5. fejezet

Hétvégén nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Anettet, van-e kedve Bencéékkel bulizni jönni velem, így hétfőn ebédszünetben írtam neki Skype-on. Kint ültem a bolt közelében egy padon, egy rántott húsos szendvicset ettem, amit Feri ingyen biztosított nekem a boltból; élveztem ezt a fél óra semmittevést a napsütésben.

Anett is munkában volt, írtam neki egy „Hello”-t, hogy felvezessem, akar-e a buliba jönni, de végül egészen másról kezdtünk el beszélgetni. Konkrétan egymást dicsértük, hogy milyen jó volt tegnap a szex, és ezen ihletet kapva azt kezdtük részletezni, hogy mit csinálnánk egymással jelen pillanatban. Én már ettől is teljesen kész voltam, megkérdeztem tőle:

„Te is beindultál?”

„Persze”

„És hol vagy éppen?” – kérdeztem.

„Hát pont ez a vicces az egészben, hogy itt ülök a helyemen és elvileg dolgozom, senkinek gőze sincs róla, hogy miről írogatok éppen a telefonon”

„Ja, nem is sejtik, hogy a főnökasszony milyen perverz, ugye?”

„Ez csak rád tartozik J”

„Nagy szerencsémre… Akkor ma este együtt leszünk, hogy megvalósítsuk ezeket a szép dolgokat?”

„Igen, gyere fel, persze” – írta. „De nem úgy volt, hogy ma deszkázni mész?”

„De, de inkább veled akarok lenni.”

„Jól van akkor J Várjalak majd meztelenül?”

„Ne, a piros melltartód és tangád legyen rajtad, azt imádom, lehet, hogy le is tépem rólad…”

„Az tetszene… de kezdheted lassabban is a dolgokat, szeretem amikor a végtelenségig húzod az agyam”

Tovább írogattunk, hogy pontosan mivel fogjuk eltölteni az időt, de aztán bejelentette, hogy meetingje lesz tizenöt perc múlva, úgyhogy majd este kiéljük magunkat. Elköszöntünk, aztán én még percekig ültem a padon bambán, csak néztem ki a fejemből mosolyogva. Imádtam, hogy ilyen szexi, érzéki nőm van…

Ja, igen, a bulit megint elfelejtettem…

***

Végül elmentünk szombat este bulizni Bencéékkel, mert Anett benne volt a dologban. Mondta, hogy kicsit zavarja, hogy senkit nem ismer, ezért mindig rajtam kell majd lógnia, és esetleg ez nem lesz-e kellemetlen nekem; de mondtam neki, hogy ő aztán annyit lóghat rajtam amennyit csak akar, sosem zavarna.

Este kilenc körül értünk a helyszínre, ami Újpest kertes részében volt, egy nagy családi házban. Nem tudtam, hogy ez most Robi háza, vagy a szüleié-e, de gyanítottam, hogy az utóbbi; gondolom az ősök elutaztak valahova pihenni. Sokan voltunk, sok volt az ismerős arc; amikor beállítottunk, sok emberrel köszöntünk egymásnak, így aki vevő volt rá, annak bemutattam Anettet is. Ő nem volt zavarban, mindenkire mosolygott, de egyébként is érdeklődve szemlélték őt az emberek. Ha jól emlékszem, Laura óta senkivel nem jelentem meg. Amúgy érdekes társaság jött össze, szinte mindenki abba a gimibe jár, vagy járt valaha, ahova még én is; a házigazda, Robi, évfolyamtársa volt Bencének, onnan ismerik egymást. Meg Dani és Laci oda járnak, ebben az évben fognak végezni. Persze rajtuk kívül mások is voltak itt, mindenkinek az ismerősének az ismerőse, barátok, barátnők…

Miután átverekedtük magunkat a házban lévő nagy tömegen, Anettel kimentünk a hátsó kertbe, Bence azt mondta, hogy ott lesznek. Így is volt, Bence, Laci és Dani a kert végében szalonnát sütöttek, pontosabban Laci és Dani kardoztak a nyársakkal, Bence meg a szalonnát vágta.

- Hali, hát hogyhogy ilyen kevesen vagyunk itt? – kérdeztem.

- Hali Norbiiii – köszönt Laci lelkesen, majd ide is jött, kezet fogtunk, aztán Anettnek is bemutatkozott.

Ezután Bence és Dani is idejöttek üdvözölni minket, láttam, hogy Bence mindent tudóan végigmérte Anettet, hiszen ő már tudta, hogy „komoly kapcsolatról” van szó.

- Én addig örülök, amíg mások nincsenek itt, nem hiányzik, hogy üvöltsenek a fülembe a kis buzik – mondta Bence, majd tovább szeletelte a szalonnát a kerti asztalnál.

- Ja, hallgassák csak bent a fos rockzenét, mi meg megesszük ezt a jó kis szalonnát – mondta Laci.

- Hát de nem értem miért nem jönnek ki – mondtam. – Jobb itt a friss levegőn. Ja igen, hoztam sört – mondtam, azzal elővettem a hátizsákomból a sörös dobozokat, adtam mindenkinek egyet.

- Na, erről beszélek, ezt legalább nem kell megosztani másokkal – vigyorgott Bence.

Nemsokára leültünk a tűz köré megsütni a szalonnát, én megkérdeztem:

- De mégis, hogy lehetnek a többiek olyan bunkók, hogy nem jönnek ki?

- Hagyjad már Norbikám, van nekik bent a konyhában csomó pia, meg süti és chips, elvannak ők azzal – mondta Bence.

- Meg legalább megtarthatjuk magunknak a Sopronit – vigyorgott Dani.

- Na és ti honnan ismeritek egymást? – nézett rám és Anettra Laci.

- Ja, meg most jártok, vagy mi van? – kérdezte Dani ezen felbuzdulva.

- Igen, járunk – mondtam.

- Na, hát ezt nem hittem volna – vigyorgott Laci. – És tényleg, meséljetek már, hogyan ismerkedtetek meg?

- Egyszer kocsmáztunk így négyen a Deák közelében, én kimentem cigizni, aztán Anett rám mozdult – mondtam.

- Na miért, mi volt? – kérdezte Laci izgatottan, mintha csak azt mondtam volna, hogy Anett rögtön lesmárolt az utcán.

- Semmi, csak megszólítottam – mosolygott Anett.

- Te amúgy hány éves vagy, ha megkérdezhetem? – vágott közbe Dani.

- Hé, ilyet nem illik kérdezni egy hölgytől – mormogtam.

- Na, Norbi, te aztán tudod, hogy kell bánni a hölgyekkel – mondta Dani, majd megint Anetthez fordult: - Na, de komolyan.

- Huszonöt – mondta Anett.

- Húha, hát amúgy nem nézel ki annyinak – mondta Dani, majd Laci hozzátette:

- Igen, inkább csak huszonháromnak – mondta, erre Anett elnevette magát.

- Na és mi tetszett meg neked ebben a hülyegyerekben? – kérdezte tőle Laci rám célozva.

- Na kösz… - mormogtam.

- Ha hülyegyerek lenne, nyilván nem lennék vele – mondta Anett. – Amúgy meg az tetszett meg benne, hogy jó volt vele beszélgetni.

- Na, ezt a képességét eléggé titkolja előlünk – röhögött Dani.

- És amúgy tanulsz, vagy dolgozol, mit csinálsz? – kérdezte Laci Anettől, én válaszoltam helyette:

- Dolgozik, mégis mit csinálna? Csak te randizol középiskolásokkal, Lacika… - mormogtam.

- Mi??? – kapta fel a fejét Bence. – Inkább általános iskolásokkal!

- Jaj, az régen volt, hagyjad már… - mondta Laci.

- Kilencedikben Laci egy hetedikes csajjal járt – mondtam Anettnak.

- Na, de ő is kilencedikes lett volna, csak megbuktatták kétszer – kiáltotta Laci.

- Én ezzel nem büszkélkednék – szólt Bence.

- Nem is az eszéért szeretted, Laci – mondtam, aztán mindenki elnevette magát.

Jó hangulatban telt az este, ettünk, ittunk, a srácok is meséltek magukról Anettnak, meg előkerültek a régi sztorik, meg persze rólam is meséltek egy-két cikis történetet. Ezután bementünk mindannyian a házba, megnéztük milyen piák vannak a konyhában, szerencsére még volt sok minden. Ittunk pár rövidet, aminek szinte azonnal érezni kezdtem a hatását. A többi ember is már eléggé be volt állva, mindenki röhögött, táncoltak az üvöltő zenére; csodálkoztam, hogy a szomszédok még nem ordítottak át, hogy fejezzük be.

Anettel kimentünk ketten a teraszra, szerencsére itt nem volt senki, így rögtön átöleltem és csókolózni kezdtünk. Megsimogattam az arcát, a szemébe nézve láttam, hogy a pia már nála is megtette a hatását; nem volt teljesen tiszta a tekintete, és folyton vigyorgott.

- Na, miért tetszettem meg neked, bébi? – kérdeztem.

- Mikor, amikor először megláttalak?

- Akkor, hát – mondtam.

- Ezt már mondtam, a szemed nagyon tetszett, meg hogy milyen jóképű vagy. És később kiderült, hogy szőke is vagy, az pluszpont volt.

- És az nem zavart, hogy fiatalabb vagyok? – kérdeztem.

- Neeem – mondta. – Olyan jó volt veled beszélgetni, meg olyan aranyos voltál… Na és én miért tetszettem meg neked? – nézett rám érdeklődve.

Sajnos nem tudtam válaszolni a kérdésre, mert megjelent Bence és Laci, kezükben két-két pohár pálinkával.

- Na, isztok, szerelmesek? – kérdezte Bence, amikor odaértek hozzánk.

- Ha már így rákérdeztél – mondtam, azzal elvettem az egyik poharat.

- Én nem kérek, köszi, kimegyek a mosdóba – mondta Anett, azzal távozott.

- Na, elüldözted a nőmet, látod – mormogtam.

- Nem baj, megihatod az ő italát is – vigyorgott Laci.

- Kösz, megtarthatod – mondtam, azzal fel is hajtottam a pálinkámat.

- Klassz csaj a barátnőd – mormogta Laci. – Nekem miért nincsenek ilyen nőim?

- Azt én honnan tudjam, Lacikám… - vontam vállat, majd Bencéhez fordultam: - Na, mi a véleményed? Te akartad látni…

- Ja, jó csaj – bólintott Bence. – Csak szerintem túl komoly hozzád.

- Mármint hogy komoly? – kérdeztem.

- Hát hogy túl felnőtt hozzád képest, azért te még nem vagy ezen a szinten – mondta.

- Milyen szinten?

- Nem érted? Hogy ő felnőtt, te meg most válasz azzá remélhetőleg, nem egyeznek még a céljaitok.

- De most ki beszél ilyen dolgokról? – kérdeztem.

- Figyelj, értem én, hogy kurva jó, hogy egy ilyen nőt nem kell mindig kiimádkozni a bugyijából, de ha ezen túl akarsz nézni egyszer, akkor majd meglátod, hogy ő azért máshogy gondolkodik az életről, mint te. És ez azért van, mert öt évvel idősebb nálad.

- Na igen, te aztán tudod, hogy ő hogyan gondolkodik az életről – mormogtam.

- Jó, én nem akarok előre ugatni, te ismered őt… De ha komolyan gondolod ezt az egészet, akkor neked is változnod kell.

- Oké, köszönöm a jó észrevételeket – mormogtam.

Egy kis csend elteltével Laci így szólt:

- Ne hallgass Bencére, és élvezd ki a helyzetet… örülj, hogy ilyen csajod van.

- Persze, hogy örülök, és élvezem a helyzetet – vigyorogtam, majd megkérdeztem: - Dani amúgy hol van, mi lett azzal a gyerekkel?

- Dorinánál próbálkozik, szerintem nem sok sikerrel – mondta Laci.

- Áh, nem kéne annyit próbálkoznia, szépen keresztül kéne néznie rajta, aztán egy idő után már tapadni fog rá az a buta liba – mormogtam.

- Ja, csomó csajnak ilyen egyszerű agya van – bólintott Bence.

- Igen, ilyen egyszerű lenne? – kérdezte Laci.

- Persze, hogy az… - mondta Bence. – Nézz meg minket Norbival, mi futunk a csajok után? Hát kurvára nem. És fogunk kefélni ma éjjel valami jó nővel? Persze, hogy igen.

- Rendben, Norbit értem, mert a csajával jött, de te Beni? – nézett Lacika nagy szemekkel, el is mosolyodtam az értetlen tekintetén.

- Várd ki a végét, majd csak idejön valaki… - mondta Bence magabiztosan, és én tudtam is, hogy igaza van.

- De hozzám miért nem jön oda senki? – kérdezte Laci.

- Mert már attól feláll a farkad, ha egy csaj véletlenül rád néz, és ezt nem szeretik – folytatta a dumát Bence, én helyeslően bólogattam.

- Igen, azt utálják, ha valaki idegesítően nyomul, és látják rajtad, hogy cseszettül ki vagy éhezve. Kell egy kis távolság, azért a nők is szeretik a rejtélyességet egy bizonyos fokig – mondtam.

- De persze azért nyomuljak is egy kicsit, nehogy puhapöcsnek tűnjek – mondta Laci.

- Látod, Lacikám, kezded érteni a dolgot… - bólogattam.

Még beszélgettünk és ökörködtünk vagy fél órát, aztán már feltűnt, hogy Anett nem jött egy ideje, úgyhogy bementem a házba megkeresni. Éppen szembe jött velem a nappali felől, megkérdeztem, hol volt.

- Ja, hát csak beszélgettem két lánnyal – mondta.

Mivel az üvöltő zenétől nem hallottam jól, hogy mit mondott pontosan, ezért kimentünk a kertbe a bejárati ajtó felől; félrevonultunk egy csendesebb helyre a ház oldalához.

- Na, kikkel beszélgettél? – kérdeztem.

- Hát miután kijöttem a mosdóból, megszólított egy csaj, hogy „Te tényleg Norbival jöttél?”, aztán beszélgetni kezdtünk.

- És ki volt az, hogy hívták? – kérdeztem.

- Nem mutatkozott be, nem tudom. Aztán odajött a barátnője, ő is ismert téged, meséltek rólad egy csomó mindent, elvileg gimis osztálytársak voltatok.

- Húha, miket mondtak rólam? – kérdeztem.

- Nem sok értelmeset beszéltek, mert már mindketten részegek voltak, de az egyik azt mondta, hogy régen szerelmes volt beléd, a másik meg hozzátette, hogy beléd minden lány szerelmes volt, de te csak megdugtad a lányokat, meg ilyesmi…

- Hát ez nem szép dolog, hogy ilyeneket mondtak – mormogtam. – És ez rosszul esett neked hallani ezeket?

- Miért esett volna rosszul? – kérdezte meglepetten. – Mondtad, hogy általában nem komoly kapcsolat céljából voltál együtt valakivel.

- Jó, de én nem akarom, hogy azt gondold, hogy te csak egy vagy a sok közül – mondtam.

Hirtelen elkapott egyfajta vágy, hogy elmondjam neki, hogy mennyire fontos nekem, és hogy még sosem éreztem így senki iránt, és számomra soha senki nem is fog a közelébe érni.

- Miért, szerinted a szívemre vettem, hogy te mit csináltál a középiskolában? – mosolygott, én meg megsimogattam az arcát és a haját, majd adtam egy puszit a szájára.

- Jaj, bébi, hát kurvára ne is törődj vele, hogy mit beszélnek ezek a kiscsajok, mert nekem egyik nő sem jelentett semmit gimiből, és nekem csak te vagy az egyetlen, aki bármilyen érzést kihozott belőlem – mondtam, ő meg elmosolyodott.

Tudtam, hogy józanul majd megbánom, hogy ennyit pofáztam, de most folytattam, mert tudtam, hogy ezek az igazi érzéseim, és jó volt végre kimondani:

- Sosem szerettem, ha lógnak rajtam a nők, meg nem hagynak békén, de úgy érzem nélküled kurvára nincs értelme semminek, még annak sem, amit szeretek… a buliknak, a meccseknek, ezek nem tennének boldoggá, ha nem lennél az enyém.

A következő mondatom az lett volna, hogy „Szeretlek, bébi”; már itt volt a nyelvemen, de aztán megcsókolt, így már másra használtam a nyelvemet. Átöleltük egymást, beletúrtam a hajába; azt akartam, bárcsak megállna az idő, hogy mindig így érezhessek.

- Te is fontos vagy nekem – mondta.

Láttam a tekintetében, hogy nem csak az érzelmektől csillog a szeme, hanem a vágytól is, és ez engem is beindított, így tovább csókolóztunk…

- Kívánlak… - mondtam.

- Hmm, én is téged.

- Nincs valami kis szoba a házban ahova félre lehetne vonulni?

- Nem láttam, de a fürdőszoba az emeleten az egész jó volt.

- Oké, akkor menjünk – vágtam rá azonnal.

***

Miután kiélvezkedtük magunkat a fürdőszobában, visszamentünk a kertbe, már sokan kint voltak és ordibáltak, ezért kerestünk egy viszonylag csendesebb helyet. A külvilág most nem is tudott volna kizökkenteni ebből a furcsa meghitt állapotomból, teljesen el voltam varázsolva. Rágyújtottam egy cigire, az első slukk után Anett kivette a kezemből, hogy ő is szívjon egyet, aztán visszaadta. Néztem őt, ahogy kifújja a füstöt; ő is hasonló álmodozó tekintettel bámult engem.

Szerencsére az emeleten nem voltak sokan, és senki nem akart ránk törni a fürdőszobában, de azért nem húztuk el sokáig a dolgokat. Mint mindig, most is nagyon jó volt, úgy gondoltam, ezt is elmondom neki.

- Hát bébi, nekem még sosem volt ennyire jó a szex senkivel, mint veled.

- Igen? – csillant fel a szeme. – Ezt részletezd egy kicsit.

- Ezen nem kell csodálkoznod… - mondtam. – Azt szeretem, hogy beleéled magad a dolgokba, nem csak azért csinálsz valamit, mert ezt így kell csinálni, hanem tényleg élvezed is. És nincs jobb annál, ha látom, hogy élvezed, bármilyen perverz dolgot csinálunk is… Szóval „bevállalós” vagy; tudod, hogyan tegyél boldoggá; nem is kell ennél több, minden tökéletes. Ja, és azt is szeretem, hogy kimutatod, hogy vágysz rám, hogy kellek neked; hogy elmondod, mit tegyek veled; hogy meglepsz engem sok új ötlettel; hát sorolhatnám reggelig.

- Örülök hogy így gondolod – mosolygott. – Főleg azért, mert régen…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen megjelent Bence, Laci és Dani, ránk szóltak, hogy jöjjünk már velük meginni még pár sört a kert végébe. Mentünk is, de azért megjegyeztem Anettnak, hogy ezt a beszélgetést még folytatjuk.

***

Másnap reggel eléggé kómásan ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, de aztán rájöttem, hogy hol máshol lennék, mint Anett ágyában. Ő sajnos már nem volt mellettem, gondolom sokáig aludhattam, a beszűrődő nap erőteljes fényéből legalábbis erre tudtam következtetni.

Tegnap este még ittunk egy kicsit a srácokkal, na jó, talán nem olyan kicsit, mert sokáig ott voltunk; kb. hajnali háromkor jöttünk el. Úgy láttam Anetten, hogy jól érezte magát, jól elbeszélgetett a srácokkal, szóval biztosan nem ez volt az utolsó közös bulink. Oh, igen, és a szex a fürdőszobában is nagyon jó volt…

Kimentem a konyhába, ő éppen ott pakolászott valamit; rám mosolygott, amikor észrevett.

- Jó reggelt – mondta.

- Szia, tündérem – mormogtam, majd odamentem hozzá, és hátulról megöleltem. – Hiányoztál mellőlem.

- Nem akartalak felébreszteni, lementem a boltba és hoztam pár dolgot – mondta, felém fordult, és átölelte a derekamat. – Hoztam neked joghurtot.

- Köszönöm, aranyos vagy – mondtam, majd megcsókoltam. – Mit csináljunk ma?

- Nem tudom, de maradj itt velem, jó? – nézett rám vágyakozva, mire én elmosolyodtam:

- Hát persze, hogy itt maradok veled.

Miután elengedtem, megkérdezte, kérek-e kávét, mondtam, hogy nem, aztán leültünk a kanapéra, ő kávézott, én meg megkezdtem a joghurtot. Én őt néztem, látszott rajta, hogy teljesen ki van virulva; jókedvű volt és nyugodt… imádtam, amikor ilyen, sajnos hétköznap tele van a feje a munkával, csak hétvégén tud igazán kikapcsolódni.

Észrevette, hogy figyelem, rám mosolygott, majd így szólt:

- Mondjam el a tegnapi dolgot, amit eddig még nem sikerült, vagy még túl korán van ehhez?

- Miért, miről van szó? – kérdeztem, nem tudtam, hogy mire gondolhat.

- Hát amikor mondtad, hogy miért jó velem a szex, én erre akartam valamit mondani, csak aztán jöttek a barátaid.

- Ja, persze, mondjad csak.

- Jól van… nem tudom, mennyire okos dolog a múltról beszélni, de mivel itt pozitív dolgokat akarok említeni veled kapcsolatban, szerintem most nem gond.

- Oké, hallgatlak – mondtam, nem igazán tudtam mit akar mondani, de érdekelt.

- Szóval… nagyon jól esett, amiket mondtál, mivel elég régóta nem voltak jó élményeim a szexszel kapcsolatban, sosem éreztem azt, hogy meg tudom valósítani azokat a dolgokat amiket szeretnék. Volt egy barátom három éve, másfél évig voltunk együtt, és utólag nézve teljesen tönkre tette az önbizalmamat. Ő nem szeretett annyira szexelni, mint én, nem volt rá annyira igénye, ezért én is elnyomtam magamban ezeket a dolgokat. Eleinte persze próbálkoztam, de amikor láttam, hogy semmit sem ér, inkább hagytam a fenébe. A vége felé már csak havonta kétszer szexeltünk…

- És mégis hogy bírtad te ezt? – kérdeztem döbbenten.

- Hát ez volt a baj, hogy bírtam, mert teljesen elvette az én kedvemet is, hiába lett volna rá igényem. Mindig ribancnak éreztem magam, mert folyton szexelni akartam; legalábbis ezt éreztette velem.

- Ezt a barmot… Minek voltál egyáltalán egy ilyen töketlen faszkalappal?

- Mert azt hittem ez így rendben van. Amikor még tizenhat-tizenhét éves voltam, azt gondoltam, hogy egy férfinak az kell, ha a barátnője szereti a szexet, és mivel én ilyen voltam, azt hittem, hogy teljesen megfelelek az igényeknek. Hát, egy-két kivétellel nem olyan pasikkal hozott össze az élet, akik hasonlóan lelkesedtek a dolgokért, mint én. És akkor úgy gondoltam, ez jó így, akkor ezek szerint az én elvárásaim túl nagyok. Ezért is voltam együtt másfél évig azzal a sráccal.

- Hát igen, ha még senki nem adta meg neked azelőtt, amire vágytál, akkor megértem, hogy nem volt összehasonlítási alapod, és azt hitted jó ez így – mormogtam, majd újra hitetlenkedtem egy sort: - Meg mi az a hülyeség, hogy ribancnak érezted magad, komolyan nem értem az ilyen csávókat… szerintem buzik ezek mind. Te pont olyan nő vagy, hogy nem tudok neked ellenállni ha a közelemben vagy, és folyton arra gondolok, hogyan foglak jól megkefélni.

Erre a kijelentésemre elpirult, de láttam, hogy nem bánta, hogy így fogalmaztam meg.

- Igen, és ezt nagyon szeretem benned, hogy ilyen vagy – mondta. – Mindig is azt szerettem volna, ha valaki érzékelteti velem, hogy milyen jó velem a szex, hogy nagyon kíván, hogy bármit szívesen megadna nekem és ezáltal én is neki. És ezt veled éltem át először.

Én elvigyorodtam, nagyon büszke voltam magamra, hogy egy ilyen jó nőnek a hat pasija közül én voltam az, aki valóra váltotta a mocskos fantáziálásait. De nem ez volt számára az egyetlen újdonság, folytatta:

- Korábban egyébként nem nagyon volt még úgy orgazmusom, hogy csak a behatolás elég lett volna hozzá; veled meg nagyon gyakran van, ahogy láthatod.

- Tényleg? – csodálkoztam. – Pedig velem általában mindig olyan könnyen elélvezel.

- Veled igen, de eddig ez egyáltalán nem volt jellemző, és igazából bele is nyugodtam, hogy én ilyen vagyok.

- És mitől változott ez meg velem? – kérdeztem.

- Nem tudom pontosan… talán ez fejben dől el. Veled mindig teljesen el tudom engedni magam, szerintem ez sokat számít.

- Hát igen, szerintem is – mondtam.

- De egyébként nem csak a szex jó veled, hanem minden más is, nagyon szeretek veled lenni – mosolygott, én nagyon örültem ennek.

- Én is szeretek veled lenni – mondtam. – És jó, hogy ezt elmondtad, mellettem soha ne gondolj semmi rosszra, én imádok veled szexelni, de hát azt hiszem ezt kimutattam már elég sokszor.

- Igen, észrevettem, ezért is mertem ezeket elmondani neked.

- Jól tetted – mondtam. – És egyébként azért lett vége annak a kapcsolatodnak, mert kevés volt a szex?

- Hát, az is egy oka volt. Érdekes volt, hogy pont úgy szakítottunk, mint ahogy együtt voltunk. Ő biztosítási ügynökként dolgozott, de menő üzletembernek hitte magát, meg azt gondolta, mennyire tud bánni a nőkkel, közben meg nem, de nem baj, én meghagytam ebben a hitben. Elvitt engem flancos helyekre ahol nem éreztem jól magam, és itt ki is merült a tudása.

- Jah, sok pénz, kis farok – mormogtam.

- Nem, nem volt ő gazdag, meg minden pénzét azonnal el is verte baromságokra… De egyébként igen, igazad van. Eleinte egy igazi úriember volt, de aztán a vége felé már mindenért belém kötött. Hogy a munkám szart sem ér, hogy hülye voltam, hogy otthagytam az egyetemet, hogy nem főzök jól, meg ilyesmi… Egyszer lementünk a családjához Szombathelyre megünnepelni a szülinapját, és este a vacsoránál részegen a család és a barátai előtt elkezdett engem lejáratni. A nagymama ártatlanul megkérdezte, hogy hogy vagyunk, erre az a seggfej elkezdte sorolni, hogy Anett így nem tud főzni, úgy szar a munkája, ilyen aluliskolázott, ennyire fel sem ér hozzá. Ekkor többször megkérdeztem, hogy muszáj-e ezt most, akkor már biztos voltam benne, hogy szakítok vele emiatt, amint kettesben leszünk. De nem fejezte be, tovább folytatta a lejáratásomat, már mindenki nagyon zavarban volt, de ő csak mondta, mondta hogy én mennyire gáz vagyok bizonyos dolgokban. Én felálltam, a képébe mondtam valami olyasmit, hogy „Lehet, hogy szar vagyok, de hogy még életedben nem tudtál rendesen megdugni, az is biztos.” És akkor távoztam, fogtam a cuccaimat és hazamentem az éjszaka közepén.

- Azta, tényleg ezt mondtad mindenki előtt? – vigyorogtam.

- Hát figyelj, ő kezdte – vont vállat Anett. – Nagyon szar kapcsolat volt az, jobb, hogy vége lett. Utána volt az az egy-két hónapos szexkapcsolatom, mert egyszerűen azt éreztem, nekem semmi más nem kell a férfiakból egyelőre.

- De aztán találkoztál velem, és minden megváltozott, ugye? – kérdeztem.

- Igen – nézett rám sokat sejtető vigyorral. – Azt is szeretem benned, hogy tök jó dolgokat csinálunk együtt; végre nem érzem azt, hogy meg kell felelnem valakinek. Egyszerűen csak jönnek a dolgok… nagyon értékelem benned, hogy laza vagy.

- Hát, ez a legfőbb ismertetőjegyem, én aztán nem aggódom túl a dolgokat – mondtam. – Én meg azt szeretem benned, hogy összeszedett vagy, meg hogy úgy rendben vagy magaddal. Jól látom, neked aztán rengeteg önbizalmad van, ugye?

- Olyan sok nincs, de ahogy mondtad, rendben vagyok magammal – mondta.

- Ez látszik rajtad, elfogadod magad, emelt fővel jársz, kicsit még beképzelt is vagy, de elnézem, mert egy szexi dög vagy – vigyorogtam.

- Na, én nem vagyok beképzelt! – mondta mosolyogva.

- Nem baj, amíg nem idegesít, addig nem szólok emiatt. Meg te már sok mindent elértél, megértem, hogy ilyen vagy.

- De milyen? – kérdezte értetlenkedve.

- Nem tudom elmagyarázni. Van egy vonzerőd, na… magabiztos vagy, de nem olyan idegesítő módon, hanem hogy látszik rajtad, hogy téged már sok minden nem tud meglepni, mert összeszedted magad annyira, hogy minden felesleges szarság leperegjen rólad.

- Értem. Pedig amúgy sokszor agyalok felesleges hülyeségekről.

- Hát nem látszik – mondtam.

- Melletted egyébként sokkal felszabadultabb vagyok, mint azelőtt voltam. Nagyon tetszik, hogy nem kérdőjelezed meg a dolgaimat, el tudsz fogadni és hogy fontos vagyok neked.

- Hát, azt biztos, hogy fontos vagy nekem – mondtam. Tökéletes pillanat lett volna elmondani neki, hogy nem csak hogy fontos nekem, hanem ő életem szerelme, de nem mertem megtenni. Féltem, hogy ő nem mondja vissza nekem ugyanezt, csak egy könnyű kaland vagyok neki az életében. Valaki, aki jól megdugja és aki mellett kiélheti az elnyomott lázadó énjét. Persze, ez a beszélgetés pont nem erre engedett következtetni, de hát hülye voltam, hogy csak ennyire tartottam magamat.

Jól telt az a nap, reggeliztünk, tévéztünk, aztán elmentünk valahova kajálni, utána meg sétáltunk a belvárosban. Nála aludtam, igaz, nem sokat pihentünk, mert szinte egész éjjel keféltünk, csak hajnalban aludtunk el. Ismét nagyon jó nap volt, szép emlékekkel indítottam a hétfőt.