Sziasztok!
Bemutatkozom
egy kicsit, mert mégis csak, na… 1991-ben születtem Budapesten, itt élek azóta
is.
Az
írás iránti érdeklődésem már nagyon korán elkezdődött; mielőtt megtanultam
volna írni, már akkor is kitaláltam egy csomó hülye mesét.
13-tól
17 éves koromig füzetbe írtam a történeteimet, sosem tartottam szünetet két
történet között, mindig írtam valamit. Utána ez megváltozott, 18 éves koromtól
kezdve nincs mindig ihlet, azóta igazából 4-5 jelentősebb történetem volt.
Mondhatnám, hogy a mennyiség helyett áttértem a minőségre, de tudom, hogy nem
fogalmazok olyan jól, mint a rendes írók, de azt hiszem, megvan a saját
stílusom, és talán ez az, ami egyedivé teszik a történeteim.
17
éves koromig, mint szinte mindenki, én is külföldi szereplőkről írtam,
amerikaiakról és kanadaiakról. Aztán nem tudom miért, de áttértem a magyar
szereplős történetekre; úgy éreztem, az itteni környezetet sokkal élethűebben
át tudom adni. Azt hiszem, azóta is azt szeretem a Magyarországon játszódó
történetekben, hogy reálisan le tudom írni, hogy mi újság itthon. Próbálom nem
szépíteni a dolgokat, de próbálok nem átmenni depresszívbe sem, mert nem célom,
hogy értelmetlen sötét gondolatokkal untassak bárkit is.
Ha
már itt tartunk, mi a célom az írással? Semmi. Mármint, hogy olvassátok, és találjatok
benne valamit, bármit, ami megfogott, ami tetszett, aminek látjátok értelmét,
aminek hatására elgondolkodtok valamiről. De egyébként semmi; nem gondolok
könyvkiadásra, nem akarok ismert ember lenni. (A tehetségem alapján ez
szerintem nem is lenne lehetséges, de ma már ki tudja…) A lényeg számomra, hogy
ha már megírtam valamit, akkor annak legyen valami értelme, mondanivalója, de
nem is szeretek szájbarágósan leírni nagy tanulságokat. Mindenki úgyis
megtalálja, hogy számára mi volt az érdekes az adott történetben. (Ha más nem,
valamiért csak elolvasta, tehát legalább jó elfoglaltság volt.)
Még
egy pár szót rólam: kedvenc országom természetesen Magyarország, szerencsére
sok helyen voltam már az országon belül. A második helyen Anglia áll, ahol
igaz, még nem voltam, de imádom az angol kultúrát, a focitól kezdve a
nagyvárosokon át vidékig nagyon tetszik minden. Angolul is egyedül kezdtem el
tanulni még régen, nagyon szeretem a brit kiejtést. Foci VB-n és EB-n mindig az
angoloknak szurkoltam (szerencsére már a magyaroknak is lehet idén). A kedvenc
klubcsapatom szintén angol, a Manchester United, már 14 éve szurkolok nekik,
szóval a focinak fontos szerepe van az életemben. A kézilabdát is szeretem,
kedvenc csapatom nincs, de követem a BL-t és a bajnokságot, meg a válogatott
meccseket.
Szeretek
kirándulni, járni a természetet, biciklizni, csak sajnos nincs sok időm a munka
miatt. Szeretem a videójátékokat is, de ma már nincs olyan feelingje mint
régen, nem tudom miért… Az az érzésem, hogy minden játék egyforma, nincs sok
egyedi gondolat, de lehet hogy csak nem volt elég időm ráhangolódni. A
sorozatokat nem szeretem, csak a Jóbarátokat, általában nem tudom magam
beleélni a sorozatokba.
Olvasni
mostanában nem olvastam, sajnos ez a szókincsemen is érződik. A kedvenc íróm
Irwin Shaw volt, 17-18 évesen állandóan antikváriumba jártam, hogy megvegyem
egy-egy könyvét. Azt hiszem az írói „munkásságomban” ő volt rám a legnagyobb
hatással; akkor jöttem rá, hogy a hétköznapi történeteknek mekkora erejük van.
Kedvenc könyvem tőle a Gazdag ember,
szegény ember. Persze a Harry Potter nálam sem maradhatott ki, ezek a
könyvek szerettették meg velem az olvasást, amit azelőtt kínnak és
feleslegesnek éreztem. (De történeteket meg szerettem írni azért.)
Magyar
költők közül Kosztolányi a kedvencem, az ő gondolatai állnak hozzám a
legközelebb; bár nem vagyok az a típus, aki leül egy verseskötettel és csak úgy
verseket olvasgat.
Kedvenc
filmem a Match Point, vidámabbak közül meg hát, ööö… megnézek bármilyen
baromságot, de persze azért van egy szint. Ha mondani kéne valamit, akkor A kém
nagyon tetszett.
Azt
hiszem, ennyi; nem is hiszem, hogy ezek olyan érdekes infók lettek volna. Ja,
de még van valami, a zene, zene és zene, ami a legtöbb inspirációt adja.
Evanescence, Korn, Placebo, de jöhet bármilyen műfaj, még magyar rap is, de
csak a legjobbak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése