta, hogy legyünk
együtt úgy, hogy ő nem szeret engem, és én erre nemet mondtam.
- Nahát, nagyszerű,
hogy micsoda tartás van benned – vigyorgott Alex.
- Ja, szerintem is –
mormogtam.
De rájöttem, hogy
lehet, hogy emiatt változott meg Tomi, de egy biztos, az hogy akkor nem jöttem
vele össze, nagyon jót tett a kapcsolatunknak. Jó döntés volt rögtön az elején
nem belemenni egy olyan dologba, amit nem szerettem volna, így legalább már
tudja, hogy mit várok tőle. Meg egy kicsit biztos letörtem az egóját is azzal,
hogy nem vetettem bele magamat azonnal a karjaiba, így legalább látja, hogy
valamennyit tennie kell értem, ha szeretne tőlem valamit. És tett is. Eljött a
szülinapomra, ő csókolt meg először, mondta, hogy szeretne velem együtt élni,
feleségül kért, rendes volt velem, és figyelmes, éreztette velem, hogy fontos
vagyok neki.
- Nem is tudom,
Adél... Valami nem stimmel nekem ebben az egészben, de nem tudom, hogy mi.
Lehet, hogy csak az, hogy furcsa látni, hogy halálosan bele vagy esve ebbe a
gyerekbe, akit már óvodás korod óta ismersz. De végül is igazad van, mert elég
biztonságos dolog összejönni azzal az emberrel, aki a legjobban ismer téged.
- Csak a biztonság
nem lenne elég – mondtam.
- Ezt te érzed. De
mondom, szerintem az is nagyban benne van a ti nagy szerelmetekben, hogy
egymáson kívül senkiben sem bíztok meg.
- Igen, ezt nem
tagadom, de csak ez mégsem elég, érzelmek is kellenek – mondtam.
- Jól van, azok meg
részedről nagyon is megvannak, azt látom. De azért ő sem érdektelen feléd, de
én ezt eddig csak egészséges szexuális vonzalomnak tudtam be – mosolygott Alex.
- Persze, Alex... -
forgattam a szemem.
- És a szex rendben
van? - kérdezte.
- Igen, köszönöm,
minden rendben van vele – mondtam gúnyosan.
- Jól van, amíg a
szex jó, addig sok baj nincs – mosolygott.
- Kösz a hasznos
észrevételt – mondtam. - Különben mi lelt téged, olyan vidám vagy...
- Nem vagyok vidám,
csak megpróbáltam azonosulni veled. Azt ígértem, kicsit rendesebb leszek
hozzád, igyekszem betartani.
- Többé-kevésbé
sikerült – mondtam.
- Az már valami.
Általában velem utálnak beszélgetni az emberek, mert mindig a veséjükbe látok.
- Na és a saját
problémádat átlátod? Meg hogy mi van a szüleinkkel? - kérdeztem.
- Még jó... Annyira
átlátom magamat is, meg apáékat is, hogy belefájdul a fejem.
- Szóval mások
nyomorúságán kívül a sajátodat is észreveszed? - kérdeztem.
- Persze. De már
mondtam neked, hogy mi volt velem... Sokat elemzem magam, meg másokat, de
lehet, hogy nem kéne. Ezért iszom, meg ezért füvezem néha, hogy felejtsem már
el ezt a sok szart. De a zene az, ami legjobban segít.
- Jó, én is a zenét
pártolom legjobban a három tevékenység közül – mosolyogtam.
Tomi
Miután hazaértem,
kellett három nap, mire lenyugodtak körülöttem a dolgok. Folyton csak csörgött
a telefonom, mindenki hívott, hogy menjek ide, menjek oda, rengetegen
gratuláltak, még olyan emberek is, akikkel nem beszéltem évekig. Jól esett ez a
figyelem, és meglepő volt, hogy ennyien nézték az olimpiát, de szerettem volna
végre egy kicsit egyedül lenni, távol a világ zajától. Amikor legelőször
leültem a géphez, és felmentem Facebookra, láttam, hogy milyen sok értesítésem
jött, inkább azonnal be is zártam az egészet. Majd később foglalkozom ezzel...
Még arra sem volt
időm, hogy anyámmal váltsak pár szót, mert annyi helyre kellett elmennem. Egyik
nap egy interjúról jöttem hazafelé, amit velem meg Rudival készítettek a Fradi
újságába, és amikor benyitottam a lakásba, láttam, hogy „nagy a tömeg”. Anyám
nyilván valami bulival készült nekem, mert mindenki ott volt, legalábbis a
hozzám legközelebb állók. Anyám, a nagyszüleim, Adél, Ádám, Alex, Váradi és
Jani. Utóbbi két ember jelenléte nagyon meglepett, mert el sem tudtam képzelni,
őket ki hívta meg. Jól esett, hogy így összegyűltek mindannyian, mert amióta
hazajöttem, csak anyát és Adélt láttam közülük, de most, hogy őszinte legyek,
nem hiányzott a felhajtás. Mégis, ahogy rájuk néztem, és láttam az arcukon az
őszinte örömöt, hogy végre velem lehetnek, nekem is jobb kedvem lett, és
tudtam, tartozok nekik annyival, hogy most türelmes leszek hozzájuk.
Végigöleltem és
pusziltam mindenkit, ahogy kellett, mindenki gratulált nekem az olimpiai
bajnoki címhez, jól esett, hogy mindenki ennyire kedves velem. A nappaliban
voltunk főleg, mindenki azt csinálhatott, amit akart, az asztalra ki volt rakva
mindenféle étel; pizza, rántott hús, sült krumpli, szendvicsek, chips, szóval
csak a kedvenceim.
Én Váradival
beszélgettem, első kérdésem az volt, hogy ki hívta meg ide.
- A barátnőd hívott
fel – mondta Váradi Adél felé nézve, aki éppen Alexszel meg Janival volt, úgy
láttam, Jani valami hülyeséget magyarázott nekik, ők pedig próbálták felfogni.
Ezt szerettem
Adélben, hogy nem mászott rám, és másokkal is jól elvolt. Brigi már biztos
loholt volna utánam, mint egy kiskutya, folyton a nyakamon lógna, nem hagyna
másokkal beszélgetni. Adél észrevette, hogy nézem, rám mosolygott, majd
visszafordult Janiék felé.
- Ja, értem – mondtam
Váradinak.
- Kedvesnek tűnik
anyukád, meg a nagyszüleid – mondta az edzőm.
- Hajaj, a nagyiék különösen
azok – mondtam ironikusan. - Csoda, hogy nagyapám eljött, már legalább egy éve
nem járt itt, pedig ők is pestiek. De köszönöm, tényleg kedvesek – tettem
hozzá.
- A barátnőddel mióta
vagytok együtt? - kérdezte.
- Nyár eleje óta, de
nagyon régóta ismerjük egymást, azelőtt legjobb barátok voltunk – mondtam.
- Határozott lánynak
tűnik – mosolygott Váradi.
- Ja, hát tudja, mit
akar – mormogtam.
Beszélgettünk még az
olimpiáról, én megköszöntem Váradinak, hogy segített nekem a sérülés alatt,
mondtam, hogy a jó kezdő lökés nélkül még mindig csak magamat sajnálnám, és
lehet, hogy nem is tudtam volna kimászni ebből az egészből. Ő csak mosolygott,
és mondta, hogy mindig számíthatok a segítségére. A Fradi jövőbeli terveiről is
váltottunk pár szót, de ekkor idejött nagyanyám, és rákezdett a szokásos
szövegeire, így Váradi udvariasan tovább állt. Mama újra előszedte a
hülyeségeit, hogy az olimpiai bajnoki cím miatt ne kényelmesedjek el, és igenis
csináljak meg egy szakmát a jövőben. Én mondtam, hogy persze, lesz szakmám,
majd elvégzem az edzői tanfolyamot, de úgy tűnt, nem nyugodott meg. Láttam,
hogy Adél kimegy a nappaliból, én meg faképnél hagytam mamát, és a barátnőm
után mentem. Elkaptam a karját, és magam felé fordítottam őt.
- Nahát, hova mész? -
kérdeztem, mire ő elmosolyodott.
- Mi az, észrevettél?
- kérdezett vissza.
- Nem volt nehéz –
mondtam, kinyitottam a szobám ajtaját, bementünk majd becsuktam az ajtót.
Rögtön a falhoz
szorítottam őt, és ellentmondást nem tűrően megcsókoltam, közben jól
végigtapogattam a testét, majd két kézzel belemarkoltam a mellébe. Éreztem,
hogy nem volt rajta melltartó, és ez rögtön beindított.
- Hmm – nézett rám
Adél, tudtam, hogy szereti, ha így letámadom. - Mi ez a nagy hevesség?
- Csak amit kiváltasz
belőlem – mondtam. - Itt alszol ma este?
- Itt aludhatok... -
mondta ártatlanul.
- Nagyon hiányzik már
a szexi tested... - mormogtam, azzal elkezdtem csókolgatni a nyakát, éreztem
megint, hogy milyen jó illata van, ettől felforrt a vérem. Ha csak ketten
lettünk volna, már rég lehámoztam volna róla az összes ruhát.
- Elhiszem, London
óta nem is dugtunk – mondta.
- Pedig már nagyon
szeretnéd, ugye? - néztem rá.
- Igen. Egy kicsit
elhanyagoltál az utóbbi időben – mondta tettetett sértődöttséggel.
- Ne haragudj –
mondtam. - Legszívesebben most is csak kettesben lennék veled az ágyban valami
jó kis filmet nézve, és nem itt jópofiznék.
- Jól van, végül is
mi szerveztük ezt a „bulit” anyáddal, szóval ha már itt vagyunk, akkor örülj is
neki – mondta.
- Hú, pedig most sok
mindent elképzeltem ehelyett a program helyett – mosolyogtam, mire ő is
elmosolyodott.
- Én is – mondta,
majd megcsókoltuk egymást.
Benyúltam a pólója
alá, és megfogtam a mellét, ő meg a gatyámon keresztül hozzáért a farkamhoz.
Tudtam, hogy le kéne állnunk, de nagyon nehéz volt. Mióta hazajöttem, két rövid
találkozón kívül még csak nem is láttuk egymást, és sajnos nem fért bele a
szex. Úgy éreztem, ma este muszáj lesz megkapnom őt végre. Nagy nehezen
elengedtük egymást, és csak néztünk egymásra, amíg helyreállt a légzésünk.
- Vad éjszakánk lesz
– mondtam végül.
- Remélem is –
mondta, majd kimentünk.
A konyhában rögtön
összetalálkoztunk Alexszel, egy bögrébe töltött magának pezsgőt. Ránk nézett,
majd elmosolyodott.
- Na mi van,
elvonultatok egy gyors menetre? - kérdezte.
- Sajnos nem –
csúszott ki a számon, de ő elnevette magát az őszinte válaszon.
- Úgy hallottam,
össze fogtok házasodni – mondta.
- Apának elmondtad? -
kérdezte tőle Adél.
- Nem, ez a ti
dolgotok – mondta Alex.
- Én sem mondtam még
anyámnak – mondtam.
- Akkor csak anyánk
tudja, meg én – mondta Alex, majd megkérdezte tőlem: - De ugye nem csak azért
veszed el a húgomat, hogy mindig legyen kit megkefélned?
Adél erre rosszallóan
nézett bátyjára, én így feleltem:
- Nem, dehogy. Nem
vagyok már gyerek.
- Tudom, csak sokan ilyen
alapon jönnek össze – mondta Alex. - Lehet, hogy két év múlva már nem is
találod őt vonzónak, akkor mit fogsz csinálni?
- Te megvesztél? -
kérdeztem, majd magamhoz húztam Adélt. - Mindig is ő lesz nekem a legjobb nő.
- Jó, persze, most
még így gondolod – forgatta a szemét Alex.
- Már nagyon régóta
így gondolom – mondtam határozottan.
- Alex, ebbe kár
beleszólnod – mormogta Adél.
- Te most ne szólalj
meg, most csak a férfiak beszélnek – nézett rá Alex, majd újra felém fordult: -
Szóval akkor te ezt az egészet komolyan gondolod?
- Igen – mondtam.
- Nem is félsz, meg
ilyesmi? Egy csajjal kell lenned egész hátralévő életedben... Én a helyedben
menekülnék, legyen bármilyen jó csaj.
- Hahó, itt vagyok –
mondta Adél. - Kösz, hogy le akarod rólam beszélni.
- Ha sikerül
lebeszélnem, akkor ne sajnáld – nézett rá Alex.
- Nem tudsz
lebeszélni – mondtam. - Már elhatároztam, hogy ő lesz a feleségem, mert csak
vele érzem teljesnek az életemet. Sosem volt rendes családom, és szerintem
Adéllel ezt meg tudjuk valósítani. És mindig is olyan csajt akartam, mint ő,
csak eddig még nem találtam meg.
Adélre néztem,
egymásra mosolyogtunk. Kicsit furcsa volt, hogy kimondtam ezeket a dolgokat,
mert mindig is nehéz volt az érzéseimről beszélni. De most büszke voltam rá,
hogy őt szeretem.
- Jól van, áldásom
rátok – mondta Alex. - Szerintem nem tudjátok, mire vállalkoztok, de végül is
akik összeházasodnak, azok sosem tudják.
- Azért jól látni,
hogy ennyire aggódsz a húgodért. Ez régen nem volt jellemző rád – mondtam.
- De, csak nem mutattam
ki – mondta, azzal bement a nappaliba, Adél megölelt engem.
- Aranyos voltál –
mosolygott rám.
Én csak vállat vontam
mosolyogva.
- Elmondjuk nekik
most, hogy összeházasodunk? - kérdeztem.
- Rád bízom – mondta.
- Apám nagyot fog nézni, az biztos.
- Vele is át kell
élnem majd egy ilyen beszélgetést, mint a bátyáddal?
- Nem tudom...
Alextől is szokatlan volt ez, nem tudom, apa hogy reagálna.
- Na jól van,
nemsokára kiderül – mondtam, majd visszamentünk mi is a többiekhez.
Váradi nemsokára
hazament, én megköszöntem, hogy eljött. Amikor már mindenki jókedvűre itta
magát, (különösen Adél apja), akkor kézen fogtam a barátnőmet, és elkiáltottam
magam:
- Figyeljetek egy
kicsit!
Erre mindenki
elhallgatott, kíváncsian néztek ránk.
- Először is
köszönöm, hogy itt vagytok, bár igazán nem kellett volna, tényleg – mondtam, és
ezt félig meddig komolyan gondoltam, de csak azért mondtam ki, mert már ittam
egy-két sört.
- Kösz, hogy így
utálsz minket – szólalt meg Jani, mire páran elnevették magukat.
- Jól van, csak vicceltem.
De ha már így összegyűltünk, akkor szeretnénk valamit bejelenteni – mondtam,
azzal átöleltem Adél derekát.
Mindenki kíváncsian
nézett ránk, anyámra nézve tudtam, hogy ő már sejt valamit. Tovább folytattam a
mondandómat:
- Tehát arról van
szó, hogy elveszem feleségül Adélt.
Ezen mindenki
meglepődött, de szerencsére úgy láttam, hogy örültek neki. Mindenki idejött
gratulálni. Anyám mondta mosolyogva, hogy örül nekünk, a nagyszüleimnek
szerintem teljesen mindegy volt, hogy ki a feleségem, a lényeg, hogy elveszek
valakit, de azért ők is mosolyogtak. Még a vén pokróc nagyapám is. Adél apja
kezet fogott velem nagy komolyan, majd kicsit elkülönültünk a többiektől.
- Gratulálok, Tomikám
– mondta.
- Köszönöm szépen –
mondtam.
- Figyelj, vigyázz
Adélre nagyon, rendben? - nézett rám. - Azt hiszem, nálunk sosem volt boldog,
meg az anyjánál sem. De amióta veled van, úgy látom, hogy van valami változás,
szóval csak így tovább.
- Jó, rendben, ez
természetes – bólintottam. - Azt mondják, rám is nagyon jó hatással van ez a
kapcsolat, és ezt én magam is érzem.
- Ez a lényeg –
mondta Ádám. - Remélem, hogy nektek összejön. Csak legyetek nagyon toleránsak
egymással, mert anélkül nem lehet.
- Értem –
bólintottam.
Ennyivel meg is
úsztam a beszélgetést, ezután Jani jött ide, kezet fogtunk, és megöleltük
egymást.
- Én mondtam, hogy
nektek össze kell jönni – vigyorgott.
- Nem, te csak azt
mondtad, hogy nagy lúzer vagyok, hogy még nem dugtam meg őt ennyi idő alatt.
- Jó, de nálam ez ezt
jelenti.
- Ja, rendben –
hagytam rá.
Janinak mindig is
érdekesen járt az agya, de megszoktam már.
Este tizenegy körül
mindenki hazament, csak Adél maradt, anyámmal hárman az asztalnál ültünk, és
beszélgettünk.
- Én mindig is ilyen
rendes lányt képzeltem el Tomi mellé, mint te vagy – mondta anyám Adélnek.
- Oh, köszönöm
szépen, bár nem érzem magam annyira rendesnek – mosolygott Adél.
- De, te mindig is
nagyon rendes voltál vele – mondta anya. - A kérdés az, hogy neked megfelelő
lesz-e Tomi, sajnos bizonyos dolgokban nagyon hasonlít az apjára.
Én felhorkantam.
- Egy este ennyi
baromságot végighallgatni baromi fárasztó – mondtam.
- Te csak igyad a
sörödet, fiam – szólt rám anya, én meg kivételesen szót fogadtam,
belekortyoltam a harmadik sörömbe. Anya tovább folytatta Adélnek: - Tomi nagyon
hisztis tud lenni, például amikor reggel hétkor nincs kitéve a reggeli, már
hallom a siránkozását. Viszont a házimunkában feltalálja magát, ő mosogat, és
maga mossa az edzéscuccait. Csak az ételre kell nagyon odafigyelned, mert az a
gyenge pontja, ha ott elrontasz valamit, napokig hallgathatod.
- Jól van már –
szóltam közbe, anyámra néztem: - Adél nem te vagy, elsősorban én fogom őt
etetni, mert alig eszik.
- Ez már a ti ügyetek
– mondta anya, majd újra Adél felé fordult. - Ja, és készülj fel, ha rossz
kedve van, mindenen morogni fog, tök mindegy, hogy mit csinálsz.
- Ezt néha
tapasztaltam – mondta Adél.
- Jó, de ezt egyszer
már megbeszéltük – mondtam. - Nem fogok morogni, ha nincs rá okom.
- Valami mindig lesz,
fiam – szólt anya.
- Amúgy kösz, hogy
apámhoz hasonlítottál – mondtam. - Én nem vagyok olyan köcsög, mint ő.
- De pont ugyanolyan
önfejű, csökönyös szamár vagy – mondta anya.
- Az lehet, de én
sosem tudnék úgy viselkedni a gyerekemmel, mint ő velem – mondtam. - És nem
hiszem, hogy a feleségemet is bármikor otthagynám.
- Na, még szerencse,
hogy így állsz hozzá – mondta anyám. - De ezek a dolgok úgyis menet közben
dőlnek el.
- Hát persze –
mondtam. - Különben Adélt sem kell félteni, ő is ki tudja nyitni a száját, ha
nem tetszik neki valami. Nem túl engedelmes asszony – mosolyogtam.
- Nem kell mindig
annak lenni – mondta anyám. - Na jól van, én megyek feküdni, majd reggel
elpakolom ezt a sok mindent – nézett végig a nappalin.
- Jól van, majd mi is
segítünk – mondtam.
- Igen, főleg ha
délig alszotok – mormogta anyám.
- Nem tudok délig
aludni, mert holnap tízre megyek egy csapatfotózásra – mondtam.
- Én meg dolgozom –
tette hozzá Adél.
- Jól van, akkor
reggel hatkor találkozunk – mosolygott anyám, majd jó éjszakát kívánt, és ment
a szobájába.
- Hát, ma este sok
szép dolgot hallottunk – sóhajtottam, Adélre néztem.
- Mások úgysem
tudják, hogy mi van velünk – mondta.
- Igen, tudom –
mondtam. - De idegesítő ez a sok megjátszott aggódó szöveg, pláne olyan emberek
szájából, akik jól elcseszték a szerelmi életüket.
- Hát igen... Csak
reménykedhetünk, hogy mi nem fogjuk elcseszni – mondta.
- És ettől senki sem
tud minket megvédeni, csak mi tehetünk majd érte.
- Igen, ez így van.
Nem is értettem, Alex miért kérdezgetett minket, ő legutolsó ember, akinek adok
a szavára – mondta Adél.
- Elhiszem, hogy most
az egyszer rendes akart lenni veled, de tényleg furcsa volt ez tőle. Na
mindegy, hagyjuk ezt. Hánykor kelsz holnap?
- Szerintem hétkor,
fél kilencre bent kell lennem a munkahelyen – mondta.
- Ja jó, akkor ne
vesztegessük az időt, menjünk aludni – mosolyogtam.
- Persze, aludni... -
mosolygott rám vissza.
Adél
Tomival kihasználtuk
az estét, sőt, a hajnalt is, mert már hajnalodott, amikor le tudtunk szállni
egymásról. Látszott, hogy már vagy öt napja nem szeretkeztünk, mert nem is volt
elég egy alkalom, hogy kielégüljünk. A harmadik után már kimerülten feküdtünk
egymás mellett, én csak élveztem a csöndet, meg a kellemes érzéseket, amik
végigfutottak a testemben.
Nagyon szerettem
Tomival szexelni, mert ő pont azt adta nekem, amire vágytam. Mindig éreztette
velem, hogy birtokolni akar, hogy csak az övé vagyok, és hogy milyen
fantasztikus érzés velem lenni. Egyáltalán nem bántam, hogy a lassú romantikus
szeretkezések általában kimaradtak, mert szerintem sokkal érzékibb volt, ahogy
mi csináltuk. Jó volt, hogy feltétel nélkül rábízhattam magam, és élveztem is,
amit tett velem. Szerettem, hogy lefogta a kezem, húzta a hajam, ha erősebben
markolta a fenekem, vagy a mellem, meg a durva, heves mozdulatokat is élveztem.
Pont az volt benne a jó, hogy tudtam, ezek nem komoly dolgok, és simán
megteheti velem, mert megbíztam benne. És ő sosem élt vissza ezzel, mindig
tudta, hogy meddig mehet el. Semmit nem tagadtunk meg egymástól, ha az jól
esett, és ezek újszerű élmények voltak, Tomi előtt nem élveztem ennyire a
szexet.
- Kikészítesz –
mormogta Tomi. - Én soha nem voltam ilyen.
- Milyen? - fordultam
felé.
- Szexmániás –
mosolygott.
- Tényleg? -
kérdeztem. - Pedig sok csajod volt.
- Jó, de mindig ők
másztak rám, meg ők nem hagytak aludni – mondta. - Most meg téged
legszívesebben reggelig nem hagynálak békén.
- Ezt jó hallani...
De nem hiszem, hogy többször el tudnék élvezni.
- Mindegy, hagylak
aludni, holnap dolgozol.
- Persze, holnap, öt
óra múlva kelnem kell – mondtam.
- Szegénykém –
mormogta.
Egy darabig még
feküdtünk csöndben, majd megjegyeztem:
- Egyébként én sem
voltam szexmániás – mondtam. - Nekem mindig elég volt egyszer, meg maximum
hajnalban valami, vagy reggel, de ennyi.
- Rajtam éled ki az
elfojtott vágyaidat? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Úgy néz ki –
mondtam. - Veled semmit sem érzek rossznak, és ez olyan felszabadító érzés.
- Igen, szerintem is
– mosolygott. - Szeretem nézni, ahogy így átadod magad a szex örömeinek, ez
nagyon beindít.
- Ez is miattad van –
mondtam.
Átöleltük egymást, a
vállára hajtottam a fejem, közben a mellkasát simogattam, éreztem lassú,
nyugodt szívverését. Becsuktam a szemem, ő a hajamat simogatta. Egy darabig így
pihentünk, majd megkérdeztem tőle:
- És amúgy hogy vagy?
- Így szex után? Hát,
jól – mosolygott.
- Nem úgy értem –
mondtam, majd visszafeküdtem a párnára, Tomira néztem. - Hanem most így az
olimpia után.
- Jó kérdés –
mormogta. - Elvagyok, tudom, hogy most mindenkinek mi vagyunk az első számú
kedvencei, de már óvatos vagyok ezzel. Persze, igyekszem mindenkinek aláírást
adni, aki kér tőlem, meg szívesen fényképezkedek együtt az emberekkel, ha
szeretnék, mert tudom, hogy örülnek neki. De nem fogok elszállni. Képzeld, még
Facebookon sem voltam fent, mert megijedtem a sok üzenettől.
Elmosolyodtam.
- Nehéz elképzelni,
hogy te megijedsz a „rajongóidtól” - mondtam.
- Hmm, pedig így
van... Vagyis inkább nincs kedvem válaszolgatni. El sem olvastam, mit írtak,
pedig régen nagyon hízott a májam, ha dicsértek.
- Azért majd írj ki
valamit, hogy mégse tűnj egy beképzelt bunkónak – mosolyogtam.
- Persze, majd írok,
természetes – mondta. - Holnap péntek... Szombaton gyere át, nézzünk lakásokat
a neten, és ami megtetszik, megnézzük, és majd valamelyiket megveszem.
- Lakást akarsz
venni? - kérdeztem. - Azt hittem, bérlünk.
- Igen, de az
olimpiai győzelem szerencsére megoldotta az anyagi gondjaimat. Szeretnék lakást
venni, ha ilyen jó lehetőségem van most rá... nem akarok életem hátralevő
részében a hitelekkel bajlódni.
- Igazad van –
mondtam. - Csak az a gond, hogy mivel tiéd lesz a lakás, eljátszod majd velem,
hogy uralkodni akarsz felettem.
- Mi van? - nézett
rám értetlenül. - Sosem uralkodnék feletted, nem értem, honnan veszed ezt –
morogta.
- Ismerem már,
milyenek tudnak lenni az emberek. Ha majd összeveszünk, a fejemhez vágnád, hogy
ez a te lakásod, és nélküled én még mindig apámnál élnék.
- Soha nem mondanék
ilyet – mondta. - És kösz, hogy ilyeneket feltételezel rólam, mintha valami
beképzelt bunkó barom lennék.
- Nem feltételezem
rólad, csak mondom, hogy általában milyen meggondolatlan dolgok csúsznak ki az
emberek száján – mondtam.
- Na jó, hagyjuk ezt.
Inkább aludj, mert holnap kelned kell – morogta, azzal magunkra húzta a
takaróját.
Becsukta a szemét, én
meg őt figyeltem.
- Mi van, most
megbántottalak? - kérdeztem.
- Igen, nem értem,
miért gondolsz rólam ilyesmit – nézett rám. - Nem szolgáltam rá egyáltalán, de
szólj, ha tévedek.
- Jó, igazad van, és
ne haragudj – mondtam. - Csak nem akarok kiszolgáltatva lenni, mert otthon is
mindig ezt kellett hallgatnom, hogy én nem csinálok semmit, és minden a seggem
alá van téve.
- De én nem mondanék
ilyesmit – mondta Tomi. - És ne hasonlítsd engem a szüleidhez, jó?
- Jó – mondtam.
- Már látom, hogy
elég nehéz lesz megszabadulni a múlttól – mormogta. - De figyelt, te kis buta,
szart se érne nekem az a lakás, ha nem laknál ott velem, ezt most jegyezd meg.
- Jó, rendben –
mondtam, már egy kicsit megbántam az előbbi kijelentésemet.
Ő hozzám hajolt,
hosszan megcsókoltuk egymást.
- Szeretlek –
mosolygott rám.
- Én is szeretlek –
mondtam, azzal megsimogattam az arcát.
Egy idő után
megkérdezte:
- Figyelj csak...
Miért mondtad azt anyámnak, hogy nem érzed magad rendesnek?
- Mert így van, azért
– mondtam.
- De hát ez hülyeség
– mormogta. - Mindig is te voltál velem a legrendesebb.
- Hát, lehet, hogy te
így érzed, és persze, alapvetően szeretek mindenkihez normális lenni, de nem
mondanám magamra, hogy én milyen rendes lány vagyok – mondtam.
- Te elég normális nő
vagy a többihez képest. De te csak jó lehetsz, azért vagy velem – mosolygott
önelégülten.
- Hmm, milyen kedves
gondolat – mondtam. - Én téged mindig is rossz fiúnak tartottalak.
- Én meg téged jó
kislánynak – mondta. - Persze, gondoltam, hogy igazából elég rossz vagy, de
erről csak álmodozhattam.
- Én meg arról
álmodoztam az utóbbi időben, hogy te meg „jó” leszel – mosolyogtam.
- És az vagyok? -
kérdezte.
- Igen – néztem a
szemébe komolyan. - Te vagy a legjobb dolog az életemben.
Erre megkönnyebbülten
elmosolyodott.
- Volt már olyan
csaj, aki szintén ezt mondta nekem, de tudtam, hogy ezt csak azért mondja, hogy
ne hagyjam el, és igazából tudtam én, hogy nem vagyok jó hozzá – mondta. - És
amíg össze nem jöttem veled, nem gondoltam, hogy jó ember vagyok.
- Miért? - kérdeztem.
- Nehéz megmondani.
Igazából nem gondoltam, hogy rossz lennék, meg bármi ilyesmi, nem is gondoltam
semmire, nem elmélkedtem azon, hogy jól csinálom-e az életemet, vagy sem.
Összejött minden, minden hétvégén kezdő voltam a Fradiban, folyt az élet,
jöttek a csajok, mindenki tök egyforma volt, de nem érdekelt. Azt hiszem, úgy
tudnám jellemezni azt, aki akkor voltam, hogy üres és felszínes.
- És tudod, hogy mi
volt az a konkrét pillanat, amikor érezted, hogy már máshogy gondolkodsz? -
kérdeztem érdeklődve.
- Na, jó kérdés –
mondta töprengve. - Azt hiszem, nem volt ilyen, mert sok minden közrejátszott.
Amikor mondtad, hogy ne találkozzunk egy darabig, akkor Váradival és Rudival
edzettem külön. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyáltalán nem gondolok a
csajokra, még csak szexre sem kellettek. A kézilabdával foglalkoztam főleg, és
rólad elmélkedtem, hogy mégis mi a fene legyen. És amikor végre megint
találkoztunk, akkor jöttem rá, hogy ez az én igazi utam. Hogy veled legyek, és
szép csendben tegyem a dolgomat a pályán, nem vágytam már görcsösen idegen
emberek szeretetére. Biztos azért voltam olyan régen, mert mindig is hiányzott
az életemből a szeretet, és ezért kellett nagyon, hogy csodáljanak és
dicsérjenek. De rájöttem, hogy minden annyira mulandó, és nem szabad ezekbe a
dolgokba kapaszkodni.
- Hát, látom is
rajtad, hogy megkomolyodtál – mosolyogtam.
- Azért erre ne
vegyél mérget – mosolygott rám.
- Jól van, persze...
- mondtam. - De magadhoz képest tényleg rengeteget változtál.
- Örülök, hogy így
gondolod, mert sokáig azt éreztem, hogy régen én nem lettem volna elég jó
neked.
- Igen, mert azt
gondoltam volna, hogy nem érdekellek eléggé – mondtam.
- Hát, értem, mire
gondolsz. De te más vagy, mindig is te álltál hozzám a legközelebb... szerintem
veled régen is máshogy bántam volna, mint egy átlagos csajjal – mondta. - Főleg
hogy, mondom, sokat álmodoztam rólad.
- És mikor is
álmodoztál rólam? - kérdeztem.
- Nem tudom...
Általában akkor, amikor nem volt barátnőm, de igazából mindig is izgatta a
fantáziámat, hogy milyen lehet veled a szex, főleg, miután csókolóztunk, de
vadabb tinédzser éveimben is sokat gondoltam rá.
- Néha én is
gondoltam rá – vallottam be. - De már csak Zoli után.
- Így visszatekintve
szerintem sosem voltunk csak barátok. Te mindig is egy olyan csaj voltál nekem,
akit imádtam, de sosem kaphattam meg, pedig néha nagyon akartam. És mindig is
jó nőnek tartottalak, hetediktől kezdve egészen mostanáig... Nem olyan voltál,
mint aki csak a barátom.
- Ez érdekes, mert
néha én is éreztem ezt – mondtam. - Miután szakítottam Zolival, és
megcsókoltál, akkor már nagyon is ott volt bennem is az érzés, hogy ez azért
több barátságnál. És nagyon vártam, hogy végre lépj valamit.
- Komolyan? - nézett
rám.
- Igen, pláne, miután
kijelentetted, hogy nem akarod visszahódítani Brigit, és olyan jól elvoltunk
együtt. Még kérdezted is egyszer, hogy nincs-e valaki, akivel szeretnék
lefeküdni, én meg azt mondtam, hogy nincs, pedig rád gondoltam – mosolyogtam.
- Oh, igen? - vonta
fel a szemöldökét. - Most már simán el tudom rólad képzelni, hogy így
gondoltad, de akkor... meg sem fordult a fejemben.
- Hmm, pedig volt sok
jó gondolatom – mondtam.
- Képzelem, már
tudom, hogy milyen vagy... - vigyorgott. - Egyébként meg imádom, hogy mindenben
benne vagy.
- Ami jó, abban benne
vagyok – mondtam.
- Na igen, de
mindenki számára más a jó. De tényleg örülök, hogy egyezik az ízlésünk –
mosolygott, azzal csókolózni kezdtünk, tudtam, hogy egy darabig még nem fogunk
aludni.
***
Reggel hétkor
kikeltem az ágyból, Tomi még aludt természetesen. Negyed óra alatt indulásra
kész voltam, amikor Tomi hajlandó volt felébredni. Felült az ágyban, én leültem
mellé.
- Na, lassan megyek,
mert el fogok késni – mondtam.
- Neked is jó reggelt
– mormogta.
Hozzáhajoltam,
megcsókoltam.
- Jó reggelt, maci –
mosolyogtam.
- Maci? Te meg kis
hableány vagy – mondta.
- Végre egy jó becenév...
- mondtam.
- Hallod, tudod mi
jutott eszembe a tegnap estével kapcsolatban? Hogy mi volt gáz? - nézett rám
nagy komolyan, de én azt hittem, viccel.
- Micsoda? Hogy kevés
volt a szex? - mosolyogtam.
- Én most nem erre
gondolok, te malac... - mondta.
- Hát akkor mi volt a
baj? - kérdeztem meg.
- Az, hogy tegnap
mindenki eljött, még a te bátyád is, Jani haverom, meg Váradi is... De az apám
nem volt itt – mondta.
- Mert nem hívtuk meg
– mondtam.
- Persze, nyilván,
mert senki se tudja a számát...
- Kinézhettem volna a
telefonodból. Szerinted Váradit meg Janit hogy hívtam fel?
- Jó, de nem
véletlen, hogy nem jutott eszetekbe, hogy a fatert is fel kéne hívni –
mormogta. - Jött legalább száz gratuláló SMS-em, meg vagy húszan fel is hívtak,
de apám még csak annyit sem írt vagy mondott hogy „baszd meg”.
- Miért, mit vártál
tőle? - kérdeztem. - Hogy ennek hatására majd megváltozik? És ha felhívott
volna, akkor mi van? Úgyis elküldted volna a francba, nem?
- De igen –
bólintott.
- Lehet, hogy már fel
sem mer hívni, mert tudja, hogy ez lesz.
- De nézzen szembe a
tényekkel. Köcsög volt, akkor ne várja, hogy kedves legyek hozzá.
- Igen, de ezzel a
viselkedéssel ugyanazt csinálod, mint ő... - mondtam. - Te csak azért örülsz,
ha néha felhív téged, hogy belerúghass egyet.
- De mondom,
megérdemli.
- Persze, megérdemli,
de akkor sem csodálom, hogy nem akar veled beszélni, hiszen csak bunkóztok
egymással – mondtam.
- Akkor is minimum,
hogy küld egy gratuláló SMS-t a fiának, még akkor is, ha nem válaszolok rá –
morogta Tomi.
- Ez igaz. De apád
mindig is hülye volt, most ne akadj fent ezen.
- Igazad van, tényleg
kár bármit is várnom tőle, csak néha feltör bennem az iránta érzett düh és
utálat – mormogta, majd hozzátette: - Na jó, hagyjuk ezt... Este gyere át,
nézzünk lakásokat a neten.
- Nem úgy volt, hogy
holnap nézünk? - kérdeztem.
- De igen, de minek
húzzuk az időt... – mondta. - Hétvégén már meg is nézhetnénk egyet kettőt. Ja,
és végre elmegyünk neked gyűrűt venni.
- Hát, jó – mondtam.
- Köszönöm.
- Ez a legkevesebb...
És majd az esküvőt is elkezdhetnénk lassan szervezni még most nyáron, amíg
ráérek. Mert aztán ősszel kezdődik az idény, és nem tudok ezzel foglalkozni.
- Jó, de előbb nézd
meg, lesz-e egyáltalán szabad hétvégéd ősszel, mert akkorra kéne tenni –
mondtam.
- Oké, megnézem.
- Na, jól van, én
megyek, mert elkésem, és így is utál a főnököm – morogtam.
- Tényleg?
- Aha – mondtam. -
Azt hiszem, nem lettem neki szimpatikusabb azzal, hogy elhúztam Londonba egyik
napról a másikra.
- És azóta utál téged
a faszi? - kérdezte Tomi.
- Nem faszi, hanem
egy öreg banya... de egyébként igen, nem kedvel engem egyáltalán.
- Mert féltékeny rád,
ez ilyen egyszerű... ma sem lesz boldog, ha meglátja, milyen jókedvű vagy az
éjszakai keféléstől – vigyorgott, mire én felvontam a szemöldököm.
- Nem hiszem, hogy ez
látszik rajtam.
Tomi csak a szemét
forgatta.
- Ne viccelj, nagyon
látszik rajtad... legalábbis én észreveszem.
- Jó, majd igyekszem
nem egész nap vigyorogni – mondtam, azzal el is mosolyodtam.
- Na, erről beszéltem
– mondta, azzal magához húzott, és megcsókolt.
Nemsokára elengedett,
majd így szólt:
- Akkor gyere át este
hét körül, és megnézünk a neten pár lakást.
- Jól van –
mosolyogtam, majd megcsókoltam, aztán elköszöntünk egymástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése