18. fejezet

Nemsokára megérkezett Anett, beszállt mellém a kocsiba.

- Na itt is vagyok, ne haragudj, még fogat is mostam.

- Semmi gond, bébi – mondtam.

- Nem gondoltad meg magad, ugye? – nézett rám mosolyogva.

- Dehogy gondoltam… - mondtam, majd megcsókoltam, aztán beindítottam a kocsit és indultunk is.

Útközben mindenféle jelentéktelen dologról beszélgettünk, például, hogy mit fogunk csinálni hétvégén, aztán nemsokára meg is érkeztünk az újpesti hivatalhoz, ahol lebonyolítjuk a polgári esküvőt az anyakönyvvezető és a két tanú előtt.

Kiszálltunk, majd megálltunk az épület előtt, Bencéék még nem érkeztek meg.

- Tényleg nem bánod, hogy nem egy flancos fehér ruhában jöttél? – néztem végig Anetten mosolyogva.

Egy egyszerű, viszont nagyon szexi sötétlila ruha volt rajta, amit együtt vásároltunk a Duna Plázában. Természetesen én döntöttem a lila mellett, de hozzátartozott a dologhoz az is, hogy tényleg ez volt a legjobb ruha azok közül amiket felpróbált; és nekem nem lett volna türelmem még tíz boltot végigjárni, úgyhogy meggyőztem, hogy maradjunk ennél.

- Dehogy bánom, sőt, én sosem szerettem volna „rendes” ruhában esküdni. Szerintem jó lesz így – mosolygott rám, aztán megcsókolt.

Átöleltem a derekát, aztán beletúrtam a hajába és egészen belefeledkeztünk a smárolásba, amiből végül Bence zökkentett ki minket.

- Azért estére is maradjon a lendületből! – kiáltotta vidáman.

Mi felé fordultunk, ő ide is ért hozzánk; meglepetten néztünk végig egymás szerelésén. Ő szépen kifényezett fekete cipőben, fekete öltönygatyában, fehér ingben, fekete nyakkendőben és öltönyben jött; szemmel láthatóan nagyon komolyan vette ezt az egészet. Ő is csodálkozva bámulta az én öltözékemet, rajtam sportcipő, egy egyszerű farmer, fekete ing feltűnt ujjakkal és piros nyakkendő volt, tehát eléggé lazára vettem a figurát.

- Na, baszd meg, te csak a tanú leszel, nem a vőlegény – röhögtem a képébe.

- Hát én nem lennék rá büszke, hogy Air Jordan cipőben esküdöm… Most komolyan, hát ennyire nem tiszteled meg az asszonyt? – háborgott Bence, majd Anettre pillantott. – Oh, basszus, hát te is miben vagy, Újpesti szurkolólány lettél?

- Na, őt hagyd, szerintem nagyon szexi ez a ruha – mondtam, Anett meg csak vigyorgott Bence kijelentésére.

- Oké, buliba biztos nagyon jó. Mindegy, ez a ti napotok, de igazán megtisztelhettétek volna egymást valami rendes ruhával – mormogta, mint egy öregember.

 - Jól van, lazíts már, papa – vigyorogtam, majd kezet fogtam vele üdvözlésképpen.

- Haha – mondta Bence komoly képpel. – Nem volt vicces lakkcipőben végigjönni a 14-essel - majd adtak egymásnak két puszit Anettel.

- Mondtam, hogy nem kell kiöltözni – vigyorogtam.

- Hát képzeld mi lett volna, ha tényleg kiöltözöm – mondta, majd elővett az öltönye zsebéből egy doboz cigit és öngyújtót. – Kit várunk még?

- Anett barátnőjét, azt a nagymellű csajt – mondtam, mire Anett így szólt:

- Ja, és mellesleg Nikinek hívják.

- Igen, „mell”esleg – vigyorogtunk Bencével.

Nemsokára feltűnt a színen Anett barátnője, Niki, ő is nagyon kitett magáért, fekete-fehér egyrészes ruhában jött, szépen ki volt sminkelve és a haját is jól megcsinálta. Láttam, hogy Bencének megakadt a szeme rajta, bemutatkoztak egymásnak, aztán Niki üdvözölt minket is Anettel.

- Na, végre valaki rendes ruhában jött, nem mi házasodunk véletlenül? – kérdezte Bence.

- Hagyd őket, hagy legyenek amiben akarnak – mosolygott Niki.

- Na, ez az, fogd be – vigyorogtam Bencére.

Megvártuk amíg az én morgolódó barátom elszív egy cigit, majd mindannyian bementünk az épületbe.

***

Este egy újpesti étterembe, vagyis inkább kocsmába mentünk, ahonnan kocsi helyett gyalog is haza tudunk sétálni Anettel, mert hát inni akartunk mindketten a nagy nap alkalmából. Előtte letettük a kocsit a ház előtt, aztán eljöttünk erre a nagyszerű helyre, ahol lehetett üldögélni, beszélgetni, enni, inni, biliárdozni, és még meccset is nézni, éppen spanyol bajnokit adtak. Mi söröztünk főleg, megettünk pár nagy pizzát, a biliárdot is kipróbáltuk, meg csocsóztunk is, például fiúk a lányok ellen felállást; elég csúnyán elvertük a csajokat. Viccesek voltunk egyébként, hogy viszonylag elegáns ruhában voltunk egy ilyen helyen; de azért Bence szerencsére levette az öltönyt meg a nyakkendőt és feltűrte az inget; meg én is megszabadultam a nyakkendőtől, szóval annyira nem voltunk kirívóak.

Éjfél körülre már volt bennünk elég alkohol, röhögtünk, és hülyeségeket beszéltünk. Éppen az asztalnál ültünk, mellettem Anett, velem szemben pedig Bence tette Nikinek a szépet.

- Na figyelj csak, jössz erre az egri összejövetelre is, igaz?

- Persze, hogy jövök… - mondta Niki, majd beleivott a koktéljába.

- Na, hát akkor jöhetnél velem, hárman vagyunk egyelőre a kocsiban két haverommal, úgyhogy egy hely még kiadó. Én fogok vezetni – mondta Bence olyan magabiztosan, ahogy csak tudta.

- Megyek szívesen, de remélem akkor nem ilyen állapotban leszel – mosolygott Niki.

- Nem, majd csak este… amúgy nagyon jól vezetek, majd meglátod – vigyorgott az idióta haverom, már régen láttam így, hogy ennyire felkeltette volna egy nő az érdeklődését.

Anett közben átölelte a derekamat, én meg megcsókoltam, megint túlságosan belemélyedtünk a dologba, Bence ismét ránk szólt:

- Csak nem itt akarjátok lezavarni a nászéjszakát, szerelmesek?

- De, hát erre gondoltunk – vigyorogtam.

Nem is volt rossz gondolat; ha nem lett volna itt senki, már biztos felraktam volna Anettet az asztalra, aztán adtam volna neki, amíg nem sikít az élvezettől. Na, de majd otthon… Elgondoltam, hogy félig-meddig megszabadítom ettől a ruhától, és majd miket fogok vele csinálni, de Bence kizökkentett az álmodozásomból:

- Nem megyünk ki egy cigire?

- De, menjünk – mondtam.

A csajok elmentek még koktélért, mi meg Bencével kimentünk az utcára. Hirtelen megcsapott a nagy meleg, meg is szédültem egy kicsit, de aztán gyorsan helyrejöttem. A külvárosi utca csendes volt, egy lélek sem járt most errefelé; csak a kocsmából kiszűrődő zene és harsány beszélgetések volt az egyetlen zajforrás a környéken. Bencével rágyújtottunk; viccelődve megjegyeztem:

- Látom ráindultál a csajszira.

- Hát persze. Már elég rég csajoztam, kb. három hónapja.

- Miért, mit csináltál eddig?

- Melóztam, sokat túlóráztam, mert gyűjtöttem az X-Box One-ra. Aztán amikor meglett, akkor játszottam.

- Pedig csajozni jobb, mint X-Boxozni; és akkor már inkább Playstation, mint X-Box.

- Jó, hát akinek a csaja Playstation 4-et vesz karácsonyra, az inkább kussoljon.

- Nem csak nekem vette, hanem magának is – mondtam, azzal kifújtam a füstöt.

- Na igen, biztosan ő játszik a Need for Speed-del meg a Fifával.

- Hülye vagy, hát simán játszik ezekkel…

- Néha még meg is ver, igaz? – vigyorgott.

- Na, ezt nem mondtam. De térjünk vissza az eredeti témára; tetszik neked a csaj?

- Ja, hát megtetszett. Persze nem zúgtam bele úgy, mint te Anettbe, de van benne valami, na.

- Miért, lehet ha jobban megismered, akkor belezúgnál, ezt nem tudhatod.

- Hát, nem hiszem, én még nem tartok itt, hogy tartósan meg bírnék maradni valaki mellett. Csodálkozom is, hogy te így belevágtál ebbe az egészbe huszonkét évesen.

- Most miért számít az hány éves vagyok? Ha harminc évesen találkozom vele, akkor akkor veszem el.

- Ennyire biztos vagy benne, hogy neked mindig is ő fog kelleni?

- Persze. Ha ismernél, tudnád, hogy hűséges típus vagyok – mondtam gúnyosan.

- Az vagy, én ezt tudom, legalábbis ami a barátokat meg Újpestet illeti. Na de a nők esetében nem mondanék semmit sem biztosra.

- Tudom, persze, hogy van ebben kockázat, mert ez nem csak rajtam múlik; de azt akarom, hogy működjön, és jó legyen. És nem akarok akkor sem kiszállni, ha éppen semmi sem működik jól.

- Hát, ha ezt az első három hónap alatt mondod, akkor erre biztos azt mondanám, hogy csak a szexszel fogott meg téged, de hát már jó két éve ismeritek egymást, ennyi idő alatt csak a szex kevés, hogy összetartson titeket. Szóval én elhiszem, hogy komolyan gondolod ezt, csak számomra nehéz elképzelnem, hogy én így viszonyuljak egy csajhoz.

- Ja, azelőtt ezt én sem gondoltam volna, de hátha majd veled is megtörténik egyszer – mondtam.

- Hát igen, addig meg ott az X-Box, meg a jó kis kalandozások.

- Most hogy említetted, rájöttem, hogy mennyire nem hiányzik ez nekem.

- Micsoda, hogy váltogasd a csajokat?

- Aha – mondtam. – Eszembe jutott, hogy régen milyen igénytelen nőket fektettem meg részegen, már mindegy is volt néha, hogy hogy néztek ki, csak legyenek benne a dologban. Persze, volt sok jó csaj is, hiszen sosem kellett sorba állnom értük, de egyik sem ér Anett közelébe.

- Hát ezt te tudod, nekem most minden esetre megfelel ez az állapot.

- Ja, hát sokáig nekem is jó volt ez, de már biztosan nem kezdeném elölről.

- Sose mondd, hogy soha… lehet pár év múlva elváltok és majd megint beleveted magad az éjszakába, megint versenyzünk, hogy az adott hónapban ki döntött meg több csajt.

- Nem így képzelem el a dolgokat öt év múlva, úgyhogy ne legyen igazad.

- Hát jó. Egyébként ha fogalmazhatok így, akkor megértem, hogy miért Anettet választottad, ő jó „alapanyag” egy házassághoz.

- Na, miért gondolod ezt?

- Mert nem olyan csajnak tűnik, aki át akar baszni, meg aki kihasznál, látom, hogy szeret téged. Nem tudom, ez mennyire lesz elég, de kezdésnek jó.

Én elmosolyodtam, majd így szóltam:

- Ha nekem azt mondta volna valaki három éve, hogy most itt fogok tartani, akkor biztos nem hittem volna el.

- Csak Anett miatt?

- Nem csak miatta, de nyilván sokat jelent nekem, hogy jól alakultak vele a dolgok, hogy együtt vagyunk és velem is akar maradni. De ott van még meló is, meg az érettségi. Végre jó pénzt keresek, arra is van esélyem, hogy én vezessem majd a műhelyt, vagy pedig lesz saját vállalkozásom… Lett kocsim is végre, meg kibékültem apámmal, ezért annak a félelmemnek is búcsút mondhatok, hogy a gyerekeim majd nem fogják ismerni a nagyapjukat.

- Hát igen, végre kihoztad magadból azt, ami mindig is benned volt, csak a Miksa-féle züllés eddig visszahúzott.

- Azt is meg kellett élni, különben most nem lennék itt.

- Így is fogalmazhatunk, de lehet, hogy már sokkal előrébb lennél.

- De nekem most minden jó így, nem is érdekel, hogy milyen jobb sors várhatott volna rám ennél. Csak maradjon is minden így.

- Hát, az pedig nem marad – nevetett fel Bence. – Amikor a gyereked majd az öledbe hány, akkor nem fogod azt érezni, hogy milyen fasza az élet.

- Ugyan már… - röhögtem én is.

Ekkor megjelent Anett, megkérdezte mosolyogva:

- Na, maradt még nekem cigi?

- Épp most dobtuk el az előbb – mondtam, aztán rögtön át is öleltem a derekát, Bence meg inkább visszament a kocsmába, gondolom örült, hogy kettesben lehet Nikivel.

Anettel egymásra néztünk, aztán szinte azonnal szenvedélyes smárolásba kezdtünk; a hátát és a fenekét simogattam, ő meg átölelte a nyakam és beletúrt a hajamba.

- Hmm, na, mi van bébi, szeretnél hazamenni? – vigyorogtam.

- Neeem, még maradhatunk.

A mosolyán és a csillogó tekintetén láttam, hogy elérte nála a hatást az elfogyasztott piamennyiség, de nem bántam egyáltalán, mert tök aranyos volt, meg hát én is sokat ittam.

- Biztos maradjunk? Pedig jó terveim vannak otthonra is – mosolyogtam, aztán belemarkoltam a fenekébe.

- Mint mindig – vigyorgott, aztán megcsókolt.

Hamar megtalálta a nyelvemet, aztán újra belefeledkeztünk egymásba; már elképzeltem, hogy hogy folytatnánk, éppen ezért rövid időn belül haza akartam menni. De ő hirtelen megszakította a csókot, egyszerűen csak átölelt, és megpuszilta a nyakamat. Sajnáltam, hogy abbahagytuk, de jó volt ölelgetni is őt, simogattam a hátát és a haját, éreztem a finom illatát…

- Azért szépen összehoztuk ezt, nem? – kérdezte.

- Hogy érted? – néztem rá.

- Hát ezt, hogy összeházasodtunk.

A tekintete már komolyabb volt, mintha hirtelen kijózanodott volna.

- Amikor megismertél, nem gondoltad volna, hogy hozzám fogsz jönni, ugye? – vigyorogtam.

- Hát nem, és annyira jó, hogy így lett végül – mosolygott. – Sok mindenben megváltoztam, mióta megismertelek.

- Például? – kérdeztem.

- Hát, például megtanítottál arra, hogy ne féljek a nehézségektől, és tudjam élvezni az életet. Mielőtt megismertelek, azt hittem, jó életem van; és végül is az volt, csak baromi unalmas volt. Szóval hiába volt pénzem, bele voltam szürkülve a hétköznapokba, és nem voltam nyitott szinte semmire.

- Érdekes, a szexben szinte mindenre nyitott vagy – vigyorogtam.

- Igen, ha van kivel – mosolygott ő is. – De ismét sikerült megértened a mondandóm lényegét – tette hozzá.

- Jól van, jól van… értem, hogy mit mondasz. Gondolom azt nem kell részleteznem, hogy te mennyire húztál ki a szarból engem, meg azt se, hogy mennyire örülök, hogy végig mellettem álltál az érettségi alatt. Pedig ritka, hogy az emberek a legjobbat hozzák ki egymásból; általában ha jön egy kis nézeteltérés, a párok elmenekülnek egymás mellől, nálunk viszont minden a lehető legjobban történt.

- Igen, ez tényleg ritka, de azért nekünk is megvoltak a magunk hullámvölgyei.

- Persze, de látod, itt vagyunk, együtt vagyunk, összeházasodtunk. A hibákból tudtunk tanulni, és egyáltalán nem szokványos, hogy a legrosszabb helyzetekből sikerül a legjobbat kihozni, úgyhogy ez egy nagyon értékes dolog, ami köztünk van – mondtam.

- Szerintem is. Mások ezt már régen feladták volna, vagy tönkretették volna egymást. Ezért nem működött nekem soha senkivel, mert nem tudtuk elfogadni azt, hogy különbözünk, és nem építettük egymást, hanem folyton romboltuk a kritikákkal. Pedig a veled való kapcsolatomban volt a legnagyobb különbség közöttünk minden téren, de mégis ezt sikerült összehozni a legjobban.

- Ja… Sosem akarom majd azt érezni, hogy tönkretesszük egymást, szóval vigyázok majd rád, bébi.

- Jól van, én is rád, bébi – mosolygott, majd átölelte a vállam és megcsókolt.

Én beletúrtam a hajába, aztán a fenekét kezdtem el simogatni. Általában jól esik mélyreható beszélgetéseket folytatni vele, de most inkább csak addig terjedtek a gondolataim, hogy hogy fogom megszabadítani otthon ettől a ruhától.

- Nem megyünk lassan haza? – kérdeztem.

- De, de azért még maradjunk egy kicsit… - mosolygott Anett.

- Jó, persze… Már ha Bence és Niki el nem vonultak azóta a mosdóba – vigyorogtam.

- Na, ha nem találjuk meg őket, akkor menjünk haza – mondta.

Ebben a pillanatban Niki és Bence kijöttek a kocsmából, Bence ideadta nekünk a bent hagyott cuccainkat, nekem a nyakkendőmet, Anettnak meg a táskáját, majd elkezdte lökni a hülyeségeit:

- Na figyi, mi lépünk, megmutatom Nikinek Újpest főterét, azt mondta, még sosem járt ott, tehát ideje megismernie, jöttök ti is?

- Éjjel egykor? Ilyenkor már a szobádat szokás megismertetni – nevettem.

- Azért ott még nem tartunk – mosolygott Niki.

- Pedig a szobám is szép – tette hozzá Bence vigyorogva.

- Nem is szép… - mondta Anett. – Voltam fent náluk, amikor Norbi még ott lakott, hát az a lakás minden volt, csak nem szép.

- Anett drága, amíg nem próbáltad az ágyamat, addig ne mondj véleményt – mondta Bence.

- Jól van, ezt a lehetőséget meghagyom másnak.

- Na figyeljetek már, ha most lelépünk, ki rendezi a számlát bent? – mutattam a kocsma felé.

- Ne izgulj, már kifizettem – legyintett Bence. – Ja igen, jöttök fejenként ötezer forinttal.

- Uh, jó sok pénzt elittunk most is - mondtam.

- Ezért egész jó ár egy esküvői vacsorára – mondta Bence, aztán elindultak, ők mentek elöl Nikivel, én megfogtam Anett kezét, aztán mentünk utánuk.

- Hát remélem jól éreztétek magatokat ebben az ötcsillagos étteremben – mondta Anett.

- Szerintem jó volt, én is ilyen esküvőt szeretnék – mondta Niki.

- Na hallod Bence, akkor jövőre ugyanitt – ugrattam a haveromat.

- Hát persze – mormogta Bence.

- És mindez ma hajnalban, Újpest főterén kezdődik el – folytattam a faszságaimat.

- Ti nem jöttök? – fordult hátra Bence.

- Dehogy megyünk, van ennél jobb dolgunk is – mondtam, majd Anettra néztem: - Vagy te szeretnél menni?

- Nem ragaszkodom hozzá – mosolygott, láttam rajta, hogy ő is inkább a lepedőgyűrésre szavaz, mint a főtéren való lézengésre.

- Pedig azt hittem jöttök. Vehetnénk egy jó Sopronit az éjjel-nappaliban, meg pizza szeletet az aluljáróban, és kint lehetnénk, amíg meg nem jelennek a reggeli napfény első sugarai – lökte Bence a hülyeségeit.

- Milyen költői vagy – nevettem. – De kösz, most ezt kihagyjuk.

- Na jó, hát nem tudjátok, mit veszítetek – monda Bence.

Amikor elváltunk a házunk közelében, a nagyszerű barátom még beszólt egyet, hogy így aztán hamar olyanok leszünk mint egy öreg házaspár. Mondtam, hogy dehogy, aztán el is köszöntünk egymástól, ők mentek a főtérre, mi meg Anettel haza. Otthon találtunk sokkal jobb elfoglaltságot a Bencéékkel töltött időnél, már tényleg csak kettesben akartunk lenni, csak egymásra figyelni; és nem olyan dolgokat csináltunk, ami az öreg házaspárokra jellemző.

Hajnalban felébredtem, kellett egy kis idő, amíg rájöttem, hol vagyok, de amikor kitisztult a kép, éreztem, hogy minden rendben. A Nap felkelőben volt, a halvány sugarak bevilágítottak a nyitott ablakon; kintről kellemes hűvös levegő áramlott be a meleg szobába. Anettel szorosan egymás mellett feküdtünk egy vékony takaró alatt; amikor mocorogni kezdtem, felém fordult, és egy pillanatra rám nézett, de aztán aludt tovább. Én elsimítottam a szeméből egy hajtincset, majd végigsimítottam a karján, aztán csak bámultam ki a fejemből; jó volt élvezni ezt a csendet és meghittséget.

A kellemes érzések határtalanul áradtak szét a lelkemben, ezen a hajnalon elhittem, hogy csak jó dolgok fognak velem történni és boldog életem lesz.

Vége