2016. április 9., szombat

Rólam

Sziasztok!

Bemutatkozom egy kicsit, mert mégis csak, na… 1991-ben születtem Budapesten, itt élek azóta is.

Az írás iránti érdeklődésem már nagyon korán elkezdődött; mielőtt megtanultam volna írni, már akkor is kitaláltam egy csomó hülye mesét.

13-tól 17 éves koromig füzetbe írtam a történeteimet, sosem tartottam szünetet két történet között, mindig írtam valamit. Utána ez megváltozott, 18 éves koromtól kezdve nincs mindig ihlet, azóta igazából 4-5 jelentősebb történetem volt. Mondhatnám, hogy a mennyiség helyett áttértem a minőségre, de tudom, hogy nem fogalmazok olyan jól, mint a rendes írók, de azt hiszem, megvan a saját stílusom, és talán ez az, ami egyedivé teszik a történeteim.

17 éves koromig, mint szinte mindenki, én is külföldi szereplőkről írtam, amerikaiakról és kanadaiakról. Aztán nem tudom miért, de áttértem a magyar szereplős történetekre; úgy éreztem, az itteni környezetet sokkal élethűebben át tudom adni. Azt hiszem, azóta is azt szeretem a Magyarországon játszódó történetekben, hogy reálisan le tudom írni, hogy mi újság itthon. Próbálom nem szépíteni a dolgokat, de próbálok nem átmenni depresszívbe sem, mert nem célom, hogy értelmetlen sötét gondolatokkal untassak bárkit is.

Ha már itt tartunk, mi a célom az írással? Semmi. Mármint, hogy olvassátok, és találjatok benne valamit, bármit, ami megfogott, ami tetszett, aminek látjátok értelmét, aminek hatására elgondolkodtok valamiről. De egyébként semmi; nem gondolok könyvkiadásra, nem akarok ismert ember lenni. (A tehetségem alapján ez szerintem nem is lenne lehetséges, de ma már ki tudja…) A lényeg számomra, hogy ha már megírtam valamit, akkor annak legyen valami értelme, mondanivalója, de nem is szeretek szájbarágósan leírni nagy tanulságokat. Mindenki úgyis megtalálja, hogy számára mi volt az érdekes az adott történetben. (Ha más nem, valamiért csak elolvasta, tehát legalább jó elfoglaltság volt.)

Még egy pár szót rólam: kedvenc országom természetesen Magyarország, szerencsére sok helyen voltam már az országon belül. A második helyen Anglia áll, ahol igaz, még nem voltam, de imádom az angol kultúrát, a focitól kezdve a nagyvárosokon át vidékig nagyon tetszik minden. Angolul is egyedül kezdtem el tanulni még régen, nagyon szeretem a brit kiejtést. Foci VB-n és EB-n mindig az angoloknak szurkoltam (szerencsére már a magyaroknak is lehet idén). A kedvenc klubcsapatom szintén angol, a Manchester United, már 14 éve szurkolok nekik, szóval a focinak fontos szerepe van az életemben. A kézilabdát is szeretem, kedvenc csapatom nincs, de követem a BL-t és a bajnokságot, meg a válogatott meccseket.




Szeretek kirándulni, járni a természetet, biciklizni, csak sajnos nincs sok időm a munka miatt. Szeretem a videójátékokat is, de ma már nincs olyan feelingje mint régen, nem tudom miért… Az az érzésem, hogy minden játék egyforma, nincs sok egyedi gondolat, de lehet hogy csak nem volt elég időm ráhangolódni. A sorozatokat nem szeretem, csak a Jóbarátokat, általában nem tudom magam beleélni a sorozatokba.



Olvasni mostanában nem olvastam, sajnos ez a szókincsemen is érződik. A kedvenc íróm Irwin Shaw volt, 17-18 évesen állandóan antikváriumba jártam, hogy megvegyem egy-egy könyvét. Azt hiszem az írói „munkásságomban” ő volt rám a legnagyobb hatással; akkor jöttem rá, hogy a hétköznapi történeteknek mekkora erejük van. Kedvenc könyvem tőle a Gazdag ember, szegény ember. Persze a Harry Potter nálam sem maradhatott ki, ezek a könyvek szerettették meg velem az olvasást, amit azelőtt kínnak és feleslegesnek éreztem. (De történeteket meg szerettem írni azért.)




Magyar költők közül Kosztolányi a kedvencem, az ő gondolatai állnak hozzám a legközelebb; bár nem vagyok az a típus, aki leül egy verseskötettel és csak úgy verseket olvasgat.

Kedvenc filmem a Match Point, vidámabbak közül meg hát, ööö… megnézek bármilyen baromságot, de persze azért van egy szint. Ha mondani kéne valamit, akkor A kém nagyon tetszett.



Azt hiszem, ennyi; nem is hiszem, hogy ezek olyan érdekes infók lettek volna. Ja, de még van valami, a zene, zene és zene, ami a legtöbb inspirációt adja. Evanescence, Korn, Placebo, de jöhet bármilyen műfaj, még magyar rap is, de csak a legjobbak.






Most már tényleg zárom a soraimat, ha lenne mottóm, akkor ide azt írnám, de nincs, úgyhogy csak az egyik kedvenc mondásomat írom ide: Ars longa, vita brevis – Az élet rövid, a művészet hosszú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése