Meccs után egy közei újpesti kocsmába mentünk , Miksa egyelőre nem tartott velünk, mert
mondta, hogy hazakíséri Gabit. Persze Csabi és Balázs azonnal beszóltak nekik,
hogy biztos dugni fognak, amit én hihetetlenül gyerekesnek tartottam; de az is
igaz, hogy ők nem csak két sört ittak a meccs alatt. Leültünk egy asztalhoz, jó
végre levenni a kabátot és pulcsit, mert szerencsére itt már nem volt hideg.
Norbi és Balázs elmentek piát venni, én meg ott maradtam Lórival és Csabival,
úgy gondoltam, kimegyek mosdóba, hogy ne kelljen beszélgetni, de Csabi
megkérdezte:
– Na és hogy vagytok Norbival?
– Jól, köszi – mondtam. – És te hogy vagy?
– Én is jól, kösz.
Lórira néztem, ő csak bámult bele a vakvilágba. Rájöttem,
hogy semmit se tudok róluk azon kívül, amit Norbi mesélt. Kicsit hülyén jött
volna ki, ha megkérdeztem volna Csabitól, hogy „Te tulajdonképpen mit dolgozol,
hol laksz, mi a hobbid?”, de aztán eszembe jutott egy egész értelmes kérdés. Jó
kis beszélgetés lesz…
– És ti honnan ismeritek egymást Norbival?
– A suliból – mondta Csabi. – Hatodikban sokat maradtam
focizni délutánonként, és ott volt még Norbi és Miksa is, aztán mivel mi
voltunk a legjobbak, összehaverkodtunk. Hétvégenként is kimentünk, később
kijártunk meccsekre, meg mentünk inni, csajozni. Na és ti hogy ismerkedtetek
meg?
– Egy kocsmában – mondtam.
– Odament hozzád felszedni? – kérdezte érdeklődve, Lóri még
mindig csak bambán ült, egyáltalán nem érdekeltük őt.
– Nem, én mentem oda hozzá.
– Az fasza. Én is szeretem, ha idejönnek a nők, de sajnos
nem nagyon szoktak. Jó, persze, most azokat nem számítom, akik ittasan
beleájulnak az ölembe; normálisan ismerkedni általában nem szoktak idejönni.
– Ez rám sem volt jellemző, de aztán átgondoltam, mit
veszíthetek vele, ha megszólítom? Ha nem megyek oda hozzá, nem lesz több
lehetőségem, hogy bármi lehessen a dologból – mondtam, úgy tűnt, hogy ez tetszett
Csabinak.
Közben visszajöttek Norbiék, letették a poharakat az
asztalra.
– Na és mit mondtál neki, amikor leszólítottad? – kérdezte
Csabi.
– Megdicsértem a sapkáját – mondtam, majd Norbira néztem. –
Pont ezt, ami rajta van.
– Miről van szó? – kérdezte Norbi, miután leült mellém.
– Csak elmeséltem Csabinak, hogy az első találkozásunkkor
megdicsértem a sapkádat – mondtam, azzal le is vettem a fejéről az említett
ruhadarabot.
– Ami azóta sem nőtt a szívedhez, ahogy látom – mormogta, és
nem is foglalkozott azzal, hogy visszaszerezze tőlem és újra felvegye, ezért
ennek örömére megsimogattam hátul a haját.
Balázs átadta az italokat Csabinak és Lórinak, és ez
teljesen lekötötte a figyelmüket. Norbi átnyújtott nekem egy sört, meg egy kisebb
pohár valamit.
– Ez mi? – kérdeztem.
– Vodka almalével, de ha nem kell, megiszom én.
– Nem mondtam, hogy nem kell…
Iszogattunk vagy fél órát, a vodka különösen jót tett, végre
azt éreztem, hogy nem vagyok szomorú, nem gondolok rossz dolgokra. Csak úgy
elvoltam békében, mint ahogy amúgy is lennék… Ekkor terelődött a szó Miksa
barátnőjére.
– Na, hol van már Miksa barátunk? – üvöltötte Balázs három
pálinka után. – Hát ennyi időbe telik megfektetni a csajt?
– Jó munkához idő kell – mondta Csabi.
– Ja, baszd meg, lehet, te elintézed a dolgot öt perc alatt,
de azért nem mindenki ennyire szerencsétlen – szólt Norbi, tudtam, hogy nagyon
szereti oltogatni Balázst, főleg olyankor, amikor már ő sem volt józan.
– Na, Anett, Norbi hány perc alatt intéz el téged? –
szegezte nekem a kérdést Balázs.
– Ha öt perc lenne, nem mentem volna hozzá – vigyorogtam.
– Na, ennyi – mondta Norbi, Csabi is röhögött ezen a
válaszon.
Balázs új témát keresett, mert úgy tűnt, ezen a vonalon már
több babér nem terem neki.
– Na, srácok, de azért jó csaj Miksa nője, nem?
– Persze–persze… – mormogta Norbi. – Szerintem keress
magadnak nőt, és akkor nem foglakozol más csajával.
– Jól van, Norbi, nyilván nem mondhatod az asszony előtt,
hogy szúrnád Miksa nőjét…
– Sosem akartam a barátaim nőjét „szúrni”, ne magadból
indulj ki.
Erre mindannyian hangos nevetésben törtünk ki, kivéve persze
Balázst, aki úgy gondolta, inkább elkullog italért. Mire visszaért két üveg
sörrel, addigra Miksa is pont befutott. Bedobott ő is gyorsan két vodkát, majd
Balázs újrakezdte a témát, kérdezgette Miksát, hogy mit csináltak a csajával
ennyi ideig, de gyorsan megint leoltották, úgyhogy szerencsére nem kellett újra
végighallgatnom a hülyeségeit. Azt hiszem egyértelmű volt, hogy ebben a
társaságban agyi képességek tekintetében Balázs volt a leggyengébb láncszem…
Azt est további részében Norbival megittunk még egy-egy
vodkát, a többiek lassan teljesen beálltak, hangosan énekeltek egy Ferencvárost
fikázó szurkolói éneket, majd rákezdtek erre a csodálatos dalra:
– „Kissrác voltam én, Bámultam a csodát, Együtt nőtt velem
Az újpesti világ. Élhetek bárhol, Ide jövök haza, Hűség, büszkeség Újpesti
csoda!”
Tulajdonképpen jól éreztem magam velük, mert távol voltam a
normális életemtől, a gondjaimtól; egy ilyen közegben nem kellett a
problémáimon agyalnom. Tudtam jól, hogy részben az ital miatt feledkeztem meg egy
kicsit arról, ami bánt, de azért jó volt hallgatni a baromságaikat is. Ha
valaki azt mondta volna nekem tizennyolc évesen, hogy tíz évvel később egy
csapat huszonhárom év körüli sráccal fogok együtt kocsmázni, biztosan
kiröhögtem volna, nem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi idősen még mindig itt
tartok. De az volt a helyzet, hogy nem volt ezzel bajom, mert amikor én voltam
ennyi idős, mint most ők, melóztam, nem volt baráti társaságom, nem volt alkalmam
ilyen összejövetelekre járni. Sőt, Fruzsi halála óta egy-két munkatársakkal
való ivászatot leszámítva nem is vettem részt ilyenen.
Épp Miksa és Balázs sorolták, hogy melyik csapatokat
gyűlölik teljes szívükből, amikor Norbi hozzám fordult és megkérdezte:
– Kimegyek a dohányboltba, utána kijössz cigizni?
– Nem hiszem, sokat ittam, majd elszívok egyet hazafelé.
– Miért, ha már ittál, akkor nem lehet cigizni? – vonta fel
a szemöldökét.
– Jaj, ne akarj mindenbe belevinni, egy estére egy bűnös
dolog is elég – mosolyogtam.
– Pedig otthon még belevinnélek valami jóba – nézett rám
csillogó tekintettel.
– Hmm, hát megszegjük a „két hétig semmi”–fogadalmunkat? –
kérdeztem meglepetten, persze nagyon tetszett a javaslat.
– Az egy nagyon hülye
ötlet volt – vallotta be, majd megfogta az arcom és megcsókolt.
Én átöleltem a vállát, majd a haját kezdtem simogatni, de inkább
elhúzódtam tőle, mielőtt még túlságosan beleéltem volna magam a dolgokba.
– Én mondtam, hogy rossz ötlet, és hogy nem fogjuk kibírni –
mondtam.
– Látod, te ebbe tudsz engem bármikor belevinni.
– De hát nem is csináltam semmit…
– Ez a durva, hogy nem is kell – mondta, azzal megpuszilta a
számat. – Na, megyek ki cigiért, aztán majd menjünk haza minél hamarabb.
– Jól van, rajtam nem múlik…
Norbi bejelentette a srácoknak, hogy kimegy a dohányboltba,
erre Csabi és Lóri felugrottak, hogy ők is mennek, én meg feleszméltem, hogy
akkor egyedül maradok Miksával és Balázzsal. Sajnos túl messze volt tőlem a
kabátom, nem tudtam gyorsan felkapni és menni Norbiékkal, ezért itt ragadtam.
Mindegy, már úgyis sok faszságot végighallgattam… láttam, hogy Norbi poharában
még volt sör, meg is ittam, aztán vártam, mikor szegeznek nekem a fiúk valami
értelmes kérdést.
– Én utálom nagyon az MTK-t, a Honvédot, és persze akiket a
legjobban gyűlölök, azok a mocskos zöldek! – harsogta Balázs, aztán szerencsére
kiment WC-re, és nem kellett hallgatnom az ordibálást.
– És te, Anett, melyik csapatokat utálod? – kérdezte tőlem
Miksa.
– Az összeset, kivéve az Újpestet – mondtam, de persze csak
azért, mert az Újpesten kívül más csapat most hirtelen nem jutott eszembe.
– Na, ez a beszéd, kezdelek megkedvelni – mondta, azzal
felhajtotta a maradék sörét.
– És amúgy miért nem kedvelsz engem? – kérdeztem, ezt biztos
nem tettem volna meg józanul, de két vodka és három sör után már mit számított…
Azért úgy tűnt, hogy megleptem ezzel, annak ellenére, hogy ő
sem ivott keveset. – Nincs bajom veled.
Én csak azt bánom, hogy Norbi és a nővérem között nem lett semmi. De persze majd
ők eldöntik, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel, de én azt gondoltam, hogy
Roxinak Norbi jó támasz lenne, lenyugodhatna mellette. Ehelyett most Angliában
arab pasija van, aki ki tudja, hogy mégis milyen ember, milyen szándékkal.
Mindezt lassan mondta, láttam, hogy nehezére esik részegen
komoly témáról beszélni. De legalább ilyenkor láthattam, hogy mit gondol erről
valójában.
– Tudod, a nővérem sajnos mindig a nehéz eseteket kedvelte –
folytatta Miksa. – Norbi volt a legnormálisabb haverom, örültem volna, ha
összejönnek, mert akkor Roxit már biztonságban tudhattam volna.
– És nem próbáltál meg vele beszélni, hogy nem jó pasikat
választ magának?
– Dehogy nem, de tudod már dacból sem azt tette, amit
mondtam neki. De most már mindegy – mondta, azzal elvett az asztalról egy félig
üres poharat, és megitta, ami benne volt. – Ő is elmenekült innen, de nem
hiszem, hogy ott kint jobb lesz neki, szerintem mindent ugyanúgy folytat, mint
eddig. Na de hagyjuk is, tényleg…
– Mesélhetsz, ha akarod – mondtam, látszott rajta, hogy
ezeket a dolgokat biztosan nem osztja meg mindennap az emberekkel, pláne a
Balázs-féle idiótákkal.
– Nem-nem, elég volt az én családomból, okoztak ők már nekem
éppen elég szart – csóválta a fejét, majd végigmért engem, úgy éreztem, hogy most
nézett rám először úgy, mint egy önálló egyénre, és nem úgy, mint Norbi
feleségére. – Amúgy persze, nyilván semmi bajom nincs veled… látom, hogy jó
hatással vagy Norbira, szerintem minden kapcsolatnak így kellene működnie…
mármint, én nem tudom, de szerintem ez lenne a jó minta. Nem úgy, mint a
szüleim, hogy az egyik teljesen elnyomja a másikat, a másik meg csak tűr, és
nem lép semmit. Szerintem ti tök rendben vagytok, és ez becsülendő – majd
hozzátette: – Sajnálom, ami történt, ti tökre nem ezt érdemeltétek volna.
– A gyerekre célzol? – kérdeztem, most én is tudtam erről
szenvtelenül beszélni.
– Igen – bólintott Miksa. – Tudom, hogy Norbi nagyon
szerette volna.
– Jó, hogy ilyeneket mondasz, ez segít feldolgozni – sóhajtottam.
Most nem fájt egyáltalán, amit mondott, de talán majd másnap
fog. Újra eszembe jutott, hogy kár volt megosztani az emberekkel, hogy gyereket
várok, mert a mostani helyzetre egyszerűen nem lehetett jól reagálni. Éppen
ezért nem is haragudtam Miksára.
– Bocsi – mondta, látszott, hogy egy kicsit zavarba jött.
– Semmi gond.
– De amúgy ja, látom milyen sokat teszel Norbiért –
folytatta az előző témát. – Például ideköltöztél vele Újpestre, neki nagyon
sokat jelent ez a hely, és én nem is hittem volna, hogy megteszed ezt érte.
– Ez nekem nem volt nagy áldozat. Egyébként megszerettem
Újpestet, megvan a maga varázsa.
– Igen, de én nem tudtam rólad elhinni, hogy te érted ezeket
a dolgokat.
– Miért, azt hitted, hogy csak budai villában vagyok
hajlandó lakni és csak tízmilliós kocsival akarok járni? Hogy a panel meg a metró
degradáló? – mosolyogtam. – Vagy mire célzol?
– Jaja, ezt hittem – mondta Miksa. – Én sose gondoltam
volna, hogy te megértesz egy olyan csávót, mint Norbi… Akinek zűrös a családja,
nem volt jól fizető melója, nem volt kocsija, nem fejezte be a gimit… Jó, azóta
már sok minden helyrejött vele, én ezt tudom…
– Igen, ezek közül a dolgok közül most már minden rendben
van vele – mondtam. – De amikor megismertem, tényleg nem ez volt a helyzet.
– Ja, de amikor azért szakítottál vele, mert nem volt meg
neki az érettségi, akkor tényleg azt hittem, hogy egy pénzéhes ribanc vagy… már
bocsánat – tette hozzá gyorsan.
– Nem baj, vicces hallani, hogy mit gondolnak rólam az
emberek – mosolyodtam el. – Amúgy meg zavart akkor az élethez való hozzáállása,
de én már azelőtt megbántam a szakítást, mielőtt tudtam volna, hogy mennyi
mindent megtett azért, hogy jó élete legyen. Meg tudod, ez kettős dolog volt,
én elsősorban neki akartam jót azzal, hogy változzon meg, de nyilván ha nem
akar megváltozni, az nekem sem lett volna jó.
– Igen, most már megértettem én is, hogy láttam, mennyi
mindent megteszel érte. Roxi negyed ennyire sem lett volna képes, sőt… meg
láttam én már Norbit sok nővel, mert hát sok nője volt előtted, de csak nálad
láttam, hogy valaki igazán érdekli őt. Meg attól is féltem, hogy nem fogod őt
elengedni velünk, nem járhat majd meccsekre, de ez sem így lett.
Ezen felnevettem.
– Miért ne engedném őt meccsre, nem vagyok az anyja…
Ő csak vállat vont, én megkérdeztem:
– És mi újság a barátnőddel?
Látszott, hogy ez már egy kellemetlenebb téma, zavartan
megvakarta a fejét.
– Hazudnék, ha azt mondanám, minden rendben. Én tényleg
próbálkozom, de nem való nekem ez a párkapcsolatban élés.
– Miért, mióta vagytok együtt?
– Csak két hónapja, de nekem még sosem volt úgy nőm, hogy
jártunk. Amúgy nekem is sok nőm volt, lehet, több mint Norbinak, de velük csak szex
volt, semmi más. Jó lenne, ha működne, de nem működik, mert én olyan vagyok,
amilyen.
– De ez még változhat – mondtam. – Nyilván nem fog azonnal
megváltozni a dolog, mert eleinte nem tudsz másképp viselkedni, mint ahogy
megszoktad, még akkor sem, ha érzed, hogy ez nem helyes.
– És mi van, ha egyszer már túl késő lesz? Hogy nem lehet a
hibákat helyrehozni.
– Ha tudod, hogy hol rontottad el, akkor az később még
megtérül. Ilyen helyzetekben nincs szüksége az embernek tanácsokra, hanem
magának kell végigmennie ezen. Szerintem nagyon hülye mondás az, hogy okos
ember más hibájából tanul, mert nem lehet más hibájából tanulni, mindenki más,
mindenkinek magának kell megtapasztalni a dolgokat. De azért ne vetítsd előre a
rosszat, nem biztos, hogy lesz bármi gond.
– Oké, csak sokszor gondoltam arra, hogy én túl szar ember
vagyok egy kapcsolathoz.
– Te nem vagy rossz ember, csak rossz dolgok történtek
veled. De ne félj, rossz dolgok mindenkivel történnek; például velem, Norbival,
de mégis itt vagyunk – mondtam, de éreztem, hogy ennek még közel sincsen vége.
– Jó, persze… – mormogta. – Kösz, hogy beszéltél velem
ezekről. Eddig csak Norbival tudtam ilyenekről beszélgetni, szóval biztos nem
véletlen, hogy téged választott – azzal felállt az asztaltól – Hozok inni, te
kérsz valamit?
– Nem, köszi.
Ekkor Norbiék visszatértek a cigizésből, leültek a helyükre,
Norbi rám és Miksára nézett, majd elvigyorodott.
– Na mi van, csak nem szóba álltatok egymással?
– De-de, beszélgettünk egy kicsit a kedves nejeddel – mondta
Miksa.
– Jól van, ameddig nem veszekedtek, addig rendben van a dolog.
– Dehogy veszekedtünk – horkant fel Miksa. – Azért nem
vagyok én akkora tuskó, hogy baszogassam a legjobb haverom szerelmét.
– Na jól van, akkor sokat változtál.
– Ugyan, hát tudod, hogy számomra mindig is a tesók voltak
az elsők – vigyorgott Miksa, azt hittem, hogy egymás nyakába borulnak, de aztán
a srác tényleg elment italért, Norbi meg leült mellém és megkérdezte:
– Tényleg nem szólt be semmit, ugye?
Közben a háttérben Miksa felharsant: „Hé, hát te meg mit
csináltál ennyi ideig, belefulladtál a WC-be?”, gondolom Balázsnak mondhatta,
de a választ már nem hallottam.
– Nem, de nem kell féltened engem, meg tudom védeni magam –
mondtam Norbinak.
– Jó, azt tudom, de bármikor helyre teszem Miksát, ha úgy
van… sőt, bárkit helyre teszek, ha rólad van szó.
– Ez nagyon aranyos tőled, de inkább engem tegyél helyre… –
mosolyogtam rá, majd megpusziltam a száját.
– Jól van, akkor induljunk is haza – mondta, láttam, hogy
eléggé fellelkesült a gondolatra.
Elköszöntünk mindenkitől, Csabi mondogatta, hogy maradjunk
még, Lóri szokásához híven semmit nem mondott, Balázs szerintem örült is, hogy
megyünk, legalább már senki nem fog neki beszólni, Miksa meg végül tényleg
megölelte Norbit, és mondogatta, hogy örül, hogy ilyen jó barátja van. Norbi
megveregette Miksa vállát, és mondta, hogy ő is örül. Igazán aranyosak voltak…
Miközben kint sétáltunk az éjszakai busz felé a lakótelepek
között, rágyújtottam egy cigire. Nem tudtam, mennyi lehetett az idő, olyan
éjfél körül járhatott, ebben a hidegben rajtunk kívül senki sem volt kint, én
is reméltem, hogy hamar jön majd a busz és nem kell sokat fagyoskodni.
– Nem is annyira hülye ez a Miksa, mint gondoltam –
jegyeztem meg.
– Mivel tudott téged ennyire megfogni?
Röviden elmeséltem, hogy miről beszélgettünk, végül így
szólt:
– Igen, egyébként ő tud komolyan is beszélni, csak sajnos
nem gyakran teszi. Most is csodálkozom, hogy az ital nem a bunkóságot hozta ki
belőle, ilyenkor általában már ordít, mint a sakál, és szid minden földi
halandót.
Nemsokára a buszmegállóhoz értünk, egy darabig szótlanul
várakoztunk.
– És amúgy jól érezted magad? – kérdezte Norbi.
– Persze, teljesen rendben volt, sőt most is nagyon jól
érzem magam… kár, hogy holnapra valószínűleg el fog múlni.
– Jaj, bébi, nem kell ezt ennyire a szívedre venni, tudod
jól, hogy én itt vagyok neked – mondta mosolyogva, majd magához húzott és
átölelt.
– Tudom, persze, és hidd el, most nem is érdekel semmilyen
gond.
***
Otthon az előtérben levettük a cipőt meg a kabátot, alig
vártam, hogy a többi cucctól is megszabaduljak végre. Bementünk a fürdőszobába,
kezet mostunk, aztán levettem magamról a vastag pulcsit, utána meg a vékony
pulcsit, és a mosógépre tettem őket; majd levettem a hosszujjú felsőt is, azt
is a többihez raktam. Végre már csak egy póló maradt rajtam; észrevettem, hogy
Norbi végig engem nézett, így szólt:
– Hát te aztán tényleg nem bíztad a véletlenre, nehogy
megfázz.
– Ja, meg nyilván nagyon erotikusnak találtad ezt a kis
vetkőzős mutatványt – nevettem, mivel tudtam, hogy baromira nem volt az.
– Ugyan, nem számít… – azzal megfogta az arcom, és
megcsókolt.
Jó volt, hogy végre nem kellett megállni, és ki lehetett
élvezni a pillanatot. Ajkaink lassan fedezték fel egymást, de nem kellett sok
hozzá, hogy a nyelvével is megtaláljon. Nem siettük el, de éreztem, hogy már
gyorsabban veszi a levegőt, és én is egyre jobban kívántam őt. Simogatta az
arcom, aztán beletúrt a hajamba, én szorosan hozzásimultam, majd segítettem
neki levenni a pulóvert. Utána azonnal folytattuk a csókot, nekidöntött a
mosógépnek, én meg a hátát simogattam. Nemsokára a hajamnál fogva hátrahúzta a
fejem, és ajkaival áttért a nyakamra, szívogatni kezdte, majd finoman meg is
harapott, mire én felsóhajtottam.
Ő rám nézett, tekintete csillogott a vágytól, egyszerűen
elolvadtam a szép kék szemétől.
– De legalább az illatod cseszettül erotikus – mosolygott
rám, én is elmosolyodtam.
Megsimogattam az arcát, továbbra sem tudtam levenni róla a
szemem.
– Mi az, bébi, miért nézel ilyen komolyan?
– Csak csodállak, mint mindig.
Ő elvigyorodott és megcsókolt, élveztem, ahogy ajkai az
enyémhez érnek, és a borostája finoman karcolgat.
– És amúgy bugyi is három van rajtad? – kérdezte meg egy kis
idő múlva.
– Nem, az csak egy… de a te dolgod lesz levenni rólam.
– Már alig várom.
Bementünk a hálószobába, levettem a farmeromat, ő meg
megszabadult a pólójától és a nadrágjától, ezután ledöntött az ágyra, és
szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. A hajában turkáltam, simogattam,
karmolásztam a hátát, csípőmet még közelebb nyomtam hozzá, hogy minél jobban
érezzem őt. Simogatta a derekamat, majd jól megmarkolta a combomat, éreztem
rajta, hogy mennyire kíván. A nyakamat csókolgatta és szívogatta, majd újra
megcsókolt, rögtön a nyelvemet kereste. Odaadóan viszonoztam a csókot,
simogattam az arcát, majd a nyakát. Nagyon akartam őt, úgy éreztem, meghalnék,
ha most abba kéne hagyni. Szükségem volt rá, azt akartam, hogy szeressen, és én
is mindenemet odaadtam volna neki, amit csak lehetett…
– Imádlak… – mormogta.
– Nekem is ilyen gondolatok jártak a fejemben… – mondtam,
azzal oldalra döntöttem őt, és fölé kerekedtem.
Először csókolóztunk, aztán türelmetlenül mentem a nyaka
felé és ott kezdtem puszilgatni. Éreztem a finom férfias illatát, ez tovább
fokozta bennem a vágyat, közben simogattam a mellkasát, a hasát, aztán az
alsónadrágján keresztül végigsimítottam a kemény férfiasságán. Számmal áttértem
a mellkasára, finoman csókolgattam, majd a mellbimbóját nyalogattam; ő eközben
a hajamat simogatva sóhajtott egyet az élvezettől. Ezután le akartam venni róla
az alsót, hogy végre a farkát is érezhessem az ajkaimmal, de tudta jól, hogy
mire készülök, és ezt még nem hagyta.
Egy mozdulattal újra a hátamra fordított, majd levette rólam
a pólómat. A heves mozdulataiból tudtam, hogy nagyon ki van éhezve, és már gyorsan
a lényegre fog térni. Így is lett, végigsimított a mellemen, majd bekapta a
mellbimbómat és szívogatta, nyalogatta. Ezt nagyon szerettem, és már ettől is
teljesen kész voltam, de aztán benyúlt a bugyimba, és simogatni kezdett.
Beletúrtam a hajába, és csak élveztem, amit tett velem… Így is szívesen
elélveztem volna, de nem akarta elsietni, amikor érezte rajtam, hogy már
túlságosan belefeledkezem, akkor abbahagyta, és megcsókolt. Én rögtön lecsaptam
a nyelvére, szenvedélyesen csókoltam, simogattam a hátát, vállát.
– Hmm, mocskosul megkefélnélek… – mondta, közben
végigsimított nedves ágyékomon.
Már majdnem rávágtam, hogy „Hát tedd meg”, de tudtam, hogy
ez most nem lenne jó ötlet, nem akartam magamnak semmilyen esetleges
egészségügyi problémát. Pedig nagy volt a kísértés…
– Olyan jó lenne – mondtam, majd újra megcsókoltam.
Levette rólam a bugyit, én meg úgy voltam vele, hogyha
megdug, akkor tegye, nem érdekelt, hogy mi lesz utána. Csak arra tudtam
gondolni, hogy mennyire jó lenne magamban érezni őt, és milyen jót élveznénk
együtt. De úgy látszik, emlékezett rá, hogy be kéne tartani a két hetet, mert
továbbra is csak az ujjaival simogatott, majd lejjebb csúszott az ágyon, és a
nyelvével kezdett izgatni. Nagyon jó volt, teljesen belefeledkeztem az érzésbe,
ráadásul elég intenzíven csinálta, ami ebben a felizgult állapotomban különösen
jól esett. Így elég hamar közel kerültem az orgazmushoz, semmi nem érdekelt
már, csak élveztem, hogy mennyire jól csinálta. A haját kezdtem simogatni, remegtem
és hangosan sóhajtoztam; tudtam, hogy már csak másodpercek hiányoznak a
beteljesüléshez, reméltem, hogy hagyni fog elélvezni… de persze az utolsó
pillanatban abbahagyta, én meg csalódottan felsóhajtottam, nem volt valami kellemes
érzés, hogy így játszadozott velem.
Fölém hajolt és vigyorogva így szólt:
– Na, most már csinálhatod nekem, ha akarod.
– Nagyon kedves tőled – mormogtam. – Ez nem volt szép.
– Majd ha végül elélvezel, annál szebb lesz…
Ebben mondjuk nem kételkedtem, de még mindig egy kicsit
rosszul esett a testemnek, hogy egyelőre megfosztott ettől az érzéstől, viszont
az jó volt, hogy végre én is foglalkozhatok vele. Segítettem neki levenni az
alsónadrágot, ő az ágy szélére ült, én meg elhelyezkedtem előtte, és el is
kezdtem… Eleinte csak lassan járattam rajta az ajkaimat, de mivel én is nagyon
élveztem, ahogy kényeztetem a kemény férfiasságát, egyre hevesebb lettem.
Hallgattam a halk nyögéseit, közben a hajamat simogatta, markolászta, néha
rányomta a fejemet, ami különösen beindított. Gondoltam rá, hogy magamhoz
nyúlok, nehéz volt megállni, de nem így akartam elélvezni. Amikor már nagyon jó
volt neki, visszavettem egy kicsit, és lassabban csináltam. Ezt eljátszottam
vele párszor, tudtam, hogy nagyon kivan tőle, de azért élvezi.
Amikor megint nagyon közel járt, akkor már nem lassítottam,
megkegyelmeztem neki, na meg persze így én is nemsokára sorra kerülök… Elég
hamar el is értem a célom, hangosan felnyögött, erősen belemarkolt a hajamba, éreztem
a jól ismert ízét; örültem, hogy ilyen nagy élvezetben tudtam részesíteni, a
reakcióiból tudtam, hogy ez most különösen jól sikerült.
Utána, amikor már egy kicsit lenyugodott, lehajolt hozzám,
és hosszan megcsókolt.
– Kurva jó volt, bébi…
– Majdnem olyan jó, mintha dugtunk volna? – mosolyogtam.
– Hát azért nem szeretnék választani a kettő közül…
Nemsokára újra az ágyon találtam magam, ő folytatta, amit
abbahagyott, igaz, sajnos már nem csinálta annyira szenvedélyesen, mint amikor
ő is nagyon be volt indulva, de azért nagyon jó volt így is, mert rendesen fel
voltam izgulva, ilyenkor bármi jól esett. Tudtam, hogy végre nem fogja
abbahagyni a vége előtt, így alaposan kiélveztem, ahogy a nyelvével játszadozik
rajtam. Mondjuk olyan sokáig nem tartott a dolog, mert túl jól csinálta,
hamarosan újra ott voltam, amikor már tudtam, bármikor elévezhetek. Annyira jó
érzés volt, nem érzékeltem semmit a külvilágból, csak hogy milyen nagy
élvezetet okoz a nyelvével… ezután már csak egy pillanat volt, és én is átéltem
az orgazmust, fantasztikus volt és intenzív. Tényleg megérte várni rá…
Amikor feleszméltem utána, Norbi mellettem feküdt, újra
megcsókoltuk egymást.
– Látod, végül milyen jól jártál…
– Igen, tényleg megérte elhúzni a dolgot… Mindjárt jövök –
azzal kimentem a mosdóba.
Mire visszaértem, ő már aludt is, persze keresztben az
ágyon, nehogy elférjek. Odabújtam mellé, finoman felébresztettem, ő álmosan
pislogott rám.
– Hé, kéne a helyem – mondtam.
– Jaj, jól van már – morogta, azzal átment bal oldalra,
magunkra húzta a takarót, aztán újra becsukta a szemét.
– Jó hamar kidőltél. Jó, hogy nem nyalás közben aludtál el –
mosolyogtam.
Ezen ő is elmosolyodott, rám nézett:
– Miért baj, hogy kidőltem? Azt szeretnéd, hogy nyaljalak
egész éjszaka?
– Nem is rossz ötlet… – vigyorogtam.
– Jól van, tudod, hogy bármikor szívesen… de azért a
viszonzásnak is örülök.
– Tudom jól. Mindegy, aludj nyugodtan, én is rohadt fáradt
vagyok – azzal szorosan hozzábújtam, ő meg átölelt, megpuszilta az arcomat.
– Ja, amúgy szeretlek, kicsim – mormogta csukott szemmel.
– Én is szeretlek – mondtam, majd megcsókoltam.
Hamar elaludtunk, nagyon jó érzés volt gondtalanul álomba merülni.
Minden úgy volt jó, ahogy volt, nekem itt volt a helyem, a karjaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése