2016. március 29., kedd

21. fejezet

21. fejezet


Adél

Délután öt körül érkeztünk meg Ferihegyre Annával. Amikor felkaptuk a csomagjainkat, elköszöntünk egymástól és kiléptem az épületből, ott meglepetésemre Alexet pillantottam meg. Még délelőtt küldött egy SMS-t, megkérdezte, mikor érek ide. Én válaszoltam, hogy kb. ötre, mire csak annyit írt, hogy „Oké.”, és ennyi. Azon gondolkodtam, biztos kiadta kurváknak a szobámat, és ötig el akarja őket onnan tüntetni, de nem foglalkoztam az üzenetével. Ezek szerint azért írt nekem, mert ki akart jönni elém, ezt sosem feltételeztem volna róla.
- Szia, hugi – mosolygott rám Alex, én meg csak felvontam a szemöldökömet erre a hangra.
- Mi van, elveszítettél egy fogadást? - kérdeztem kissé bizalmatlanul.
- Nem, csak megszállt a szentlélek, és arra gondoltam, kijövök ide, ha úgyis most jössz – mondta.
- Ez rendes tőled – mondtam, majd megöleltem őt.
Ezzel ő nem tudott mit kezdeni, de nem foglalkoztam vele, nemsokára elengedtem, és elindultunk a vonat felé.
- Na, milyen volt ez a pár napos szextúra? - kérdezte tőlem Alex vigyorogva már a vonaton.
Nekem furcsa volt, hogy ennyire közvetlen velem, de hát mégis csak a testvérem, most végre úgy is viselkedik, mintha tényleg testvérek lennénk.
- Köszönöm a kedves kérdésedet – mormogtam. - Jól éreztem magam, meg nagyon jó volt mind a két meccs. Ti néztétek apával?
- Apa nézte, én csak ma reggel tudtam meg, hogy nyertek Tomiék – mondta. - Még mindig azt hiszed, hogy meg tudod őt tartani?
- Na, visszatért a régi Alex, már kezdtem aggódni. Ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy most kint Tomi megkérte a kezem, és én igent mondtam.
- Oh, tényleg? - mosolygott Alex, mint aki meg sem lepődik, és csak gyerekes játszadozásnak fogná fel a kapcsolatunkat. - De ugye tudod, hogy még simán elválhattok?
- Anya is ezt mondta – mondtam. - A mi családunkban miért mindenki ilyen degenerált?
- Jól van, gratulálok hozzá, tudom, hogy neked ez lesz a legjobb. Látom, hogy mennyire bele vagy zúgva Tomiba, felőlem aztán csináljatok, amit akartok, én csak azt mondom, hogy szerintem naiv ábránd, ha azt hiszed, könnyű lesz őt magad mellett tartanod.
- Szeret engem – mondtam. - Tudom, számodra hihetetlen, hogy én is szerethető emberi lény vagyok, de látod, hogy van, aki képes engem is szeretni.
- Adél, ezt már egyszer megbeszéltük – morogta Alex. - Te lány vagy, hiszel a szerelem összetartó erejében, de a pasik máshogy működnek.
Erről Iván jutott eszembe, ő különítette el a lányokat és a pasikat ennyire, és ő nézte le ennyire a szerelmet. Biztos jól kijönnének egymással Alexszel, de szerintem egy idő után össze is vesznének, hogy ki az idegesítőbb tudálékos seggfej.
- Saját tapasztalat alapján azt mondom, hogy egyelőre jól működik minden – mondtam. - Normális esetben biztos nem lennék két hónap után ennyire magabiztos, de Tomival mindketten azt érezzük, hogy összetartozunk.
- Aha, értem – mondta Alex. - És nem lehet, hogy mindketten csak menekültök?
- Ez nem lehet, hanem biztos. De miért baj ez? - kérdeztem.
- Azért, mert menekülni bárkihez lehet. Most éppen te voltál ott neki, de lehet, hogy egy hónap múlva talál jobbat – mondta.
- Igen, értem amit mondasz... – mondtam. - De velünk nem ez van, mindketten önmagáért szeretjük a másikat.
- Tényleg? - kérdezte gúnyosan Alex. - Na, akkor elárulom neked, hogy szerintem nem illetek össze. Én melléd nem ilyen csávót képzelek el, mint Tomi.
- Miért, mi baj van vele? - kérdeztem, de nem akartam hallani, viszont egy kicsit mégis csak érdekelt a válasz, persze tudtam, hogy negatív lesz.
- Mi a baj vele? - kérdezett vissza Alex. - Az, hogy szerintem egy kissé puhapöcs, és akkor még szépen fogalmaztam.
- Nahát, akkor jó véleménnyel vagy róla – mondtam, és meg is lepett, hogy tényleg ezt gondolja Tomiról.
- Lesz még vele bajod később, az tuti – mondta Alex. - Most még lehet, hogy szép minden, de később Tomi bele fog kényelmesedni ebbe az egészbe, és már nem fog veled jól bánni. Szerintem ő tipikusan olyan ember, aki szereti, ha ki van nyalva a segge, de ezt már nem szereti viszonozni, hiszen az sértené a büszkeségét.
- Igen, régen ő ilyen volt, de én úgy látom, hogy tényleg hálás nekem azért, amit érte tettem. Eleve az is furcsa volt nekem, hogy egyáltalán észrevette, hogy tettem érte valamit, és nem csak azt hitte, hogy minden a segge alá került, meg természetes, hogy ott voltam neki – mondtam.
- Szerintem hamar meg fog téged szokni – mondta a bátyám. - Azt, hogy hogyan tartsd fenn az érdeklődését, rád van bízva, te azért jobban ismered nálam.
- Jól van, mindenesetre kösz a biztatást, hogy nem illünk össze – mondtam.
- Szívesen – mondta. - Figyelj, tényleg nem illetek össze, de attól még összeházasodhattok, csak meg kell tanulni kezelni a kis veszekedéseiteket. Mert azok biztos, hogy lesznek, pláne nálad, aki előszeretettel kiabál velem, meg apával.
- Jó, ebbe most ne menjünk bele – mondtam.
- Oké, szerintem se – mondta Alex. - Szóval csak óvatosan Tomival, ne szállj el a boldogságtól, mert lesz még egy-két váratlan húzása.
- Egyelőre az összes váratlan húzása csak pozitív volt – mondtam. - Tudom, milyen volt régen, csak az volt a furcsa, hogy én már akkor is szerelmes voltam belé.
- Na látod... Régen ott használt volna ki, ahol csak tudott volna.
- Ez nem igaz – mondtam hirtelen, mert eszembe jutott valami. - Amikor hülye volt, én visszautasítottam őt.
- Igen? - kérdezte.
- Hát igen, én bevallottam neki márciusban, hogy szeretem őt, ő meg felajánlotta, hogy legyünk együtt úgy, hogy ő nem szeret engem, és én erre nemet mondtam.
- Nahát, nagyszerű, hogy micsoda tartás van benned – vigyorgott Alex.
- Ja, szerintem is – mormogtam.
De rájöttem, hogy lehet, hogy emiatt változott meg Tomi, de egy biztos, az hogy akkor nem jöttem vele össze, nagyon jót tett a kapcsolatunknak. Jó döntés volt rögtön az elején nem belemenni egy olyan dologba, amit nem szerettem volna, így legalább már tudja, hogy mit várok tőle. Meg egy kicsit biztos letörtem az egóját is azzal, hogy nem vetettem bele magamat azonnal a karjaiba, így legalább látja, hogy valamennyit tennie kell értem, ha szeretne tőlem valamit. És tett is. Eljött a szülinapomra, ő csókolt meg először, mondta, hogy szeretne velem együtt élni, feleségül kért, rendes volt velem, és figyelmes, éreztette velem, hogy fontos vagyok neki.
- Nem is tudom, Adél... Valami nem stimmel nekem ebben az egészben, de nem tudom, hogy mi. Lehet, hogy csak az, hogy furcsa látni, hogy halálosan bele vagy esve ebbe a gyerekbe, akit már óvodás korod óta ismersz. De végül is igazad van, mert elég biztonságos dolog összejönni azzal az emberrel, aki a legjobban ismer téged.
- Csak a biztonság nem lenne elég – mondtam.
- Ezt te érzed. De mondom, szerintem az is nagyban benne van a ti nagy szerelmetekben, hogy egymáson kívül senkiben sem bíztok meg.
- Igen, ezt nem tagadom, de csak ez mégsem elég, érzelmek is kellenek – mondtam.
- Jól van, azok meg részedről nagyon is megvannak, azt látom. De azért ő sem érdektelen feléd, de én ezt eddig csak egészséges szexuális vonzalomnak tudtam be – mosolygott Alex.
- Persze, Alex... - forgattam a szemem.
- És a szex rendben van? - kérdezte.
- Igen, köszönöm, minden rendben van vele – mondtam gúnyosan.
- Jól van, amíg a szex jó, addig sok baj nincs – mosolygott.
- Kösz a hasznos észrevételt – mondtam. - Különben mi lelt téged, olyan vidám vagy...
- Nem vagyok vidám, csak megpróbáltam azonosulni veled. Azt ígértem, kicsit rendesebb leszek hozzád, igyekszem betartani.
- Többé-kevésbé sikerült – mondtam.
- Az már valami. Általában velem utálnak beszélgetni az emberek, mert mindig a veséjükbe látok.
- Na és a saját problémádat átlátod? Meg hogy mi van a szüleinkkel? - kérdeztem.
- Még jó... Annyira átlátom magamat is, meg apáékat is, hogy belefájdul a fejem.
- Szóval mások nyomorúságán kívül a sajátodat is észreveszed? - kérdeztem.
- Persze. De már mondtam neked, hogy mi volt velem... Sokat elemzem magam, meg másokat, de lehet, hogy nem kéne. Ezért iszom, meg ezért füvezem néha, hogy felejtsem már el ezt a sok szart. De a zene az, ami legjobban segít.
- Jó, én is a zenét pártolom legjobban a három tevékenység közül – mosolyogtam.


Tomi

Miután hazaértem, kellett három nap, mire lenyugodtak körülöttem a dolgok. Folyton csak csörgött a telefonom, mindenki hívott, hogy menjek ide, menjek oda, rengetegen gratuláltak, még olyan emberek is, akikkel nem beszéltem évekig. Jól esett ez a figyelem, és meglepő volt, hogy ennyien nézték az olimpiát, de szerettem volna végre egy kicsit egyedül lenni, távol a világ zajától. Amikor legelőször leültem a géphez, és felmentem Facebookra, láttam, hogy milyen sok értesítésem jött, inkább azonnal be is zártam az egészet. Majd később foglalkozom ezzel...
Még arra sem volt időm, hogy anyámmal váltsak pár szót, mert annyi helyre kellett elmennem. Egyik nap egy interjúról jöttem hazafelé, amit velem meg Rudival készítettek a Fradi újságába, és amikor benyitottam a lakásba, láttam, hogy „nagy a tömeg”. Anyám nyilván valami bulival készült nekem, mert mindenki ott volt, legalábbis a hozzám legközelebb állók. Anyám, a nagyszüleim, Adél, Ádám, Alex, Váradi és Jani. Utóbbi két ember jelenléte nagyon meglepett, mert el sem tudtam képzelni, őket ki hívta meg. Jól esett, hogy így összegyűltek mindannyian, mert amióta hazajöttem, csak anyát és Adélt láttam közülük, de most, hogy őszinte legyek, nem hiányzott a felhajtás. Mégis, ahogy rájuk néztem, és láttam az arcukon az őszinte örömöt, hogy végre velem lehetnek, nekem is jobb kedvem lett, és tudtam, tartozok nekik annyival, hogy most türelmes leszek hozzájuk.
Végigöleltem és pusziltam mindenkit, ahogy kellett, mindenki gratulált nekem az olimpiai bajnoki címhez, jól esett, hogy mindenki ennyire kedves velem. A nappaliban voltunk főleg, mindenki azt csinálhatott, amit akart, az asztalra ki volt rakva mindenféle étel; pizza, rántott hús, sült krumpli, szendvicsek, chips, szóval csak a kedvenceim.
Én Váradival beszélgettem, első kérdésem az volt, hogy ki hívta meg ide.
- A barátnőd hívott fel – mondta Váradi Adél felé nézve, aki éppen Alexszel meg Janival volt, úgy láttam, Jani valami hülyeséget magyarázott nekik, ők pedig próbálták felfogni.
Ezt szerettem Adélben, hogy nem mászott rám, és másokkal is jól elvolt. Brigi már biztos loholt volna utánam, mint egy kiskutya, folyton a nyakamon lógna, nem hagyna másokkal beszélgetni. Adél észrevette, hogy nézem, rám mosolygott, majd visszafordult Janiék felé.
- Ja, értem – mondtam Váradinak.
- Kedvesnek tűnik anyukád, meg a nagyszüleid – mondta az edzőm.
- Hajaj, a nagyiék különösen azok – mondtam ironikusan. - Csoda, hogy nagyapám eljött, már legalább egy éve nem járt itt, pedig ők is pestiek. De köszönöm, tényleg kedvesek – tettem hozzá.
- A barátnőddel mióta vagytok együtt? - kérdezte.
- Nyár eleje óta, de nagyon régóta ismerjük egymást, azelőtt legjobb barátok voltunk – mondtam.
- Határozott lánynak tűnik – mosolygott Váradi.
- Ja, hát tudja, mit akar – mormogtam.
Beszélgettünk még az olimpiáról, én megköszöntem Váradinak, hogy segített nekem a sérülés alatt, mondtam, hogy a jó kezdő lökés nélkül még mindig csak magamat sajnálnám, és lehet, hogy nem is tudtam volna kimászni ebből az egészből. Ő csak mosolygott, és mondta, hogy mindig számíthatok a segítségére. A Fradi jövőbeli terveiről is váltottunk pár szót, de ekkor idejött nagyanyám, és rákezdett a szokásos szövegeire, így Váradi udvariasan tovább állt. Mama újra előszedte a hülyeségeit, hogy az olimpiai bajnoki cím miatt ne kényelmesedjek el, és igenis csináljak meg egy szakmát a jövőben. Én mondtam, hogy persze, lesz szakmám, majd elvégzem az edzői tanfolyamot, de úgy tűnt, nem nyugodott meg. Láttam, hogy Adél kimegy a nappaliból, én meg faképnél hagytam mamát, és a barátnőm után mentem. Elkaptam a karját, és magam felé fordítottam őt.
- Nahát, hova mész? - kérdeztem, mire ő elmosolyodott.
- Mi az, észrevettél? - kérdezett vissza.
- Nem volt nehéz – mondtam, kinyitottam a szobám ajtaját, bementünk majd becsuktam az ajtót.
Rögtön a falhoz szorítottam őt, és ellentmondást nem tűrően megcsókoltam, közben jól végigtapogattam a testét, majd két kézzel belemarkoltam a mellébe. Éreztem, hogy nem volt rajta melltartó, és ez rögtön beindított.
- Hmm – nézett rám Adél, tudtam, hogy szereti, ha így letámadom. - Mi ez a nagy hevesség?
- Csak amit kiváltasz belőlem – mondtam. - Itt alszol ma este?
- Itt aludhatok... - mondta ártatlanul.
- Nagyon hiányzik már a szexi tested... - mormogtam, azzal elkezdtem csókolgatni a nyakát, éreztem megint, hogy milyen jó illata van, ettől felforrt a vérem. Ha csak ketten lettünk volna, már rég lehámoztam volna róla az összes ruhát.
- Elhiszem, London óta nem is dugtunk – mondta.
- Pedig már nagyon szeretnéd, ugye? - néztem rá.
- Igen. Egy kicsit elhanyagoltál az utóbbi időben – mondta tettetett sértődöttséggel.
- Ne haragudj – mondtam. - Legszívesebben most is csak kettesben lennék veled az ágyban valami jó kis filmet nézve, és nem itt jópofiznék.
- Jól van, végül is mi szerveztük ezt a „bulit” anyáddal, szóval ha már itt vagyunk, akkor örülj is neki – mondta.
- Hú, pedig most sok mindent elképzeltem ehelyett a program helyett – mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
- Én is – mondta, majd megcsókoltuk egymást.
Benyúltam a pólója alá, és megfogtam a mellét, ő meg a gatyámon keresztül hozzáért a farkamhoz. Tudtam, hogy le kéne állnunk, de nagyon nehéz volt. Mióta hazajöttem, két rövid találkozón kívül még csak nem is láttuk egymást, és sajnos nem fért bele a szex. Úgy éreztem, ma este muszáj lesz megkapnom őt végre. Nagy nehezen elengedtük egymást, és csak néztünk egymásra, amíg helyreállt a légzésünk.
- Vad éjszakánk lesz – mondtam végül.
- Remélem is – mondta, majd kimentünk.
A konyhában rögtön összetalálkoztunk Alexszel, egy bögrébe töltött magának pezsgőt. Ránk nézett, majd elmosolyodott.
- Na mi van, elvonultatok egy gyors menetre? - kérdezte.
- Sajnos nem – csúszott ki a számon, de ő elnevette magát az őszinte válaszon.
- Úgy hallottam, össze fogtok házasodni – mondta.
- Apának elmondtad? - kérdezte tőle Adél.
- Nem, ez a ti dolgotok – mondta Alex.
- Én sem mondtam még anyámnak – mondtam.
- Akkor csak anyánk tudja, meg én – mondta Alex, majd megkérdezte tőlem: - De ugye nem csak azért veszed el a húgomat, hogy mindig legyen kit megkefélned?
Adél erre rosszallóan nézett bátyjára, én így feleltem:
- Nem, dehogy. Nem vagyok már gyerek.
- Tudom, csak sokan ilyen alapon jönnek össze – mondta Alex. - Lehet, hogy két év múlva már nem is találod őt vonzónak, akkor mit fogsz csinálni?
- Te megvesztél? - kérdeztem, majd magamhoz húztam Adélt. - Mindig is ő lesz nekem a legjobb nő.
- Jó, persze, most még így gondolod – forgatta a szemét Alex.
- Már nagyon régóta így gondolom – mondtam határozottan.
- Alex, ebbe kár beleszólnod – mormogta Adél.
- Te most ne szólalj meg, most csak a férfiak beszélnek – nézett rá Alex, majd újra felém fordult: - Szóval akkor te ezt az egészet komolyan gondolod?
- Igen – mondtam.
- Nem is félsz, meg ilyesmi? Egy csajjal kell lenned egész hátralévő életedben... Én a helyedben menekülnék, legyen bármilyen jó csaj.
- Hahó, itt vagyok – mondta Adél. - Kösz, hogy le akarod rólam beszélni.
- Ha sikerül lebeszélnem, akkor ne sajnáld – nézett rá Alex.
- Nem tudsz lebeszélni – mondtam. - Már elhatároztam, hogy ő lesz a feleségem, mert csak vele érzem teljesnek az életemet. Sosem volt rendes családom, és szerintem Adéllel ezt meg tudjuk valósítani. És mindig is olyan csajt akartam, mint ő, csak eddig még nem találtam meg.
Adélre néztem, egymásra mosolyogtunk. Kicsit furcsa volt, hogy kimondtam ezeket a dolgokat, mert mindig is nehéz volt az érzéseimről beszélni. De most büszke voltam rá, hogy őt szeretem.
- Jól van, áldásom rátok – mondta Alex. - Szerintem nem tudjátok, mire vállalkoztok, de végül is akik összeházasodnak, azok sosem tudják.
- Azért jól látni, hogy ennyire aggódsz a húgodért. Ez régen nem volt jellemző rád – mondtam.
- De, csak nem mutattam ki – mondta, azzal bement a nappaliba, Adél megölelt engem.
- Aranyos voltál – mosolygott rám.
Én csak vállat vontam mosolyogva.
- Elmondjuk nekik most, hogy összeházasodunk? - kérdeztem.
- Rád bízom – mondta. - Apám nagyot fog nézni, az biztos.
- Vele is át kell élnem majd egy ilyen beszélgetést, mint a bátyáddal?
- Nem tudom... Alextől is szokatlan volt ez, nem tudom, apa hogy reagálna.
- Na jól van, nemsokára kiderül – mondtam, majd visszamentünk mi is a többiekhez.
Váradi nemsokára hazament, én megköszöntem, hogy eljött. Amikor már mindenki jókedvűre itta magát, (különösen Adél apja), akkor kézen fogtam a barátnőmet, és elkiáltottam magam:
- Figyeljetek egy kicsit!
Erre mindenki elhallgatott, kíváncsian néztek ránk.
- Először is köszönöm, hogy itt vagytok, bár igazán nem kellett volna, tényleg – mondtam, és ezt félig meddig komolyan gondoltam, de csak azért mondtam ki, mert már ittam egy-két sört.
- Kösz, hogy így utálsz minket – szólalt meg Jani, mire páran elnevették magukat.
- Jól van, csak vicceltem. De ha már így összegyűltünk, akkor szeretnénk valamit bejelenteni – mondtam, azzal átöleltem Adél derekát.
Mindenki kíváncsian nézett ránk, anyámra nézve tudtam, hogy ő már sejt valamit. Tovább folytattam a mondandómat:
- Tehát arról van szó, hogy elveszem feleségül Adélt.
Ezen mindenki meglepődött, de szerencsére úgy láttam, hogy örültek neki. Mindenki idejött gratulálni. Anyám mondta mosolyogva, hogy örül nekünk, a nagyszüleimnek szerintem teljesen mindegy volt, hogy ki a feleségem, a lényeg, hogy elveszek valakit, de azért ők is mosolyogtak. Még a vén pokróc nagyapám is. Adél apja kezet fogott velem nagy komolyan, majd kicsit elkülönültünk a többiektől.
- Gratulálok, Tomikám – mondta.
- Köszönöm szépen – mondtam.
- Figyelj, vigyázz Adélre nagyon, rendben? - nézett rám. - Azt hiszem, nálunk sosem volt boldog, meg az anyjánál sem. De amióta veled van, úgy látom, hogy van valami változás, szóval csak így tovább.
- Jó, rendben, ez természetes – bólintottam. - Azt mondják, rám is nagyon jó hatással van ez a kapcsolat, és ezt én magam is érzem.
- Ez a lényeg – mondta Ádám. - Remélem, hogy nektek összejön. Csak legyetek nagyon toleránsak egymással, mert anélkül nem lehet.
- Értem – bólintottam.
Ennyivel meg is úsztam a beszélgetést, ezután Jani jött ide, kezet fogtunk, és megöleltük egymást.
- Én mondtam, hogy nektek össze kell jönni – vigyorgott.
- Nem, te csak azt mondtad, hogy nagy lúzer vagyok, hogy még nem dugtam meg őt ennyi idő alatt.
- Jó, de nálam ez ezt jelenti.
- Ja, rendben – hagytam rá.
Janinak mindig is érdekesen járt az agya, de megszoktam már.
Este tizenegy körül mindenki hazament, csak Adél maradt, anyámmal hárman az asztalnál ültünk, és beszélgettünk.
- Én mindig is ilyen rendes lányt képzeltem el Tomi mellé, mint te vagy – mondta anyám Adélnek.
- Oh, köszönöm szépen, bár nem érzem magam annyira rendesnek – mosolygott Adél.
- De, te mindig is nagyon rendes voltál vele – mondta anya. - A kérdés az, hogy neked megfelelő lesz-e Tomi, sajnos bizonyos dolgokban nagyon hasonlít az apjára.
Én felhorkantam.
- Egy este ennyi baromságot végighallgatni baromi fárasztó – mondtam.
- Te csak igyad a sörödet, fiam – szólt rám anya, én meg kivételesen szót fogadtam, belekortyoltam a harmadik sörömbe. Anya tovább folytatta Adélnek: - Tomi nagyon hisztis tud lenni, például amikor reggel hétkor nincs kitéve a reggeli, már hallom a siránkozását. Viszont a házimunkában feltalálja magát, ő mosogat, és maga mossa az edzéscuccait. Csak az ételre kell nagyon odafigyelned, mert az a gyenge pontja, ha ott elrontasz valamit, napokig hallgathatod.
- Jól van már – szóltam közbe, anyámra néztem: - Adél nem te vagy, elsősorban én fogom őt etetni, mert alig eszik.
- Ez már a ti ügyetek – mondta anya, majd újra Adél felé fordult. - Ja, és készülj fel, ha rossz kedve van, mindenen morogni fog, tök mindegy, hogy mit csinálsz.
- Ezt néha tapasztaltam – mondta Adél.
- Jó, de ezt egyszer már megbeszéltük – mondtam. - Nem fogok morogni, ha nincs rá okom.
- Valami mindig lesz, fiam – szólt anya.
- Amúgy kösz, hogy apámhoz hasonlítottál – mondtam. - Én nem vagyok olyan köcsög, mint ő.
- De pont ugyanolyan önfejű, csökönyös szamár vagy – mondta anya.
- Az lehet, de én sosem tudnék úgy viselkedni a gyerekemmel, mint ő velem – mondtam. - És nem hiszem, hogy a feleségemet is bármikor otthagynám.
- Na, még szerencse, hogy így állsz hozzá – mondta anyám. - De ezek a dolgok úgyis menet közben dőlnek el.
- Hát persze – mondtam. - Különben Adélt sem kell félteni, ő is ki tudja nyitni a száját, ha nem tetszik neki valami. Nem túl engedelmes asszony – mosolyogtam.
- Nem kell mindig annak lenni – mondta anyám. - Na jól van, én megyek feküdni, majd reggel elpakolom ezt a sok mindent – nézett végig a nappalin.
- Jól van, majd mi is segítünk – mondtam.
- Igen, főleg ha délig alszotok – mormogta anyám.
- Nem tudok délig aludni, mert holnap tízre megyek egy csapatfotózásra – mondtam.
- Én meg dolgozom – tette hozzá Adél.
- Jól van, akkor reggel hatkor találkozunk – mosolygott anyám, majd jó éjszakát kívánt, és ment a szobájába.
- Hát, ma este sok szép dolgot hallottunk – sóhajtottam, Adélre néztem.
- Mások úgysem tudják, hogy mi van velünk – mondta.
- Igen, tudom – mondtam. - De idegesítő ez a sok megjátszott aggódó szöveg, pláne olyan emberek szájából, akik jól elcseszték a szerelmi életüket.
- Hát igen... Csak reménykedhetünk, hogy mi nem fogjuk elcseszni – mondta.
- És ettől senki sem tud minket megvédeni, csak mi tehetünk majd érte.
- Igen, ez így van. Nem is értettem, Alex miért kérdezgetett minket, ő legutolsó ember, akinek adok a szavára – mondta Adél.
- Elhiszem, hogy most az egyszer rendes akart lenni veled, de tényleg furcsa volt ez tőle. Na mindegy, hagyjuk ezt. Hánykor kelsz holnap?
- Szerintem hétkor, fél kilencre bent kell lennem a munkahelyen – mondta.
- Ja jó, akkor ne vesztegessük az időt, menjünk aludni – mosolyogtam.
- Persze, aludni... - mosolygott rám vissza.


Adél

Tomival kihasználtuk az estét, sőt, a hajnalt is, mert már hajnalodott, amikor le tudtunk szállni egymásról. Látszott, hogy már vagy öt napja nem szeretkeztünk, mert nem is volt elég egy alkalom, hogy kielégüljünk. A harmadik után már kimerülten feküdtünk egymás mellett, én csak élveztem a csöndet, meg a kellemes érzéseket, amik végigfutottak a testemben.
Nagyon szerettem Tomival szexelni, mert ő pont azt adta nekem, amire vágytam. Mindig éreztette velem, hogy birtokolni akar, hogy csak az övé vagyok, és hogy milyen fantasztikus érzés velem lenni. Egyáltalán nem bántam, hogy a lassú romantikus szeretkezések általában kimaradtak, mert szerintem sokkal érzékibb volt, ahogy mi csináltuk. Jó volt, hogy feltétel nélkül rábízhattam magam, és élveztem is, amit tett velem. Szerettem, hogy lefogta a kezem, húzta a hajam, ha erősebben markolta a fenekem, vagy a mellem, meg a durva, heves mozdulatokat is élveztem. Pont az volt benne a jó, hogy tudtam, ezek nem komoly dolgok, és simán megteheti velem, mert megbíztam benne. És ő sosem élt vissza ezzel, mindig tudta, hogy meddig mehet el. Semmit nem tagadtunk meg egymástól, ha az jól esett, és ezek újszerű élmények voltak, Tomi előtt nem élveztem ennyire a szexet.
- Kikészítesz – mormogta Tomi. - Én soha nem voltam ilyen.
- Milyen? - fordultam felé.
- Szexmániás – mosolygott.
- Tényleg? - kérdeztem. - Pedig sok csajod volt.
- Jó, de mindig ők másztak rám, meg ők nem hagytak aludni – mondta. - Most meg téged legszívesebben reggelig nem hagynálak békén.
- Ezt jó hallani... De nem hiszem, hogy többször el tudnék élvezni.
- Mindegy, hagylak aludni, holnap dolgozol.
- Persze, holnap, öt óra múlva kelnem kell – mondtam.
- Szegénykém – mormogta.
Egy darabig még feküdtünk csöndben, majd megjegyeztem:
- Egyébként én sem voltam szexmániás – mondtam. - Nekem mindig elég volt egyszer, meg maximum hajnalban valami, vagy reggel, de ennyi.
- Rajtam éled ki az elfojtott vágyaidat? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Úgy néz ki – mondtam. - Veled semmit sem érzek rossznak, és ez olyan felszabadító érzés.
- Igen, szerintem is – mosolygott. - Szeretem nézni, ahogy így átadod magad a szex örömeinek, ez nagyon beindít.
- Ez is miattad van – mondtam.
Átöleltük egymást, a vállára hajtottam a fejem, közben a mellkasát simogattam, éreztem lassú, nyugodt szívverését. Becsuktam a szemem, ő a hajamat simogatta. Egy darabig így pihentünk, majd megkérdeztem tőle:
- És amúgy hogy vagy?
- Így szex után? Hát, jól – mosolygott.
- Nem úgy értem – mondtam, majd visszafeküdtem a párnára, Tomira néztem. - Hanem most így az olimpia után.
- Jó kérdés – mormogta. - Elvagyok, tudom, hogy most mindenkinek mi vagyunk az első számú kedvencei, de már óvatos vagyok ezzel. Persze, igyekszem mindenkinek aláírást adni, aki kér tőlem, meg szívesen fényképezkedek együtt az emberekkel, ha szeretnék, mert tudom, hogy örülnek neki. De nem fogok elszállni. Képzeld, még Facebookon sem voltam fent, mert megijedtem a sok üzenettől.
Elmosolyodtam.
- Nehéz elképzelni, hogy te megijedsz a „rajongóidtól” - mondtam.
- Hmm, pedig így van... Vagyis inkább nincs kedvem válaszolgatni. El sem olvastam, mit írtak, pedig régen nagyon hízott a májam, ha dicsértek.
- Azért majd írj ki valamit, hogy mégse tűnj egy beképzelt bunkónak – mosolyogtam.
- Persze, majd írok, természetes – mondta. - Holnap péntek... Szombaton gyere át, nézzünk lakásokat a neten, és ami megtetszik, megnézzük, és majd valamelyiket megveszem.
- Lakást akarsz venni? - kérdeztem. - Azt hittem, bérlünk.
- Igen, de az olimpiai győzelem szerencsére megoldotta az anyagi gondjaimat. Szeretnék lakást venni, ha ilyen jó lehetőségem van most rá... nem akarok életem hátralevő részében a hitelekkel bajlódni.
- Igazad van – mondtam. - Csak az a gond, hogy mivel tiéd lesz a lakás, eljátszod majd velem, hogy uralkodni akarsz felettem.
- Mi van? - nézett rám értetlenül. - Sosem uralkodnék feletted, nem értem, honnan veszed ezt – morogta.
- Ismerem már, milyenek tudnak lenni az emberek. Ha majd összeveszünk, a fejemhez vágnád, hogy ez a te lakásod, és nélküled én még mindig apámnál élnék.
- Soha nem mondanék ilyet – mondta. - És kösz, hogy ilyeneket feltételezel rólam, mintha valami beképzelt bunkó barom lennék.
- Nem feltételezem rólad, csak mondom, hogy általában milyen meggondolatlan dolgok csúsznak ki az emberek száján – mondtam.
- Na jó, hagyjuk ezt. Inkább aludj, mert holnap kelned kell – morogta, azzal magunkra húzta a takaróját.
Becsukta a szemét, én meg őt figyeltem.
- Mi van, most megbántottalak? - kérdeztem.
- Igen, nem értem, miért gondolsz rólam ilyesmit – nézett rám. - Nem szolgáltam rá egyáltalán, de szólj, ha tévedek.
- Jó, igazad van, és ne haragudj – mondtam. - Csak nem akarok kiszolgáltatva lenni, mert otthon is mindig ezt kellett hallgatnom, hogy én nem csinálok semmit, és minden a seggem alá van téve.
- De én nem mondanék ilyesmit – mondta Tomi. - És ne hasonlítsd engem a szüleidhez, jó?
- Jó – mondtam.
- Már látom, hogy elég nehéz lesz megszabadulni a múlttól – mormogta. - De figyelt, te kis buta, szart se érne nekem az a lakás, ha nem laknál ott velem, ezt most jegyezd meg.
- Jó, rendben – mondtam, már egy kicsit megbántam az előbbi kijelentésemet.
Ő hozzám hajolt, hosszan megcsókoltuk egymást.
- Szeretlek – mosolygott rám.
- Én is szeretlek – mondtam, azzal megsimogattam az arcát.
Egy idő után megkérdezte:
- Figyelj csak... Miért mondtad azt anyámnak, hogy nem érzed magad rendesnek?
- Mert így van, azért – mondtam.
- De hát ez hülyeség – mormogta. - Mindig is te voltál velem a legrendesebb.
- Hát, lehet, hogy te így érzed, és persze, alapvetően szeretek mindenkihez normális lenni, de nem mondanám magamra, hogy én milyen rendes lány vagyok – mondtam.
- Te elég normális nő vagy a többihez képest. De te csak jó lehetsz, azért vagy velem – mosolygott önelégülten.
- Hmm, milyen kedves gondolat – mondtam. - Én téged mindig is rossz fiúnak tartottalak.
- Én meg téged jó kislánynak – mondta. - Persze, gondoltam, hogy igazából elég rossz vagy, de erről csak álmodozhattam.
- Én meg arról álmodoztam az utóbbi időben, hogy te meg „jó” leszel – mosolyogtam.
- És az vagyok? - kérdezte.
- Igen – néztem a szemébe komolyan. - Te vagy a legjobb dolog az életemben.
Erre megkönnyebbülten elmosolyodott.
- Volt már olyan csaj, aki szintén ezt mondta nekem, de tudtam, hogy ezt csak azért mondja, hogy ne hagyjam el, és igazából tudtam én, hogy nem vagyok jó hozzá – mondta. - És amíg össze nem jöttem veled, nem gondoltam, hogy jó ember vagyok.
- Miért? - kérdeztem.
- Nehéz megmondani. Igazából nem gondoltam, hogy rossz lennék, meg bármi ilyesmi, nem is gondoltam semmire, nem elmélkedtem azon, hogy jól csinálom-e az életemet, vagy sem. Összejött minden, minden hétvégén kezdő voltam a Fradiban, folyt az élet, jöttek a csajok, mindenki tök egyforma volt, de nem érdekelt. Azt hiszem, úgy tudnám jellemezni azt, aki akkor voltam, hogy üres és felszínes.
- És tudod, hogy mi volt az a konkrét pillanat, amikor érezted, hogy már máshogy gondolkodsz? - kérdeztem érdeklődve.
- Na, jó kérdés – mondta töprengve. - Azt hiszem, nem volt ilyen, mert sok minden közrejátszott. Amikor mondtad, hogy ne találkozzunk egy darabig, akkor Váradival és Rudival edzettem külön. Egy idő után azt vettem észre, hogy egyáltalán nem gondolok a csajokra, még csak szexre sem kellettek. A kézilabdával foglalkoztam főleg, és rólad elmélkedtem, hogy mégis mi a fene legyen. És amikor végre megint találkoztunk, akkor jöttem rá, hogy ez az én igazi utam. Hogy veled legyek, és szép csendben tegyem a dolgomat a pályán, nem vágytam már görcsösen idegen emberek szeretetére. Biztos azért voltam olyan régen, mert mindig is hiányzott az életemből a szeretet, és ezért kellett nagyon, hogy csodáljanak és dicsérjenek. De rájöttem, hogy minden annyira mulandó, és nem szabad ezekbe a dolgokba kapaszkodni.
- Hát, látom is rajtad, hogy megkomolyodtál – mosolyogtam.
- Azért erre ne vegyél mérget – mosolygott rám.
- Jól van, persze... - mondtam. - De magadhoz képest tényleg rengeteget változtál.
- Örülök, hogy így gondolod, mert sokáig azt éreztem, hogy régen én nem lettem volna elég jó neked.
- Igen, mert azt gondoltam volna, hogy nem érdekellek eléggé – mondtam.
- Hát, értem, mire gondolsz. De te más vagy, mindig is te álltál hozzám a legközelebb... szerintem veled régen is máshogy bántam volna, mint egy átlagos csajjal – mondta. - Főleg hogy, mondom, sokat álmodoztam rólad.
- És mikor is álmodoztál rólam? - kérdeztem.
- Nem tudom... Általában akkor, amikor nem volt barátnőm, de igazából mindig is izgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet veled a szex, főleg, miután csókolóztunk, de vadabb tinédzser éveimben is sokat gondoltam rá.
- Néha én is gondoltam rá – vallottam be. - De már csak Zoli után.
- Így visszatekintve szerintem sosem voltunk csak barátok. Te mindig is egy olyan csaj voltál nekem, akit imádtam, de sosem kaphattam meg, pedig néha nagyon akartam. És mindig is jó nőnek tartottalak, hetediktől kezdve egészen mostanáig... Nem olyan voltál, mint aki csak a barátom.
- Ez érdekes, mert néha én is éreztem ezt – mondtam. - Miután szakítottam Zolival, és megcsókoltál, akkor már nagyon is ott volt bennem is az érzés, hogy ez azért több barátságnál. És nagyon vártam, hogy végre lépj valamit.
- Komolyan? - nézett rám.
- Igen, pláne, miután kijelentetted, hogy nem akarod visszahódítani Brigit, és olyan jól elvoltunk együtt. Még kérdezted is egyszer, hogy nincs-e valaki, akivel szeretnék lefeküdni, én meg azt mondtam, hogy nincs, pedig rád gondoltam – mosolyogtam.
- Oh, igen? - vonta fel a szemöldökét. - Most már simán el tudom rólad képzelni, hogy így gondoltad, de akkor... meg sem fordult a fejemben.
- Hmm, pedig volt sok jó gondolatom – mondtam.
- Képzelem, már tudom, hogy milyen vagy... - vigyorgott. - Egyébként meg imádom, hogy mindenben benne vagy.
- Ami jó, abban benne vagyok – mondtam.
- Na igen, de mindenki számára más a jó. De tényleg örülök, hogy egyezik az ízlésünk – mosolygott, azzal csókolózni kezdtünk, tudtam, hogy egy darabig még nem fogunk aludni.

***

Reggel hétkor kikeltem az ágyból, Tomi még aludt természetesen. Negyed óra alatt indulásra kész voltam, amikor Tomi hajlandó volt felébredni. Felült az ágyban, én leültem mellé.
- Na, lassan megyek, mert el fogok késni – mondtam.
- Neked is jó reggelt – mormogta.
Hozzáhajoltam, megcsókoltam.
- Jó reggelt, maci – mosolyogtam.
- Maci? Te meg kis hableány vagy – mondta.
- Végre egy jó becenév... - mondtam.
- Hallod, tudod mi jutott eszembe a tegnap estével kapcsolatban? Hogy mi volt gáz? - nézett rám nagy komolyan, de én azt hittem, viccel.
- Micsoda? Hogy kevés volt a szex? - mosolyogtam.
- Én most nem erre gondolok, te malac... - mondta.
- Hát akkor mi volt a baj? - kérdeztem meg.
- Az, hogy tegnap mindenki eljött, még a te bátyád is, Jani haverom, meg Váradi is... De az apám nem volt itt – mondta.
- Mert nem hívtuk meg – mondtam.
- Persze, nyilván, mert senki se tudja a számát...
- Kinézhettem volna a telefonodból. Szerinted Váradit meg Janit hogy hívtam fel?
- Jó, de nem véletlen, hogy nem jutott eszetekbe, hogy a fatert is fel kéne hívni – mormogta. - Jött legalább száz gratuláló SMS-em, meg vagy húszan fel is hívtak, de apám még csak annyit sem írt vagy mondott hogy „baszd meg”.
- Miért, mit vártál tőle? - kérdeztem. - Hogy ennek hatására majd megváltozik? És ha felhívott volna, akkor mi van? Úgyis elküldted volna a francba, nem?
- De igen – bólintott.
- Lehet, hogy már fel sem mer hívni, mert tudja, hogy ez lesz.
- De nézzen szembe a tényekkel. Köcsög volt, akkor ne várja, hogy kedves legyek hozzá.
- Igen, de ezzel a viselkedéssel ugyanazt csinálod, mint ő... - mondtam. - Te csak azért örülsz, ha néha felhív téged, hogy belerúghass egyet.
- De mondom, megérdemli.
- Persze, megérdemli, de akkor sem csodálom, hogy nem akar veled beszélni, hiszen csak bunkóztok egymással – mondtam.
- Akkor is minimum, hogy küld egy gratuláló SMS-t a fiának, még akkor is, ha nem válaszolok rá – morogta Tomi.
- Ez igaz. De apád mindig is hülye volt, most ne akadj fent ezen.
- Igazad van, tényleg kár bármit is várnom tőle, csak néha feltör bennem az iránta érzett düh és utálat – mormogta, majd hozzátette: - Na jó, hagyjuk ezt... Este gyere át, nézzünk lakásokat a neten.
- Nem úgy volt, hogy holnap nézünk? - kérdeztem.
- De igen, de minek húzzuk az időt... – mondta. - Hétvégén már meg is nézhetnénk egyet kettőt. Ja, és végre elmegyünk neked gyűrűt venni.
- Hát, jó – mondtam. - Köszönöm.
- Ez a legkevesebb... És majd az esküvőt is elkezdhetnénk lassan szervezni még most nyáron, amíg ráérek. Mert aztán ősszel kezdődik az idény, és nem tudok ezzel foglalkozni.
- Jó, de előbb nézd meg, lesz-e egyáltalán szabad hétvégéd ősszel, mert akkorra kéne tenni – mondtam.
- Oké, megnézem.
- Na, jól van, én megyek, mert elkésem, és így is utál a főnököm – morogtam.
- Tényleg?
- Aha – mondtam. - Azt hiszem, nem lettem neki szimpatikusabb azzal, hogy elhúztam Londonba egyik napról a másikra.
- És azóta utál téged a faszi? - kérdezte Tomi.
- Nem faszi, hanem egy öreg banya... de egyébként igen, nem kedvel engem egyáltalán.
- Mert féltékeny rád, ez ilyen egyszerű... ma sem lesz boldog, ha meglátja, milyen jókedvű vagy az éjszakai keféléstől – vigyorgott, mire én felvontam a szemöldököm.
- Nem hiszem, hogy ez látszik rajtam.
Tomi csak a szemét forgatta.
- Ne viccelj, nagyon látszik rajtad... legalábbis én észreveszem.
- Jó, majd igyekszem nem egész nap vigyorogni – mondtam, azzal el is mosolyodtam.
- Na, erről beszéltem – mondta, azzal magához húzott, és megcsókolt.
Nemsokára elengedett, majd így szólt:
- Akkor gyere át este hét körül, és megnézünk a neten pár lakást.

- Jól van – mosolyogtam, majd megcsókoltam, aztán elköszöntünk egymástól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése